2010.03.23.

ISTEN MAGA A SZERETET

Jegyzet Csideiné Katalin tanításából
2010. március 21.

Drága Mennyei Atyánk, áldunk és magasztalunk téged, dicsérünk és dicsőítünk. Minden dicsőséget néked adunk. A hálaadás áldozatával állunk előtted Uram, dicsérünk téged teljes szívünkből, teljes lelkünkből, minden erőnkből. Szeretünk Uram! Hálát adunk neked mindazokért, akik eljöttek erre az alkalomra. Köszöntjük szeretettel, az Úr Jézus szeretetével mindazokat, akik az internet rádión, vagy internet televízión csatlakoznak az istentiszteletünkhöz. Kiárasztjuk a Szent Szellem kenetét rájuk is.

Köszönjük drága Édesatyánk, hogy minden szükséget betöltesz a mai napon, legyen az szellemi, lelki, fizikai vagy anyagi jellegű. Kérünk Téged, nyújtsd ki a kezed gyógyításra, add, hogy jelek és csodák történjenek a Te szent Fiadnak, Jézusnak neve által. Adj nekem Uram szót, szám megnyitásakor, hogy bátorsággal szóljam az Evangélium titkát, és arról szóljak, amiről szólnom kell. Nyisd meg a szíveket az Ige befogadására, mert a te Igéd nem tér hozzád üresen Uram, hanem elvégzi azt, amiért küldted és áldás lesz azok számára, akik hallgatják.

Kössön össze minket a Szent Szellem szeretetben, egységben és békességben. Áradjon ki a szívünkbe, vezessen minket, tanítson minket, gyógyítson minket, tanácsoljon, erősítsen minket, és vigasztaljon minket. Áldunk és dicsérünk Uram, magasztalunk, felajánljuk, és a kezedbe helyezzük, és rád bízzuk ezt az alkalmat, a Te dicsőségedre, a Te tiszteletedre, az irántad való örök szeretetünk jeléül. Áldunk Uram és magasztalunk, dicsérünk és dicsőítünk mindörökké Ámen!

Imádkozunk a zsebkendők felett, a hitünk cselekedeteként. És ahogy Pál testvérünkről elvitték a keszkenőket és a betegekhez érve gyógyulást hozott, hisszük, hogy ezek a ruhadarabok is elvégzik ezt.

Drága mennyei Atyám, a hit cselekedeteként, a kezünket a zsebkendőkre és a ruhadarabokra helyezzük, hisszük, hogy a te csodálatos gyógyító erőd Uram, a beteg testekre gyógyulást hoz. Köszönjük azoknak a hitét, akik ezeket a zsebkendőket elviszik és az Úr Jézus feltámadását, és dicsőségét hirdetik mindazoknak, akik fájdalomban, betegségben vannak, bármilyen indokkal és bármilyen okkal, akikhez ezek a kendők érnek Uram, megmutatod a te csodálatos erődet, a gyógyításodat, a vigasztalásodat, a békességedet. Tiéd minden dicsőség és minden hála, az Úr Jézus szent nevében. Ámen!

Öleljétek meg a szomszédotokat a szeretet ölelésével. Köszönjük, hogy ilyen sokan eljöttetek a mai napon. Köszönjük a csodálatos dicséretet. Hiszen a drága Mennyei Atyánknak mi nem tudunk mással kedveskedni, mint azzal, ha hálát adunk neki, ha dicsérjük és dicsőítjük Őt, és a dicsőítés hiszem, hogy kedves és jó illat volt most, mert összefogta a mi szívünket. Az Úr Jézus áldását kérjük rájuk és még egy dicsőítést eléneklünk együtt, de elmondom, hogy ha ma először vagy itt, és Sanders pásztort vártad a mai napon, ő Izraelben van a feleségével és több testvérünkkel együtt, és velünk együtt imádkozik. Az Úr Jézus itt van és mi Őmiatta jöttünk el a mai napon is, és hiszem, hogy megelégíti a szívedet és beteljesíti azt, ami téged elhozott ide a mai napon. Még egy dicsőítésre kerül sor.

Jézus él! Isten maga a jóság és Isten jó! Isten maga a szeretet és Isten szeret téged, és szeret valamennyiünket. A mai napon Isten szeretetéről szeretnék szólni és lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy a szeretetben való járásról annyit hallottunk, már sokszor elmondták nekünk, sok tanításban. Tudjuk, hogy-hogy kellene, próbálgatjuk is, de már lassan a könyökünkön jön ki ez a szeretetben való járás. Jó lenne, már valami másról is hallani.

Engedjétek meg, hogy most más vonatkozásban szóljak róla. Tanítottunk már Isten szeretetéről, tanítottunk már arról, hogy nekünk hogyan kell szeretnünk Istent. Tanítottunk róla, hogy hogyan kell szeretnünk egymást. Ma én arról szeretnék szólni, hogy Isten, az Atya maga a szeretet! A tanítást a következő Igével szeretném kezdeni.

