2008.04.22.   

ALÁZAT!

Jegyzet Fábián Attila tanításából
2008. április 06.

 

 

Nem igazán népszerű a keresztények körében a mai tanítás, amit nem szeretnek hallani a keresztények, mert, ha hallanak róla, érzik, hogy meg kellene változniuk.

 

Isten Igéje azt mondja, hogy fogadjuk el a feddést, legyünk alázatos szívűek, ami nekünk szól a tanításból, azt vegyük el magunknak, szívleljük meg, éljünk a szerint.

 

Mindannyian szembesülünk a hústestünk tulajdonságával, hogy az kevély és büszke.

Az alázatról lesz ma szó, amit fel kell öltenünk, hogy a KEGYELEMBEN növekedni tudjunk.

 

Aki többet szeretne kapni Istentől, annak meg kell szívlelnie a mai tanítást.

A Biblia szerint minden a miénk Krisztusban, de mégsem valósul meg sok áldás az életünkben, amit mi már Krisztusban megnyertünk.

 

Mindenki szeretne többet kapni Istentől, de minden, amit Istentől kapunk, az az Ő kegyelméből van. Semmit nem kaptál Istentől az Ő kegyelme nélkül.

 

A kegyelem egy óriási szó, - hogy mit is jelent Isten kegyelme, több ez annál, hogy üdvösséget nyertünk.

 

Isten kegyelme az Ő kegyeltsége, Isten tulajdonsága ez.

A kegyelem Isten képessége, kijelentése és az Ő kenete, útmutatása, terve, amely megnyílik a te számodra.

 

A kegyelem jó hozzánk akkor is, amikor mi büntetést érdemelnénk, vagy amikor teljes elutasítást érdemelnénk.

 

A kegyelem megérti a gyengeségeidet, nem ítél el, és nem kritizál téged.

Nagy szükségünk van Isten kegyelmére, mi is csak azt tudunk tovább adni mások felé, ami nekünk van.

Isten erejét, képességét, kijelentését, kenetét, útmutatásait, céljait, csak akkor tudod továbbadni másnak, ha neked is meg van az.

 

A Biblia határozottan felszólít arra, hogy ebben a kegyelemben növekedjünk.

 

II. Péter 3/18

Amikor az ember kegyelemmel teljes képességekkel, erővel, útmutatással ruháztatik fel, és kegyeltséggel teljes.

Amikor az Úr kegyelme feletted van, akkor mindig minden rendben fog menni, sikeres leszel mindenben, és mindent be tudsz teljesíteni, amit elterveztél.

 

Az üdvözítő kegyelme már elért téged, elért a gyógyulás, sok-sok csodája Istennek, de ahhoz hogy tovább lépjél, feljebb lépjél a kegyelemben, növekedned kell.

 

„Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.”

Tehát mindannyiunknak növekedni kell a kegyelemben.

 

Jakab 4/6

Az alázatos kegyelmet kap!

Aki pedig a legtöbb kegyelmet kapja, az fogja a legtöbbet bevégezni.

 

Az Ige szerint a kevély ellenállást kap Istentől, száraz helyre jut és pont az ellenkezőjét kapja, mint amit szeretne.

 

A kevély, a büszke, a felfuvalkodott ember Istentől ellenállást kap!

Ezt nagyon szigorúan írja az Ige.

 

A Biblia szerint: - Isten a kevélynek ellenáll. Ezt nem lehet másként értelmezni.

Nem juttatja el hozzá az Ő erejét, kenetét, kijelentését, tudását, ismeretét, azt, amire neked nagyon nagy szükséged van.

/6-7/

Az alázat tehát az, amikor aláveted magad Isten Igéjének, - itt kezdődik az alázat, amikor azt mondod, hogy: Istenem Te nagyobb vagy mint én, és magamat alávetem neked, de nem csak mondom ezt, hanem valóban megteszem, alávetem magam neked és az Igédnek.

