2010.12.10.

A TISZTELET 4.

Jegyzet Jim Sanders tanításából
2010. december 05.

 

A témakör, amiben hetek óta folynak a tanítások, az életünk minden területére kihatnak. Alapigazságok ezek, amiket hallunk, vonatkozik a szeretet-utunkra, továbbá, hogy miként kell alázatban járnunk, miként kell egymással tiszteletben élnünk. Mindezek a bölcsességek Istentől vannak.

Zsoltárok 75/5 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

6. Mert nem napkeletről, sem napnyugatról, s nem is a puszta felől jön a felmagasztalás,

7. Hanem Isten a bíró, aki az egyiket megalázza, a másikat felmagasztalja!

Tanításaink abban az irányban fognak kiterjedni, hogy miként jön Istentől az előléptetés. Az Istentől való felmagasztalás, Istentől egy tisztelet felénk. Kiket fog Isten megtisztelni ezzel?  Azokat, akik Őt is tisztelettel illetik.

Akik azonban Istent megvetik, nekik nem jár ez az előléptetés, felmagasztalás, ők vesztesként jönnek ki, így az ember azt a helyet sem tudja megőrizni, amiben jelenleg áll, mert hátrafelé halad.

Ugyanez a helyzet a hitünkkel, sokakat ismerek, akik 20-30 évvel ezelőtt erősen álltak a hitükben, és most néhány évvel ezelőtt az életükért kellett harcolniuk. Pedig ismerték, hogy miként működik a hit, de nem maradtak a hitben és nem táplálták folyamatosan a hitüket, és nem növekedtek, az ördög a végén csapdába csalta őket. Egy műtét segítségével tudott életben maradni egyikőjük.

A hitünket tehát az életünk minden területén használhatjuk, amikor végezzük az evangélizációs munkálatokat, amikor az ajándékokra terjesztjük ki a hitünket, a kegyelmi szolgálati ajándékokra, a munkahelyekre, jobb megélhetésre, az egészség területére.

De ha nem járunk szeretetben, és egymás iránti tiszteletben, akkor nem fogunk arra a helyre eljutni, sőt azt mondja az Írás, hogy onnan ismernek meg bennünket a világban lévők, hogy mi az Úr tanítványai vagyunk, hogy egymást szeretni fogjuk.

A keresztények sokszor egymásnak mindent adnak, csak nem szeretetet, viszálykodás, egymás megvetése, irigykedések, pletykálkodások, egymás telefonon való felhívása, meggyanúsítása, gonosz szavak szólása, ez mind az ördögtől van, ez gonosz.

Egy szellemi alapelvet hozunk elő – ha Istennek dolgait megvetjük, akkor el is fogjuk azt veszteni. Megtekintettük Éli főpapnak és fiainak életét, akik egy igen szent dolgot, egy szolgálatot kaptak Istentől, de azt nem becsülték. Izraelben, Istentől abban az időben, ez a legmagasabb hely volt, főpap volt az Úr házában, és elvesztette ezt. Ennek a családnak adta volna Isten ezt a hivatalt, örökre szóló esküvéssel, és elvesztették.

Sámuel I. 2/30 Azért így szól az Úr, Izraelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké énelőttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tőlem, mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, akik azonban engem megvetnek, megvettetnek.

Hogy tudta volna Isten ezen a helyen használni őket továbbra is, miközben ők megvetéssel voltak Isten dolgai iránt? Ez így nem volt helyes, mert az illető személy méltatlanná vált erre a megtisztelő hivatalra. A főpap volt Istennek a szolgálója itt a földön, a fiai pedig világi cselekedetekben vettek részt.

Látjuk, hogy később Isten kinevezte Sault a népe felett királynak. Azt is láttuk, hogy később Saultól megvonta Isten a királyságot, és helyette Dávidot emelte királynak.

Saul a szolgálat kezdetén alázatban járt Isten előtt, amikor felkenetésre került volna sor, akkor nem találták a többiek között, hanem elrejtőzött és úgy kellett megkeresni őt, és úgy kenték fel királynak.

Később azután túl nagy lett a saját mértéke szerint, és Istennek ki kellett igazítania őt. És amikor Sámuel megdorgálta őt, akkor a főpapi ruháját megtépte, mert haragra gerjedt és ezt nem lehet megtenni. A papoknál az jelentette hivatalból való elmozdításukat, ha megszaggatták a papi ruháikat.

Sámuel azt mondta neki, hogy Isten ragadta ki a királyságot a te kezedből, és másnak adja, aki náladnál jobban végzi majd ezt a tisztet. És ez megtörtént. Saul és leszármazottai elvesztették azt a helyet, amit Isten adott nekik, mindannyiukat legyilkolta az ellenség egy napon. Miért történt ez meg? Mert tiszteletlenséget nyilvánítottak ki.