I. János 4/7 Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet az Istentől van, és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.

Csak azért, mert újjá vagy születve, nem jelenti azt, hogy ismered Istent. Lehet, hogy nagyon keveset tudsz Istenről. Nagyon sokszor azzal hozzuk összefüggésbe az Isten iránti ismeretünket, azt hogy ismerjük Őt mélységeiben, hogy – igen én újjászülettem, én megkeresztelkedtem, akkor én ismerem Istent.

Itt az Ige nem azt mondja, hanem – mindenki, aki szeret, Istentől született és ismeri Istent. Tehát ki ismeri Istent? Aki szeret, akiben ott van az Ő szeretete. Sokszor mondjuk, hogy könnyű nekem szeretni benneteket, mert csillogó szemekkel ültök itt, találkozunk elég gyakran, soha nem bántottatok, soha nem volt alkalmam talán még mélyebben beszélgetnem sokatokkal. Van, akinek a nevét sem tudom, de könnyen vagyok, mert az Ige szerint cselekszem.

De nem tudom, hogy mikor ki fogsz menni az ajtón, mit mondasz, miként éled az életedet, hogy bánsz a családoddal, milyen ember vagy igazán. Csak annyit tudok mondani, hogy – drága testvérem az Ige parancsolata alapján én, szeretlek téged, de nem ismerlek téged igazán.

Sokan így vagyunk az Úrral is és mi szolgálók nehezebb helyzetben vagyunk, mert kiállunk ide és megosztjuk veletek a szívünk érzéseit, megosztjuk veletek talán a családi életünket, tapasztalatainkat, a kudarcainkat, sikereinket. Ti már egy kicsit előnyben vagytok, mert jobban ismertek minket, mint ahogy mi ismerünk titeket.

Azt mondja az Ige, hogy aki ismeri Istent, abban van a szeretet. És mi van azzal, aki nem szeret, aki nem jár szeretetben? Nagyon keményen fogalmaz az Ige, - nem ismerte meg az Istent! Nincs Istennel szorosabb ismeretségben. Mi van akkor, ha valaki kívülről tudja a Bibliát, de nincs benne szeretet? Nem ismeri Istent!

Mi van azzal, aki órákat, napokat imádkozik nyelveken, de nincs benne a szeretet? Az Ige szerint nem ismeri Istent. Mi van azzal, akinek akkora hite van, hogy hegyeket mozdít meg, de nincs benne szeretet? Nem ismeri Istent. Folytatom a következő Igével:

/8/ Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet.

Mondjuk ki valamennyien, - Isten maga a szeretet. Még egyszer! Ha ebben megértésed lesz, akkor feljebb tudsz jutni a hitéletedben, magasabb szintre tudsz lépni. És elgondolkodtál e már azon, hogy milyen lenne az életed, ha ezt a csodálatos szeretetet, ami a mindenható Isten, be tudnád fogni a te szekeredbe, a te életedbe, a te céljaidba, a te kívánságaid elé, ha hagynád, hogy ez a szeretet elvégezze mindazt, amiért az Úr azt küldte.

Nagyon sokszor tematikusan prédikálunk. Én magam is. Tanítunk a hitről, a megváltásról, az imádságról, a hatalmunkról és az Úr Jézus nevéről, és egy témaként tanítunk a szeretetről, a szeretetben való járásról is. El kell, hogy mondjam, ez téves.

A szeretet, Isten szeretete nem egy téma a tanítandó témák közül. Isten szeretete maga a gyökér, maga az alap, mert Isten maga a szeretet. Nem szabad, hogy csak egy téma legyen a sorban, és akkor most következik megint a szeretet, mert a szeretet mindennek az alapja, a szeretet gyökere, és Isten végtelen szeretete az, hogy munkálkodjon bennünk. Minden, amiről tanítunk, a szeretetből kell építkeznie.

Mit mond az Ige. Hogy a hit szeretet által munkálkodik. Hogyan tudjuk elvenni a gyógyulásunkat? Hit által. De ha nincs ott a szeretet, hiába van az én hitem, ha nincs ott a szeretet, hiába van hitem a bővölködésben, hiába van hitem a gyógyulásomba, nem beszélhetünk megigazulásról, megváltásról, a hívő hatalmáról, ha nincs megértésünk magáról Isten szeretetéről.

Talán Kenyon könyvében olvastam, hogy a Szentháromságot nehéz elképzelni nekünk, hogy maga a világmindenség Ura, az Isten, az Atya, a Fiú és a Szent Szellemből áll. Az ő könyvéből olvastam, hogy próbáljuk elképzelni magát a napot. Egy bolygó, emellett egy égitest, emellett van melege, és emellett van fénye.

Ha ezt a hasonlatot folytatjuk, hogy könnyebb megértés legyen a szívünkbe, akkor képzeljük el, hogy az Atya maga a bolygó, a Fiú a fény, és a Szent Szellem maga a szeretet. De az egész egységben maga Isten, és Isten szeretete. Amikor a napról beszélünk, akkor nem mondjuk azt, hogy igen, az, ami a meleget adja, igen, az-az égitest, amely a fényt adja. Igen, az, ami fent van az égen, hanem azt mondjuk, hogy a nap.