 

Alázat, amikor elfogadod Isten Igéjét, aláveted az akaratod az elöljáróidnak, vagy a házastársadnak, főnöködnek bárkinek.

Alázat, amikor te nem azt akarod tenni, de megteszed azt, amit ők kérnek tőled.

 Utasításod van, hogy te aláveted magad, és meg is teszed.

 

Mélységesen megérintett, amikor Sanders pásztor tanított róla, hogy Jézus, amikor a Gecsemáné kertben volt és úgy imádkozott, hogy – Atyám ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd.

 

Vagyis Jézus akkor nem azt akarta, amit az Atya Isten. – Azt imádkozta, hogy ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te akarod Atyám!

 

Jézus emberként volt a földön és emberként kellett mindazzal szembesülni, ami előtte állt.

 

A Filippi levélből tudjuk, hogy Ő engedelmes volt a halálig, a keresztfának haláláig. Engedelmes volt és alávetette magát a halálnak.

 

Jézus a legtökéletesebb példa arra, hogyan kell járnunk.

Alázatban és alávetésben járni nem könnyű!

 Csak úgy tudod megtenni, ha a belső embered, a szellemed ural téged. Ha a tested ural téged, akkor nem tudsz alázatban lenni.

 

A testi ember kevély ember, kevélykedik magával, saját tulajdonságaival, saját erényeivel, saját magára irányítja a figyelmet.

 

Az alázatos ember mindig Istenre irányítja a figyelmet, nem mutogatja magát gőgösen. Az alázatos ember tudja azt, hogy honnan jött és Istennek mit köszönhet!

 

Rendszeresen meg kell magunkat vizsgálni, hogy mennyire vagyunk kemények, kevélyek, mert ez a hústest tulajdonsága, amit alávetettségben kell tartanunk.

 

Isten a kevély embernek ellenáll, az alázatosnak pedig kegyelmet ad.

Lehet, hogy nem tetszik a kép, amit magadról látsz, de meg kell változnod, arról szól ma ez a tanítás.

 

De azt is tudnod kell, hogy nem arról szól a mai alkalom, hogy Isten próbálna rámutatni a hibáidra, hogy te bűntudatot érezzél.

Arról van szó, hogy ez Isten Igéje: - Isten a kevélynek ellenáll, az alázatosnak pedig kegyelmet ad.

 

Ha valóban őszintén akarod Istentől a kegyelmet, akkor meg kell aláznod Isten előtt magad, csak így fog elérni hozzád a kegyelem.

 

Nagyon nagy áldásai vannak annak, ha meg tudod magad Isten előtt alázni.

 

Róma 12/3

A kevélység mindig annak az eredménye, hogy magadról hazugságokat hiszel, nem igaz mércével méred magad.

A kevélység mindig ennek az eredménye, magadat nem igaz szemmel, nem a helyes szemmel látod, és a kevélység megtéveszt téged.

 

Minél több kevélység van benned, annál jobban vagy megcsalatva, annál süketebb vagy, annál vakabb vagy, annál kevésbé értesz, és minél nagyobb alázat van benned, annál tisztábban látod magad, a másikat, annál többet hallasz meg, és minél több alázat van benned, annál érzékenyebb vagy a szíved rezdüléseire.

 

Egy nagyon fontos részhez érkeztünk itt el, mert a büszke ember, nagyon nehezen hallja meg Isten hangját.

A büszke kevély ember megsértődik, amikor kiigazítják, nem fogad el semmi kiigazítást, az alázatos meghallja Istennek a hangját, a szellemének a hangját.

 

A felfuvalkodott ember a saját elméjének a hangját hallja leginkább, és az ördög hazugságait.

 

A kevélység megkeményíti az elmét, olvassuk Dániel könyvében.

Kemény elméjűvé, kemény nyakúvá válik az ember akkor, amikor saját magáról hazugságokat gondol.