Ugyanígy Ézsau is elvesztette az elsőszülöttségi jogát. Mit ér nekem ez az elsőszülöttségi jog, ha éhes vagyok, mondta.  Egy tál lencséért elcserélte és elvesztette azt. Később meggondolta megát, szerette volna visszaszerezni, de már nem tudta. Ebből az a tanulság, hogy ha valamit megvetünk, azt el is veszítjük. Igaz ez az életünk minden területére.

Ha értékeljük, és kincsként őrizzük azt, akkor abban növekedni fogunk és még többet kapunk hozzá. Nagyobbra és nagyobbra növekszünk, és szélesítjük a sátrainkat. Malakiás könyvét fogjuk ma vizsgálni. Sok mindent olvasunk ebben a könyvben a tiszteletről, ill. a tiszteletlenségről.

Malakiás 1/6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én Úr vagyok, hol az én félelmem? Azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, akik utáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel utáljuk a Te nevedet?

Ki az, aki itt kérdést tesz fel? Maga Isten kérdez. Ha én vagyok az Úr a háznál, akkor hol az én tisztességem? És ha én vagyok a Mester köztetek, akkor hol a félelem? A tisztesség-teljes félelem, a tisztelet megadása hol van? Isten kérdezi ezt? Szomorú, hogy Istennek így kellett kérdezni őket. Hol van az én megtisztelésem? És ami igazán megdöbbentő, hogy ki az, akik felé felteszi ezt a kérdést?

A Seregeknek Ura szólja ezt a papokhoz. Ezek voltak annak az időnek a prédikátorai. Hol van a nekem járó tisztelet? Hol van a nekem járó félelem? A természet szerinti fiak is tisztelik az atyáikat. És ha én egy Atya vagyok?

És Ő az Atya! Hol van az én tiszteletem, ha Mester vagyok köztetek, és valóban Ő a Mester, Mestere mindennek, hol van a nekem járó félelem? Ti papok? Kérdezi tőlük.

Ti papok, akik utáljátok az én nevemet, - mondja.  És a válasz: visszakérdeznek, hogy mivel utáljuk a Te nevedet? Mit értesz ez alatt Isten? A hangvételből kiderül, hogy valahol érzik, hogy Istennek igaza van.

Hol van a nekem járó tisztelet Jim? Akkor ott az idő arra, hogy az ember lehasaljon a földre, és nincs idő, hogy vizsgálgassuk, hogy vajon Istennek igaza van, vagy nincs. Istennek igaza van, ha látjuk a lényegét a pontnak, vagy sem. Mert amikor befogadtuk az Urat, és Őt Urrá tettük, akkor még halvány elképzelésünk sincs, hogy mi mindennek tettük Őt az Urává.

Amikor a zsidók együtt voltak Mózessel a hegy közelében, hatalmas félelem szállt a népre, és azt mondták Mózesnek, hogy te csak menj fel Mózes, mi nem akarunk Isten közelébe menni, mert félelem, és rettegés fogta el őket, hallották a kürtnek a szavát. Mi elfogadjuk azokat a parancsolatokat, amit mond neked Isten. Fogalmuk sem volt róla, hogy mi az, amit Isten fog szólni nekik.

Ugyanez a helyzet akkor, amikor mi az Urat, életünk Urának tesszük. Ha ilyen történik az életünkben, akkor ne úgy válaszoljunk, hogy Uram én nem értem azt a dolgot. Mert az Úr tudja, hogy neked nem kell azt értened.

Amikor Péter és a tanítványok is elvétették az Úr tiszteletét, amikor azt mondta nekik az Úr, hogy ma mindannyian elmenekültök, Péter és a többiek is azt mondták, hogy nem Uram, mi nem tagadunk meg Téged, mi képesek vagyunk az életünket adni érted. Péter vajon meghalt-e azon az estén az Úrért? Nem. Sőt, megtagadta az Urat. Tagadta, hogy ismeri az Urat.

Amikor az Úr mond nekünk valamit, hogy tegyük meg, akkor meg kell kérdezni tőle, hogy – Uram, mi az, amit tennem kell? Ha az Úr mondd neked valamit, akkor ne szállj vele vitába, ne kérdőjelezd meg azt, hanem fogadd el, és mutass neki tiszteletet. Tiszteletet mutass Istennek. Mert tartozol azzal!

Mindannyian a hústestben élünk, és követünk el hibákat. Meg van azonban a lehetőségünk, hogy megálljunk, és kiigazítsuk magunkat, hiszen Ő adja számunkra a következő leheletet is. Jobban tesszük, ha ismerjük azt, aki adja nekünk ezt a kegyelmet. Ő a mi életünknek a forrása, és Ő a világossága a mi életünknek, és világossága az elménknek.

Minden jó dolog, amit élvezünk az életben, az az Ő kezétől jön, de sokan nem hiszik ezt. Mi az Ő örömére lettünk teremtve. A bolond mondja azt, hogy nincs Isten, írja a Biblia. Itt a főpapokhoz, papokhoz szól, hogy ti megvetettetek, megutáltatok engem. Olyan ostobák voltak, hogy visszakérdeztek, hogy mivel utáltunk meg téged? Megnézzük Isten válaszát a …

7. Megfertőztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertőztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.