Amikor azt mondjuk, hogy Isten, abban benne van a Fiú, benne van a Szent Szellem, és benne van a mi Mennyei Atyánk. Nem tud mást tenni a Mennyei Atya, Isten, mint ugyanúgy sugározza feléd a szeretetét, mint a nap sugározza a melegét és a fényét.

A nap sem válogat, a nap sem süt a gonoszokra és a jókra külön, a fehérekre és a feketékre külön, vagy a fiatalokra és az idősekre. A nap egyformán süt mindenkire. Egyforma a fénye, egyforma a melege. Rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a nappal. Hogyan viselkedünk a napfénnyel. Van, aki azt mondja, hogy – de boldog vagyok, végre kisütött a nap.

Kiteszi a karosszékét, kimegy, az arcát a nap felé fordítja, és azt mondja, - Istenem milyen jó, és élvezi a napfényt. Más valaki napkollektort telepít a házára, azzal teremt magának melegvizet, fűtést, befogja a nap melegét. Másik meg üvegházat épít és ezekben az üvegházakban növényeket termel és áldja a napot, hogy a melegével jobb megélhetést, vagy ellátást biztosít családja számára. Ezek az emberek felismerik azt, hogy a nap öröm, a nap ad meleget, a nap ad fényt.

Mi van azzal, aki nem ismeri ezt fel, azt mondja, hogy bezárom az ablakot, mert bőrrákot kapok. Ez a nap égeti a növényeimet, ez a nap annyira éget, és sok lesz a vízszámlám, mert öntözni kell. Kétféle módon is fogadhatjuk a nap melegét és a nap fényét.

Ugyanezt tesszük Isten szeretetével is. Ő maga a szeretet, árad, válogatás nélkül árad, mert nem tud más lenni, mert Ő maga a szeretet. Nem egy tulajdonsága ez Istennek, nem úgy van, hogy – ma küldök ennek az embernek egy kis szeretetet, mert úgy el van keseredve. Ez a szeretet áramlik, ez a szeretet jön. Rajtunk múlik, hogy felé fordítjuk az arcunkat és befogadjuk Őt az életünkbe, használjuk Őt, megismerjük Őt, hogy ez a szeretet beépüljön a szívünkbe és kiáradjon mások felé, vagy bezárkózunk, megtagadjuk, félünk tőle, ellenségünknek tekintjük és hitetlenségben élünk tovább.

Javaslom, hogy az elkövetkezendő napokban próbáljátok meg, ahol Istent írja az Ige, helyettesítsétek be a szeretet szóval. Meg fogjátok látni, hogy megmutatja magát az Ige, hogy mennyire igaz, ha Isten nevét az Igében a szeretettel helyettesíted be, akkor milyen csodálatosan kinyílik számodra, hogy Isten maga a szeretet.

I. János 4/16 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.

Csodálatos Ige ez, tehát Isten a szeretet, Isten maga a szeretet, és ha mi a szeretetben maradunk, hagyjuk és elfogadjuk ezt a csodálatos fényt, és meleget, amit a Mennyei Atya sugároz felénk minden pillanatban, akkor a szívünkben gyökeret ver a szeretet, Istenben maradunk, és Ő is mibennünk.

És ha a szívünkben van a szeretet, azt mondja az Ige, hogy megismertük Istent. És ha megismertük Istent, meg tudjuk az Ő céljait az életünkre. Meg tudjuk az Ő végtelen jóságát, meg tudjuk az Ő végtelen szeretetét, meg tudjuk, hogy Ő az, aki minden bajunkból ki tud menteni bennünket, Ő a végső pont, amikor már minden földi dolog csődöt mondott, akkor is van valaki, aki a szeretet, akiben a szeretet van, akiben a jóság van, ami soha el nem múlik.

Ha nem úgy foglalkozol valakivel, ha nem úgy szólsz, hogy a szeretet hullámhosszán szólsz, akkor nem Isten szerint szólsz. Ha nem úgy bánsz valakivel, hogy a szeretet vezérelje azt a cselekedetet, akkor nem Isten szeretete szerint cselekszel. Ha nem úgy foglalkozol valakivel, ahogy a szeretet tenné, akkor nem a Szent Szellem vezeti a te cselekedetedet ez csak a hústest. Amiből megpróbálunk jók lenni a másikhoz, megpróbálunk irgalmasak lenni.

Megpróbálunk szeretetben járni, mert azt írja az Ige, meg is ölellek, azután amikor hátat fordítok, egészen mást gondolok. Drága testvéreim ekkor nincs bennünk Isten szeretete és nem ismertük meg magát a szeretetet. A szeretet Jézus Krisztusban testet öltött. Eljött a szeretet a földre, és ez a szeretet itt megmutatta, hogy milyen az Atya szeretete.