 

Róma 12/3 más fordításai:

-         senki ne értékelje magát többre, mint ami a saját értéke,

-         józanul becsüld meg a képességeidet,

-         az elméd ne jártasd a magas dolgokon felül, hanem azon járjon az elméd, hogy hogyan kell viselkedned,

-         többet ne gondolj magadról, mint amit gondolnod kell, mint ami vagy,

-         senki ne tartsa magát többre, mint ami indokolt, józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően.

 

Józanul lásd magad, és ne gondold többre magad, mint ami vagy. Itt nagyon sokan eltévesztik. Fontos megérteni azt is, hogy nem azt mondja az Ige, hogy ne gondolj magadról sokat, hanem azt mondja az Ige, hogy – ne gondolj magadról TÖBBET, mint ami az igazság.

A kettő között nagy-nagy különbség van.

 

Nem kell egy utolsó senkinek gondolni magad, nem erről van szó, hanem arról, hogy többet ne gondolj magadról, mint ami valójában vagy.

 

Ne becsüld túl magad!

 

Példabeszédek 16/18 A pusztulás előtt kevélység jár, és a bukás előtt felfuvalkodott szellem.

 

Hányszor láttuk ezt beigazolódni. Hívők bajba kerülnek, mert túlzott képet alkottak magukról, vagy azt gondolták, hogy mindenkit ki kell igazítaniuk és próbálták egy másik pozícióba helyezni magukat.

 

Ha ez megtörténik valakivel, akkor már csak idő kérdése, hogy az illető orra essen és kudarcot valljon!

 

Amikor az ember felfuvalkodik, kevéllyé válik, példa erre Lucifer, amikor a mennyben nem volt neki elég jó, még magasabbra akart emelkedni, kevélykedett. Még többet akart, látjuk a csúfos végét ennek.

 

Bizony ránk, emberekre is vonatkozik ez, mert mint látjuk az I. Péter 1/5-öt, ami elárulja nekünk, hogy ......

 

Ne hozd magad olyan helyzetbe, hogy Istennek ellent kelljen állnia neked.

 

Az pedig szélsőséges eset, amikor az ember teljes önbizalom hiányban van, és a hamis alázatnak a látszata fennáll, nem látja saját érdemeit, és semminek és senkinek nem tartja magát.

 

Általában ez párosul az önsajnálattal, azzal, hogy - én milyen szegény vagyok, mennyi bajom van, én egy utolsó senki vagyok, semmire nem vagyok jó, senkinek sem kellek.

 

Ez nem alázat, ez hamis alázat kategóriába helyezhető, az ilyen ember, sem az emberek, sem az Úr számára nem megfelelő.

 

Egy igen szélsőséges dolog, ha valaki így gondolkodik és így beszél, jobb, ha befogja az ilyen ember a száját.

 

A másik szélsőség, amikor az ember azt gondolja, hogy ő mindent meg tud tenni, mert sokkal nagyobb az az erő, ami bennem van, mint ami benned van, - gondolja magáról. Vannak ilyen típusú emberek is. Ők azok, akik úgy gondolkodnak, hogy – nekem te ne mondjál meg semmit, én sokkal okosabb vagyok, én már ezt is tudom, azt az Igét is ismerem, arról az Igéről is sokszor hallottam, én kazettákat is meghallgattam vagy ezret. Én mindent be tudok végezni, anélkül, hogy bárki segítségére szükségem lenne.

 

Az ilyen ember saját képességeiben, saját ajándékaiban, saját nagyságában bízik, de igazában vak, mert saját képességeit, saját eredményeit, tudását magasztalja, és magasabbra helyezi, mint ahol az valójában van. Megtéveszti az elméjét ez a gondolkodási mód, mert abban a tudatban van, hogy neki van igaza, és meggyőzően ragaszkodik a saját útjaihoz.

Az alázat azonban mindig a valóságot fogja meg.