Ha visszagondoltok az Úr Jézus szolgálatára, akkor látjátok, hogy mit tett. Én azt szoktam mondani, ha valaki mondja, hogy nem bírom szeretni, mert ezt és ezt tette, lásd mögötte Jézust, ott áll mögötte és Jézusra tekints és ne arra, akit te gyűlölsz, Jézusra tekints, mert Ő maga a szeretet.

Azokra is, akik megütötték, leköpdösték, akik megkínozták, azokra is, akik keresztre feszítették, csak a szeretet szólt belőle. Van egy mintánk, van egy példánk az emberi életben is. Következő Igénket nagyon sokan kívülről tudjátok, de feltétlenül el kell, hogy olvassuk együtt, mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.

János 13/34-35 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Ezt az Úr Jézus mondta a tanítványainak. És ahogy kerestem a héten az Úr arcát, a Szent Szellem egy új megértést adott nékem az egymás szeretéséről és a szeretetben járásról.

Azt hiszem, valamennyien egyetértünk azzal, amit a szívemben most felhozott, hogy nagyon könnyű szeretni azt, akit kevéssé ismerünk. Nagyon könnyű szeretni benneteket, nagyon könnyű szeretni azokat, akikkel ritkán találkozol. Könnyű szeretetben járni, mert nem ismered, nem tudod, nem látod mélységéig.

De mi van azokkal, akikkel egy családban élsz? Mi van a munkatársaiddal, barátaiddal, a szomszédaiddal? Könnyű-e azokkal szeretetben járni? Avagy kivel könnyebb, az ittlévő hitbéli testvéreimmel, vagy akiket úgy hívunk, hogy a szeretteim? Kivel könnyebb szeretetben járni? Nyilvánvaló, hogy az idegenekkel könnyebb, akik nem annyira ismertek. Miért van ez, hiszen az lenne a cél, hogy Isten szeretetét, amely kitöltetett a szívünkbe, azt mi kiárasszuk családunkra, a gyermekeinkre, a testvéreinkre, szüleinkre, szeretteinkre, barátainkra, munkatársainkra, hogy ez a szeretet áthassa őket.

Nem tudom testvéreim, hogy nektek is ezen a területen van-e a legtöbb szeretetben járási problémátok. Mert én sajnos így vagyok ezzel, mert nézetkülönbség van köztünk, mert helyre akarom igazítani, mert én olyan okos vagyok, és látom Isten Igéjét és látom, hogy fejjel megy a falnak.

Amikor megpróbálok valakinek segíteni szívem szerint jó szándékkal, és rosszat teszek. Még jobban megbántom, még jobban megsértem, és utána mardal a szívünk, erős lelkifurdalást okoz ez nekünk. Lehet, hogy becsapja az illető az ajtót, és soha nem tudod kinyitni. Örülnél, ha a rendre utasítás, vagy helyre tétel előtti állapot legalább visszajönne.

Valószínűleg többen vagyunk itt így, érvényes ez a gyülekezetünkre, érvényes a családunkra, a barátainkra, a szomszédunkra. De azt mondjátok, hogy mit tegyek, hát én ismerem az igazságot, látom, hogy fejjel megy a falnak. Látom, hogy ez a gyermek drogozik, én látom, hogy milyen társaságba keveredett. Látom, hogy gyűlölettel szól, muszáj figyelmeztetnem, mert amelyik úton elindult az, az út nem Isten útja és a végén ott a szakadék.

Gondolkodjunk el drága testvéreim azon, hogy nekünk kell-e ezt feltétlenül megtenni, és ha megtesszük az sem mindegy, hogy hogyan kell megtennünk. Van, mikor az a helyes, ha szó nélkül hagyjuk, amit közvetlenül a szeretteink körében tapasztalunk. Szó nélkül hagyjuk. Nem bíráljuk, nem oktatjuk ki őket, hogy ez és ez történik veled, vagy a pokolba jutsz. Üdvösséged sem lesz, semmi nem lesz, bőséged sem lesz, állásod sem lesz, egészséged sem lesz, és rossz úton jársz.

Van, amikor meg kell rázni valakit, de imádkozzunk előtte, hogy a mi dolgunk-e, hogy azt megtegyük? Az Efézusi levél azt mondja, hogy az igazságot szeretetben kell szólni. És ennek igaznak kell lennie. Nagyon döntő, hogy ha úgy imádkoztunk és szólunk valakinek, akkor azt úgy tegyük meg, hogy azt a szeretettel átitatva, szeretettel vezérelve tegyük meg.

Nézzünk egy példát. Az én dolgom az, hogy enni adjak a családomnak. Sokféleképpen megtehetem, - odavágom az asztalra, és azt mondom, hogy nesztek, egyetek, itt a kaja. Ez is egy módja. Adtam enni? Adtam. Jól lakhatnak. Vagy veszem a fáradtságot, szépen elkészítem a kedvenc ételüket, szépen tálalom, és azt mondom, hogy – drágám látom, hogy éhes vagy, készítettem neked valami finomat, gyere, egyél.