 

Kolosse 2/17-ben olvasod, hogy a valóság a Krisztusban van.

Ez egy hatalmas igevers: - a valóság Krisztusban van! Az alázat az mindig a valóságot fogja meg.

 

Isten szemszögéből az Igén keresztül látja magát az alázatos ember.

 

Mózes volt a legalázatosabb szívű ember, és ő volt a leginkább használható ember a generációjában.

 

Ha akarsz látni ma Krisztus testében egy olyan embert, aki sokra vitte, akkor tudhatod róla, hogy ő alázatos.

 

Isten királyságában a nagy ember és az alázatos ember elválaszthatatlan egymástól.

Őbenne a felfelé vezető út a megalázásnak az útja, és nem fordítva.

 

A világban ez fordítva van, mint minden, Isten Igéjével ellentétes.

Őbenne, Krisztusban a felfelé vezető út a megalázás útja, és ez nem a hústest természete.

 

A te tested soha nem kap elég figyelmet és előléptetést, ezért még többet akar.

 

 

Hogyan tudsz kifejlődni az alázatban? Hogyan váljék az ember alázatossá? Legjobb tanító a Szent Szellem, nála jobb tanító nincs.

 

János 7/18 Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az és nincs abban hamisság.

 

Vagyis ne beszélj magadról.

 

/16/

Ő soha nem vette magára a dicsőséget, sem egy példabeszéd, sem egy beteg gyógyulása, sem egy halott feltámasztása esetén sem.

 

Soha nem mondta azt, hogy – ezt én mondtam, azért az emberért én imádkoztam ám!

Azért az emberért én jártam közbe! Ó mennyit imádkoztam azért az emberért és meggyógyult. Dicsőség Istennek, - én!

Hiába teszed oda azt a mondat végére, hogy hála Istennek, dicsőség Istennek, - de én voltam az, aki imádkozott érte.

 

Ez kimeríti a képmutatás fogalmát. Az alázat a szívedben kell hogy legyen. Meg kell, hogy az alázat gyökerezzen a szívedben, ezt követi az, hogy az életedben, a cselekedeteidben, a viselkedésedben ez meg fog nyilvánulni.

 

Aki magától szól saját forrásból, saját magáról szól!


És a kérdés: - hogy érzed-e a boldogságot, ha nem te vagy a középpontban?

Ha nem mindenki téged ajnároz, nem mindenki téged dicsér milyen szép vagy, milyen szép a ruhád, vagy nem dicsérik azt, amit vettél.

 

Miért kell az embereknek az, hogy dicsérjék és magasztalják őket. Miért kell az nekik, hogy mindenkinek jó véleménye legyen róluk.

A büszkeséget és a kevélységet táplálja ez.

 

Nem arról van szó, hogy nem szabad megdicsérni senkit, de kiváló példa előttem Jim Sanders szolgálata, élete.

Hallottam láttam őt, hogy megdicsér és elismer embereket, de soha nem láttam, hogy állandóan ezt tette volna valakivel, vagy agyba, főbe dicsért volna valakit. Meg van ennek a veszélye! Mert ha valakit megdicsérnek utána ez az ember fontoskodónak érzi magát, - mert én ezt megérdemlem ám! – címmel. Mert én olyan hűséges vagyok ám! Minden alkalmon ott vagyok ám az Istentiszteleten, - én megérdemlem ezt.

 

Vagy mindig a tieidről kell beszélned, a saját megtapasztalásaidról, a saját csodáidról stb.

Mindig arról kell, hogy beszélj, hogy veled, a gyermekeiddel, vagy a te munkád által mi történt. Miért van ez, hogy ezt teszik az emberek?

 

Mert jó benyomást akarnak helyezni másokra. Ez ennek az embernek a büszkesége, ezt teszi a büszkeség!

 

Próbáltad-e már magadat ráerőltetni másra?