Ugyanígy van ez, mikor figyelmeztetünk valakit valamire. Ha van pl. egy alkoholista, alkoholbeteg ismerősötök, vagy barátotok, családtagotok, tudjátok, hogy úgy menthetik meg, ha orvosi segítséget kér. Telefonász és egy kényszer elvonó kúrára küldöd. Az első pillanattól fogva gyűlölni fog. Pedig a szeretet vezérelte, hogy megmentsem őt. És amikor vége van az elvonó kúrának, az első útja a kocsmába vezet.

És azt mondja az Ige, hogy ez az állapota még sokkal rosszabb lesz, mint az előtte lévő. Azon a szinten segítsünk csak másoknak, és csak azon a szinten árasszuk ki a szeretetünket mások felé és avatkozzunk be a családtagjaink, a barátaink, a gyülekezeti tagjaink életébe, amelyik szinten ő azt el tudja fogadni.

Visszatérünk az alkoholista példára. Beszélgetek vele, és amíg ő nem dönt úgy, hogy neki segítségre van szüksége, és ő ettől a dologtól szabadulni akar, akkor már jöhetsz segítséggel, a telefonnal, az Igével, a látogatással, mert ő maga is akarja. Ki az, aki tudja, hogy mikor milyen szinten vannak? Ki az, aki tudja, hogy mikor milyen eszközt kell használni? Rá kell ordítanom a gyermekemre, vagy mikor kell megsimogatnom?

A Mennyei Atya tudja, az Úr tudja. Bízzuk rá. Ezért nagyon gondoljuk meg, hogy mi jön ki a szánkon, mert kilépünk a szeretetből, ítélkezünk, hogy te alkoholista vagy. Ítélkezünk, megbántjuk, ellenséges érzést keltünk benne, nem az Úr szerint cselekedtünk és nem értük el a célunkat.

Azt szeretném ezzel mondani, hogy vegyük figyelembe a szeretet kiáradását, hogy akkor tegyük meg, és akkor avatkozzunk be, amikor az Úr azt a szintet megfelelőnek találja. Nem tudsz te senkinek sem többet adni annál a szintnél, mint amit ő képes elfogadni.

Galata 6/1 Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti, akik szellemiek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelídségnek szellemével

Keith Moórnál hallottam egy példát, hogy hogyan látogatott meg egy embert a kórházban. Én kipróbáltam ezt. Isten csodálatos módon használt. Egy ismerősöm került kórházba, akiről tudtam, hogy istenhívő, küldtem neki kazettát, küldtem Imakönyvet, küldtem könyveket. Minden visszajött. Köszöni szépen, neki meg van a vallása, ő súlyos rákos beteg.

Eljutott két év után egy olyan stádiumba, hogy már a családjának is csak arról beszélt, hogy jobb lenne, ha meghalnék, mert ennek az életnek már nincs értelme, ez minden nap kegyetlenebb, rosszabb. Keith Moórtól hallottam azt, hogy bement a beteghez, és azt kérdezte tőle, hogy tudsz-e hinni velem abban, hogy holnap nem leszel rosszabbul?

Én ezt kipróbáltam, meglátogattam a kórházban, imádkoztam előtte, vittem magammal mindent, ami ilyenkor szokásos, és elkezdtünk beszélgetni. A végén eljutottunk odáig, hogy megkérdezte, hogy szerinted már csak én tehetek valamit azért, hogy jobban legyek? Mondtam, hogy természetesen. Neked kell hinned a gyógyulásban, Isten elvégezte az Ő munkáját. Neked kell hinned.

Hát ilyen állapotban, innen már nincs visszaút, mondta. Mondtam, hogy akkor legyünk közös akaraton egy dologban. Tudsz-e abban hinni velem együtt, hogy holnap nem leszel rosszabbul? Azt mondta, hogy hát ebben tudok hinni, hogy holnap nem leszek rosszabbul. Imádkoztunk, elfogadta az Urat élete Urának és Megváltójának, békességben váltunk el, abban, hogy én másnap telefonálok, hogy milyen az állapota.

Dicsőség Istennek, másnap közölte a kérdésemre, hogy nem vagyok rosszabbul, mint tegnap. Mondtam, hogy hallelúja, akkor dicsérjük Istent és higgyünk ebben tovább. Tudsz-e abban hinni, hogy holnap sem leszel rosszabbul, mint tegnap? Megint tudott benne hinni, dicsértük az Urat.

És azt mondtam, hogy három, négy nap múlva tudsz-e abban hinni, hogy egy kicsit jobban leszel? Hát, ha nem lettem rosszabbul, akkor, akár jobban is lehetek holnap. Hát higgyünk most abban, hogy holnap jobban leszek, és másnap jobban lett. Hétvégén kiengedték a kórházból. Teljes gyógyulását még nem vette el, de én hiszem, hogy az Úr fél munkát nem végez.

Dicsőség Istennek egy kis bátorítással a hétvégét már együtt töltötte az unokájával, annak születésnapján, és ott sem lett rosszabbul. Drága testvéreim, ha én odamentem volna hozzá, hogy te Jézus sebeiben meggyógyultál, kelj fel és járj. És most levágatik minden rákos sejt az élet forrásáról, - ezt mind elimádkoztuk, de az ő hite, olyan bimbóban van még, mikor olyan mélyen van, hogy csak abban tudott még velem közös akaraton lenni, hogy holnap nem leszek rosszabbul.

Használjuk ezt mi is, nem számit, mit látunk. Isten ismeri az ő hitszintjét, Isten ismeri, hogy honnan tud ő elindulni, és ott kell az ő szívét megérinteni, és ott kell szolgálnunk felé. Még a gyülekezetben is fontos, hogy, hogy jut el hozzád az Ige, hogy milyen a tálalás, függ attól, hogy milyen szeretettel prédikálsz.

Függ attól, hogy neked mennyire van a szíveden, hogy segíts annak, aki itt van, pontosan, abban a problémájában megértést kapni, ami idehozta őket. Nem mindegy, hogy hogyan szólsz: itt az Ige, ha nem tartod be, a pokolba jutsz, ha betartod, akkor üdvösséged van, vagy megpróbáljuk a szívetekhez eljuttatni úgy az üzenetet, hogy az ott gyökeret tudjon verni.

János I. 3/14 Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát a halálban marad.

Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, azért, mert idézni tudjuk a Bibliai Igéket? Nem, hanem azért, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Nagyon fontos, ha nem szeretsz, nem ismered Istent. Ha szeretsz, ismered Istent. És nagyon kemény: - aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Nem fog működni a hit az életedben, nem fog működni az imádságod, a kérésed, nem fog működni a megvallásod, ha nincs benned a szeretet.

Nagyon fontos, hogy nem a csodák által fogják megtudni, hogy az én tanítványaim vagytok, nem ezt mondta Jézus, hogy a kezeiteket a betegekre vetitek, és a csodák által majd megtudják, hogy az én tanítványaim vagytok. Nem! Mi által tudja meg a világ, hogy az Ő tanítványai vagyunk? Hogy szereted az atyádfiát! Hogy az Úr szeretete van benned. Ez a gyökere mindennek. Ez a gyökere a hitnek, a gyógyulásnak.

Kenneth Haginnál olvastam azt a hasonlatot, hogy a szeretet, olyan, mint az elektromos vezetékben az áram. Kiépítjük a vezetéket, feltesszük a gyönyörű kapcsolókat, azután felkapcsoljuk a villanyt. Ha nincs benne az áram, nem fog világítani. Ha a vezeték a hitünk, kiépítettük a hitünket az Ige által, azután megvalljuk az Igét, hitben vagyunk, de nincs ott az áram, nincs benned a szeretet, nem fog világítani, nem fog működni.

Drága testvéreim, másként szeretjük mi egymást, mint azok, akik egy klubba járnak, egy baráti körbe járnak, egy családban vannak, egy munkahelyen vannak. Bennünk más kell, hogy legyen a szeretet. Rajtunk meg kell, hogy lássa a világ, hogy Jézus Krisztushoz tartozunk. Rajtunk meg kell, hogy lássa a világ Isten szeretetét, és ha hagyod, hogy ez a szeretet kiáramoljon belőled, akkor már ismered Istent. És ha ismered Istent, el tudod venni az Ő áldásait. Be tudod fogadni a fényt, és a meleget. Használni tudod a saját életedbe, saját magadra.

Istennek jósága az, ami az embereket megtérésre inti, mondja az Ige. Meg kell, hogy nyilvánuljon a szeretet valamennyiünk számára. Ha megengeditek, egy családi vonatkozású dolgomat szeretném elmondani nektek Isten szeretetéről.

Az én édesapám egy nagyon kemény ember volt, katonaember volt, mindent szigorúan megkövetelt és nem volt valami felhőtlen a mi kapcsolatunk. Amikor én már újjászülettem és szolgáló lettem, felnőttként nagyon sokszor összefeszültünk egymással különböző dolgokban. Ő is, én is felemeltük a szavunkat, és utána nagyon nehéz óráim és napjaim következtek. És én mindezt az igazam szent védelmének és tudtában tettem meg.

Tehát én gyermekként megtettem, ami egy gyermek kötelessége, amikor már beteg volt, és az Ige parancsa szerint jártam el a szeretetben. Az elmúlt jó sok évben, mondhatnám, hogy öt-tíz évben, naponta ültem le, és imádkoztam Istenhez, hogy tudjam szeretni Isten szeretetével az édesapámat. Biztos vannak közöttetek is, akiknek vannak ilyen jellegű dolgai.

És ez a dolog, a következő találkozásunknál már megint robbant. Én megint leültem, és azt mondtam, hogy Uram, én kevés vagyok. Látod, mennyire próbálkozom, de valahogy ez a dolog nem jön össze. Emiatt nagyon sokat fáj a szívem, tudtam, hogy nem járok szeretetben, nem vagyok szeretetben. Gondoskodtam én, látogattam, ételt vittem, mindent megtettem, de bent a szívemben tudtam, hogy ez nem az igazi szeretetből van, hanem kötelességből.