 

Mindannyian próbáltunk már másra jó benyomást tenni, egy kicsit jobbat, mint amik vagyunk valójában.

 

Nem a bűntudatkeltés a cél a mai napon, ne legyen ez neked.

 

Sokan azon munkálkodnak, hogy jó benyomást keltsenek másokban. Mi vezeti ezeket az embereket erre? A büszkeség! A kevélység, és a kevélységnek a hamisságban van a gyökere, és Isten gyűlöli a hamisságot!

 

A hamisságból ered a kevélység és a büszkeség!

 

Zsidó 1/9

Szeretni az igazságot és gyűlölni a hamisságot, ennek az lesz a következménye, hogy Isten felken téged. Isten ereje, Isten jelenléte ott lesz veled, ez az, amire szükséged van. Isten valóságos jelenlétére van szükséged.

 

Kétszer szerepel itt a kenet szó, egyszer kenetként, egyszer pedig az öröm olajaként.

 

Az olaj a Bibliában mindig Isten jelenlétére, Isten kenetére utal.

 

Gyűlölted a hamisságot annak okáért, tehát – ezért felkent téged az Isten örömnek olajával.

 

Hogyan kezeled, amikor elhanyagolnak téged, amikor nem figyelnek rád, vagy amikor rossznak tűnsz az emberek szemében?

 

Próbálod magad azonnal tisztára mosni, azonnal visszavágsz a rágalmazónak, azonnal kiigazítod a másikat?

 

Miért teszi ezt azonnal az ember? A gyengeségnek, a büszkeségnek a jele. – Vagy hagyod az igazságosan ítélőre, ez az erőnek jele.

 

És itt megint nem arról van szó, hogy félreértsd, - állj ki a jogaid mellett, ne engedd, hogy kihasználjanak, mint ahogy Pál is kiállt a joga mellett, hogy ő római és bizonyos dolgok megilletik őt, de minél inkább alázatos vagy, annál inkább nyitott vagy a tanításra és a változásra.

 

Bizony van idő, amikor hagynod kell a rágalmazót, hogy szitkozódjon és rágalmazzon, és hagyni kell az igazságosan ítélőre, hogy Ő majd elvégzi.
Ne akarj te saját magad Isten helyébe lépni és kimagyarázni magad mindenképpen, nehogy valami rosszat gondoljon rólad a másik, nehogy valami téveset gondoljanak rólad.

 

Minél alázatosabb vagy, annál inkább vagy nyitott a tanításokra és a változásokra, minél kevélyebb vagy annál jobban elzárt vagy a tanításra és a változások meglátására.

 

A kevélyek már kis kiigazításokra is megsértődnek, és a kevélység megkeményíti a szívet, az elmét is.

Abdiás 1/3

A kevélység megcsal és süketté és vakká is tesz.

 

Az alázat pedig megnyit téged arra, hogy még inkább érzékennyé váljál a szellemi dolgokra, hogy még többet megértsél, és még többet felfogjál.

 

Ha azt gondolod, hogy neked nincs szükséged változásra, akkor nincs már benned helye a fejlődésnek. A kevélység mindig azt keresi, hogy miként lehet benyomást tenni a másikra, ez pedig gyermeki szintre, fejletlenségre utal.

 

A kevély próbálja villogtatni magát és tudását mások előtt.

Ha egy kis dicséret éri, azonnal fontoskodónak tartja magát, és fent hordja az orrát.

 

Az alázatos nem mutogatja magát. Ha valóban olyan szellemi óriás vagy, akkor azt az alázatos, szelíd életeddel tudod bebizonyítani.

Nem pedig azzal, hogy mutogatod magad és mutogatsz magadra, hogy én milyen alázatos vagyok, én milyen hűséges vagyok, én milyen jó vagyok, nekem milyen ajándékaim vannak, Isten mennyi imámat meghallgatta.