Az elmúlt időszakban ő súlyos beteg lett, és kórházba került. Eljutottunk egy olyan pontjára az életének, amikor meglátogattam rendszeresen a kórházban, az egyik alkalommal, amikor megláttam kiszolgáltatva, az Úrnak olyan könyörületessége ömlött ki a szívemből, amit csak az ismer, aki érzett már ilyet. Szívem szerint ölbe kaptam volna és felvettem volna, mert olyan nyomorúságos állapotban volt. Katéter, csövek, infúzió, kis szívószálon valami kis folyadék. Ilyen nyomorúságos állapotban volt, mondhatnám, hogy haldoklott.

Hazamentünk a férjemmel és két pillanat alatt meghoztuk a döntést, hogy odahozzuk édesapámat a kórházba, ahol lakunk, Győrbe. Miután odahaza nem volt lehetséges ellátni őt ezekkel a csövekkel, bementünk a kórházba és az ápolási osztályon eljártam segítségért. Kis beszélgetés után egy külön szobát ígértek édesapámnak már a következő naptól.

Úgy tudtuk őt elhozni Székesfehérvárról, hogy a testvérem ment oda érte, én Győrben vártam, és hálát adtam Istennek, hogy gyönyörű helyet készített, ahol egyedül lehetünk, és a testvérem telefonált, hogy nem tud elindulni a mentő, mert nem fogja kibírni édesapám az utat. Két órát vártak. Én azt mondtam, hogy ez lehetetlen, mert Isten itt olyan szobát készített, a legszebb szobát megadta nekünk, hogy együtt lehetünk, annak a mentőnek el kell indulni, nem halhat meg.

Megérkeztek Győrbe és mi attól kezdve, minden napunkat örömben tölthettük. Két nap múlva nem kellett a katéter, már aznap nem kellett az infúzió, rövidesen kint ült a férjemmel, kártyázott. Mi minden nap ott voltunk, és minden nap beszélgettünk. Minden nap a kedvenc ételét vittem és Isten egy olyan végtelen szeretetet adott iránta a szívembe, amilyet csak Isten adhat.

Három hétig voltunk együtt, és az elmúlt hét végén, amikor elköszöntem, sok időt töltöttünk együtt, innen is mindig siettünk haza, és amikor elköszöntem, visszaintett az ajtóból, odahajoltam és az arcomra egy puszit adott. Ez olyan nagy dolog volt az én katona apámnál, mint egy szerelmi vallomás.

Nem szóltunk mi egymáshoz semmit, de én tudtam, hogy ő szeret, tudtam, hogy mindent megbocsátott és tudtam, hogy mindenért hálás. Nagyon boldogan mentem haza. Nem beszéltünk mi erről egyáltalán, de én olyan boldog voltam, hogy a családban mindenkinek elmondtam, hogy képzeljétek a papa nekem puszit adott.

Két nap múlva belázasodott, hétfőn a kezünkben ment haza az Úrhoz. Olyan kegyelme volt jelen az Úrnak, amikor megengedte, hogy hazatérjen, hogy ott lehettünk végig, és az orvosnő, aki bejött azt mondta, hogy ő még ilyet nem látott, hogy ilyen gyorsan ilyen dolog történik, és én azt mondtam, hogy doktornő, ez Isten kegyelme!

És még el kell mondanom azt is, hogy végtelenül hálás vagyok az Úrnak. Végtelenül hálás vagyok, én kaptam egy új apát, ő kapott egy új gyermeket, és Isten kapott két megtért szívet, akikbe kitöltetett az Ő szeretete. Boldog vagyok, hogy otthon van édesanyámmal együtt, és hiszem, hogy jó helyük van.

Még egy történetet szeretnék elmondani nektek, ehhez kapcsolódik. Az elmúlt időszakba az iskolánkban egy rehabilitációs képzés folyik, ahol régen rokkant nyugdíjasnak mondták őket, depressziósok, alkoholisták, nagyon betegek. Én már egy ideje nem tanítok, de azt mondtam, hogy ebben a munkában szeretnék részt venni.

Öt ilyen csoportot tanítottam végig és ebben az öt csoportban nagyon sok életet megismertem. És ezekben az életekben, mondhatom 80 %-ban a súlyos betegség, vagy a káros szenvedély, rabság mögött, ott volt egy meg nem bocsátás, ott volt egy harag, ott volt egy szívükben őrizgetett bántás, vagy sértés.

Egy idő után már prédikáltam, és köszönöm az Úrnak, hogy használt ebben, mert szomorúan jöttek be, és boldogan mosolyogva mentek ki. Ez a célunk a munkatársaimmal együtt. Volt egy fiatalasszony az egyik csoportomban, a szeretetről beszéltem. Ez nincs egy egyházhoz és hithez köve, bárhol lehet beszélni a szeretetről, egy iskolában is. Sok fizikai problémája volt, 35 évesen rokkant le, és elmondta, hogy 15 éve nem állt szóba az édesanyjával.