 

Nincs azzal baj, ha bizonyságot teszel, semmi gond nincs azzal, ha Isten csodadolgokat visz véghez a te kezeid által, ez örvendetes dolog, és tegyél bizonyságot, de neked tudnod kell, hogy kinek köszönheted mindezt!

 

Valaki mondja magáról, hogy a szakmában én vagyok a legjobb, a legtehetségesebb, de honnan van neked az a képességed? Honnan van a tallentumod?

Lehet jó képességed, de nem kell a melled verni vele, mert tudni kell, hogy az ajándék honnan ered.

 

Vagy tudnod kell, hogy miért olyan jó tanuló a gyermeked, kinek köszönheted ezt?

Tudnod kell mindig, hogy az ajándék valóban felülről jön.

Vonatkozik mindez tehát a gyermekeinkkel történő dicsekedésre is.

 

Ne felejtsd el, hogy honnan ered mindaz a szépség, vagy képesség, amivel Isten megáldotta a gyermekedet, ne kevélykedjél vele.

 

Vannak országunkban is nagyon nagy képességekkel megáldott emberek, de egészen másra használják mindazt, amivel Isten megáldotta őket, mint amire kellene, és nem Isten dicsőségére.

 

Meg kell találni milyen ajándékot kaptunk Istentől, és abban próbáljunk tökéletesedni Isten dicsőségére.

De amikor ezzel kevélykedsz, mintha magadtól lenne, akkor büszkeségben, kevélységben vagy.

A kevély mindig azt keresi, miként lehet benyomást tenni a másikra.

- Elmondom neked, hogy nekem ez és ez van, és én vagyok a legjobb.

Az alázatos nem mutogatja magát.

Nem helyezi magát mások fölé, hogy ő a legjobb, más mindenki másodrendű, ez kevélységre, felfuvalkodottságra utal.

 

Meg kell tanulni az alázatot felölteni és Isten kegyeltsége, kegyelme megteljesedik rajtad, és egyik szintről a másikra lépsz, és Isten ereje megnyilvánul az életedben.

 

Ha alázatos vagy, akkor nem akarod magad feljebb és feljebb tolni, nem akarod magad egy jobb pozicióba, másokon átgázolva előbbre juttatni.

 

Engedd, hogy Isten emeljen téged fel, és Ő léptessen téged elő, még ha adott esetben ez évekbe telik is.

 

Isten látja a szíved, nem kell magad mutogatni a pásztor előtt, hogy te milyen jó és odaadó vagy. Látszik az rajtad. Egy szellemi pásztor azonnal észreveszi, hogy csak magadat akarod előbbre tolni. Csak rosszat teszel magadnak, alázd meg magad.

 

A te szavaid elárulnak téged.

Ha pedig Isten nem léptet téged elő, akkor valószínűleg nincs is rá szükséged.

 

Engedd, hogy Isten helyezzen előre, ne told magad előre, legyél bölcs, nem arról van szó, hogy mindig a leghátsó sorba kell ülnöd, legyél józan, tisztán látó, járj az Igében és kerüld a feltűnést és azt, hogy mindenki téged ajnározzon. Sőt ha valaki agyba – főbe dicsér téged, állítsd le. – Elég, köszönöm!

 

Az ördög nagy csapdája a magasztalás, hogy te olyan szép vagy, te olyan kiváló vagy.

Amikor az ember ezen gondolkodik, akkor elhiszi, hogy valóban olyan kiváló.

Ha valakit agyon dicsérsz, akkor nem teszel vele jót, meg van a helye az intésnek, dicséretnek egy adott mértékben.

Meg kell, hogy legyen Istentől az a bölcsességed, ahogyan és amennyit tenned kell, mert árthatsz vele.

 

Az ördög használ téged, ha agyba – főbe dicséred magad, vagy a másikat.

 

Másik változata ennek, amikor mást megszólsz, kárhoztatsz mást. Ezt sem szabad tenned.

 

Az alázatos kész és hajlandó belátni, hogy hibázott és kész bocsánatot kérni, ha kell.

Az alázatos ember kész bocsánatot kérni a másiktól úgy, hogy odamegy hozzá és belenéz a szemébe, bármilyen fájdalmas is ez számára, de ezt tudni kell megtenni és Isten ezt az alázatot látja.

 

De a kevélyt is látja messziről. Van, aki inkább meghal, vagy elválik, de nem hajlandó bocsánatot kérni a másiktól.

És vannak az alázatosak, akik nem arra figyelnek, hogy a hústestnek ez mennyire fáj, alávetik magukat Isten Igéjének, és ha szeretetben kell járni, akkor szeretetben kell járni.

 

És ha engeded, hogy Isten Igéje uralkodjon az életed minden területén, akkor alázatban vagy, mert megengeded Isten Igéjének, hogy uralja az életed minden területét.

Amikor megcselekszed az Igét, akkor alázatban vagy Isten és az Ő Igéje felé, az alázatos pedig több kegyelmet kap.

 

Isten kegyelme nélkül semmink nincs, nem ülhetnél itt Isten kegyelme nélkül.

 

Lehet nyugodtan a megvallásod az, hogy Istennek nagy kegyelme van rajtam. És járd és éld az alázat útját.

 

Kövesd az elöljáróid hitét és példáját és az alázatát. Jim Sandersnek tanítás sorozata van erről.

 

Lukács  18/9

Jézus példázatot mond valakik felé, - az elbizakodottak felé, akik a többieket semmibe sem vették. A felfuvalkodottaknak, a kevélyeknek, a magamat különbnek tartom másoknál, mert én nem csinálom azt, amit ők! Én jobb vagyok, mint ő.

 

Lehet, hogy a másik ezt és azt tesz, te pedig nem, de nem kell ezzel kevélykedni, és nem kell a másikat lenézned emiatt, mert a másikért is kifolyt Jézus Krisztus vére, és az Ő vére Isten számára fontossá tette őt.

 

Isten szemében még a bűnös emberek is értékesek, mert az Ő Fiának, drága vére ontatott ki értük.

 

Nem kell utálnod és gyűlölnöd azt az embert, aki büszke és kevély. Viszont a kevélységet és a büszkeséget önmagában kell gyűlölnöd.

Isten is szereti a bűnöst, de nem szereti a bűnt.

 

Neked is úgy kell szeretned embertársaidat, mint ahogy Isten szereti őket, mert Isten szeretete van benne, de amikor felfuvalkodva azt mondod, hogy – nincs abban az emberben semmi érték, mit szeressek én benne, akkor lehet, hogy az elméd szemében így van, de attól még Jézus Krisztus drága vére kifolyt érte.

 

Isten nem veti el őt, Istennek hite van abban, hogy az az ember felkel abból az állapotból, és Isten útján járja az életét.

 

Istennek nagy hite van abban is, hogy te megalázod magad, és nagy munkát bevégzel az Ő királyságában.

 

/9-14/

Örök igazság van ebben, ne értsd félre az Igéket, nem kell neked a falhoz állva a mellkasodat verve azon rimánkodni, hogy – csak valahogy könyörülne rajtam Isten, mert téged Jézus Krisztus vére megigazított az Atya Isten előtt. És amikor ezt elfogadod, és ebben élsz, jársz és beszélsz, akkor alázatban vagy az Ige felé.

 

Amikor pedig méltatlannak érzed magad,  akkor nem veted alá magad Isten Igéjének, mert te Istennek igazsága vagy Jézus Krisztusban.

Ha újjászülettél, akkor Isten úgy tekint rád, mint az Ő egyszülött Fiára, Jézus Krisztusra, mint aki semmi bűnt nem követett el, igaz vagy, az Ő igazsága által.