Elkezdtem mondani, hogy béküljön már meg vele. Ő elmondta, hogy nem lehet, ő próbálta, ahányszor odament, már az ajtót bezárja, kirúgott engem, én nem számíthatok az anyámra. Maga nem ismeri milyen az anyám. Beszélgettem újra, minden alkalommal elmondtam, hogy Klárika próbálja meg maga szeretettel megközelíteni.

Karácsony előtt voltunk, ismét Isten szeretetéről és a szeretetről beszélgettünk. Úgy köszöntem el, hogy rendezzük legalább már karácsonykor le ezeket a kapcsolatainkat. A magam szívében is ott volt az enyém. Nem tudtam ott lenni a zárásukon, mikor végzett a csoport. Jöttek a kollegáim és mondták, hogy nem értjük az üzenetet, de a Klárika azt üzente neked, hogy nagyon köszön mindent, kibékült az édesanyjával.

Azt mondtam, hogy Uram érdemes volt minden percet eltölteni vele és hiszem, hogy ez a fiatalasszony meg fog gyógyulni, mert az a görcs, az a szeretetlenség, az a nehéz dolog, az feljött a szívéből, el tudta engedni és kezdi megismerni Istent, mert Isten maga a szeretet. És aki nincs szeretetben, az nem ismeri Istent.

Mi valamennyien szeretünk, szeretjük egymást, és ha nem rendeztük még szeretetben járásunkat családtagunkkal, barátunkkal, szomszédunkkal, testvérünkkel, akkor itt az ideje, mert szeretet nélkül nem működik sem a hitünk, sem a gyógyulásunk, sem a gyarapodásunk. Dicsőség Istennek, hogy kitöltötte a szívünkbe ezt a szeretetet, és ha te ezt meg fogod ismerni valakivel szemben, akkor megváltozik az egész életed.

Olyan békességet és boldogságot ad, amikor nem testből, nem kötelességből, nem akaratból, hanem a szívedből jön, nem tudsz mást tenni, mint simogatni, és szeretni. Ez maga az Úr! Kívánom tiszta szívemből, hogy megéljétek ezt a szeretetet, és hogy az Úr segítsen mindenkinek abban, hogy azzal a hozzátartozójával, azzal a testvérével, azzal a barátjával, szomszédjával, bárkivel, akivel neheztelést érez a szívében, ezt el tudja engedni.

Köszönjük az Úrnak, ennyi volt, amit én mára készítettem, és köszönöm Istennek, hogy megerősített, hogy kiállhattam, és elmondhattam nektek. Hiszem, hogy valamennyiőtökben, valamit munkál az Úr ezzel kapcsolatban. Szeretném megkérdezni tőletek, hogy van-e köztünk egy édesanya, aki a gyermekét hozta ma el, gyógyulni? Két, három napja van a szívemen egy anya, lehet, hogy az internet hallgatók, vagy nézők között van. Ennek a kisbabának gyógyulást adott az Úr. Egy anya tehát két, három napja a szívemen van, a kisgyermekével, hogy ez a kisgyermek meg fog gyógyulni. Köszönjük ezt az Úrnak!

Vannak, akik először jöttek az alkalomra, ezért megvalljuk a hitünket az Úr Jézus Krisztusban. Mert ha te hiszed, hogy Jézus Istennek Fia és kimondod a száddal megtartatol, mondja a Róma levélben az Ige. Erre az imádságra hívunk.

Behívjuk valamennyien az Úr Jézust a szívünkbe, aki maga a szeretet. Hívjuk be Őt a szívünkbe, hívjuk be a szeretetet a szívünkbe, hogy kiáradjon belőlünk, ha kimegyünk ebből a teremből, hogy hazavihessük a családunkba, elvihessük, ahová megyünk, hogy akik ránk néznek, felismerjék, hogy igen, ők Jézus tanítványai, mert szeretik egymást.

Álljunk fel és mondjuk el az imát:

Hiszem, hogy Jézus Istennek Fia. Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért a Biblia tanítása szerint. Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból az én megigazulásomért. Kérlek Jézus, legyél az én Uram, legyél az én Megváltóm, legyél az én Gyógyítóm. Legyél az én Szabadítóm. Megvallom, hogy Jézus az én életem Ura, Jézus az én Megváltóm, Jézus az én Gyógyítóm, Jézus az én Szabadítóm. Én meg vagyok váltva, Jézus vére által örök életem van Krisztusban, mert újjászülettem Krisztusban. Az Ő szent vére megtisztított minden bűntől és ez örök időre szól. Köszönöm drága Jézus a megváltásomat, a gyógyulásomat, a szabadulásomat, a szükségeim betöltését, tiéd minden dicsőség, és minden hála. Ámen!

Dicsérjük az Urat.

BÉKEVÁR FŐOLDAL