 

Amit az itt felolvasott Ige alapján meg kell szívlelnünk az az, hogy voltak a farizeusnak jó cselekedetei, hálákat adott Istennek, amit itt felsorolt, ezek önmagukban helyes dolgok, de kevélykedett és a szíve egészen máshol vert, mint ahol kellett volna.

 

Míg a vámszedő pedig tudta, hogy hogy kell magát Isten előtt megalázni.

A farizeus pedig magára mutogatott, hogy – ez én vagyok!

Az ember így tudja saját magáról a képet eltorzítani, és amikor ezzel kevélykedik akkor Isten ellenáll neki, és csodálkozik, hogy miért nem működnek úgy a dolgok, ahogy kellene, miért nem jön válasz az imájára, - mert Isten a kevélynek ellenáll.

 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ne legyen bűntudatod, mindannyian eltévesztettük már ezen a helyen és mégis itt vagyunk, és áldottak vagyunk.

Nem arról van szó, hogy most kárhoztasd magad, hogy hol tévesztetted el, ha vádol a szíved, igazítsd ki magad, és ne tedd tovább azt.

 

Amíg itt a földön élsz, ebben a testben lakozol, mindig szembesülsz a testeddel.

Mindig lesz problémád a testeddel, mindig foglalkozni kell vele.

 

Arra a szintre el tudsz jutni, hogy könnyen alávetettségben tartod a tested indulatait, kívánságait, de szembesülsz azzal, hogy a test bizonyos korlátok közé szorít.

 

Az alázatos kész és hajlandó belátni, ha hibázott és kész bocsánatot kérni, még akkor is megteszi ezt, ha tudja, hogy neki van igaza.

 

Akkor is képes odamenni a másikhoz és azt mondani, hogy

 – bocsáss meg.

Kétféle ember van a Példabeszédek alapján, a bölcs és a bolond ember.

 

A bölcs ember örvendezik a feddésnek, a bolond megutálja azt.

Tehát vagy örvendezel most, és ha szükséged van kiigazításra, akkor azt megteszed, vagy pedig bólongatsz, igen-igen így igaz, és hazamész és semmi nem történik.

 

Erre az emberre a Biblia a bolond jelzőt alkalmazza.

Az Igét hirdettem most neked, a szívem teljességéből szóltam.

A felfelé vezető út az alázat útja és Isten mindig a megfelelő időben és helyen fel fog téged emelni, meg fog téged dicsőíteni, ha te alázatban vagy, alávetettségben tartod a tested.

Eljön akkor Istentől az idő, és beteljesedik rajtad Isten áldása és Isten kegyelme, kegyeltsége valóban feletted lesz.

 

Lehet fejlődni abban, hogy a testedet alávetettségben tartsad.

 

Jim Sanders az alázatról szóló egyik tanításában felfigyeltem nagyon arra, hogy arról szólt: - a kárhoztatásra, a szidalmazásra, a rágalmazásra és ugyanakkor a dicséret elismerésére, a felemelésre ugyanúgy kell reagálni, mint egy meghalt embernek, mint aki fekszik a koporsóban.

 

Gondolkodj el rajta, hogy egy ember a koporsóban, hogyan reagálna, ha odamennél hozzá és elkezdenéd magasztalni, hogy milyen erényes, milyen szép és milyen csoda jó dolgai vannak. Felfuvalkodik tőle? Nem!

 

Ugyanakkor, ha szidalmazod és kárhoztatod és elmondod, hogy ő milyen rossz, milyen mocskos és milyen szégyentelen. Hogyan reagál rá? Megsértődik? Nem!

 

A felnövekedett keresztény ember sem a kárhoztatásra, sem a szidalmazásra nem reagál úgy, hogy megsértődne, sem a dicsérettől nem fuvalkodik fel.

 

Köszönjük az Úr üzenetét! Dicsőség az Úrnak!        Ámen!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



BÉKEVÁR FŐOLDAL