Elmagyarázom azt, hogy a papoknak volt a feladata, hogy az adományok, amit hoztak a népek, a törvény szerint annak tökéletesnek kellett lennie, nem lehetett rajta semmilyen szeplő, tökéletesnek kellett lennie. És ezekben a szolgálókban, papokban, nagyon erős volt a korrupció.

Először is tehát az Úr, az áldozatokról, az adományokról szól. A világon minden fajta szolgálattal lehet találkozni, ahogy gyűjtik az adományokat, vannak olyan prédikátorok, akik annyira romlottak, amennyire csak lehetséges.

Mindenféle célzattal, ki akarják szedni a hallgatóság zsebéből a pénzt. Mindenféle szakmában és területen lehet találni ilyeneket. Azonban azért, mert az ember találkozik egy ilyen orvossal, az nem azt jelenti, hogy minden orvos hasonló hozzá. És azért, mert az ember talál egy prédikátort, aki ilyen, nem azt jelenti, hogy az összes prédikátor ugyanilyen, és azok is megváltozhatnak még.

Az Úrnak nagyon sok mondandója van az áldozatokkal kapcsolatban. Azért nem szeretnek az emberek erről beszélni, mert általában nem adnak semmit az Úrnak. Ezért nem szeretik ezt a témát.

Azok viszont, akik tizedfizetők és adakozók most majd ujjonganak. Ha te adakozója vagy Istennek, és tizedfizető vagy, és ezt Isten megtisztelésének célzatával teszed, ez meg fog mutatkozni az életed minden területén. A szeretetedben, az anyagi életedben, a további adakozásodban jelentkezni fog.

Vagyis a papok visszakérdeztek, hogy mivel utáltunk meg Téged? Az Úr visszakérdezett, hogy mi a helyzet az áldozati adományokkal? A papok voltak kinevezve az áldozati adományok felett, hogy megvizsgálják, hogy az tökéletes, szeplőtelen-e? Hogy lássuk ennek az értelmét, megnézzük a…

7. Megfertőztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertőztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.

8. Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? Vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.

Tehát az, ami vak volt, sérült volt, vagy sánta volt, az olcsót, a kivetni valót, a hitvány vitték Istennek. Ami már nem volt alkalmas, hogy a piacra vigyék eladni, nem volt alkalmas, beteg volt, azt vitték Istennek. Azt az állatot, amely már egészségtelen volt, vagy már pusztulófélben volt.

Mit számít, - úgyis csak elégetik áldozatként, és elvitte a legócskábbat. Tehát a vakot vitték, a haldokló félben lévőt, vagy a sántát. A szemétdombra valót vitték Istennek. Ami felesleges volt, nem volt jó semmire, azt dobták oda Istennek. Olvassuk ezt a…

Malakiás 3/13 Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?

Visszakérdeznek, hogy mit szóltunk ellened? Még mindig okoskodnak Istennel, azt hiszik, hogy a végén még igazuk lesz.  – Mit értesz ez alatt Isten? Már, ha így szólunk vissza Istennek, az teljes tiszteletlenség. És ráadásul tudják, hogy mit ért Isten ez alatt. Mit tettünk? Hazudoznak.

Tudja az illető pontosan, hogy mit tett, csak próbálja takargatni, pedig ez lenne az, az idő, amikor ott kellene állni becsületesen Isten előtt. Vagy amikor visszakérdeznek, hogy – mit beszélsz? Én tettem volna valamit? Ez ördögi, mikor az ember tudja, hogy mit tett, és a számonkérés ideje van.

Ostoba dolog ilyenkor úgy tenni, mintha Isten nem tudná. – Ugyan mit tettem? Isten mindent hall, amit mondunk. Semmit nem vét el abból.

14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?

Mi haszna ugyan a törvénynek? Mi haszna az Igének, és ha az ember így beszél, akkor nem fogja megalapozni a szívét az Igével. Úgy élünk, mintha nem lenne ördög, mintha nem lenne halál, betegség. Ugyan miért kellene nekem az Igébe belemélyednem, és miért kellene az Igét megvallanom? Mert úgy sincs ördög. Bárcsak így lenne!

Döbbenettel nézem, hogy mennyien vannak, akik a mai napig nem vettek alapot az Igében. Az egyik fülükön be, a másikon ki. Amikor én először hallottam ezt az igazságot, akkor nagyon komolyan elhatároztam, hogy az ördögöt mindenkor a lábam alatt fogom tartani.

Hiábavaló az Isten szolgálata, hiábavaló ez az adakozás, így beszéltek, és ezért nem tették helyesen. Csak egy veszteségnek tekintették, amit oda kellett adni. Úgyis csak elégetik az lesz a vége.

Az egész csak a gyülekezetnek megy úgyis. Nem fontos. Nem annyira fontos, mint a vállalkozásunk, vagy a családunk, vagy az otthonunk, ez csak a gyülekezeté lesz.  És Isten ezért haragszik rájuk. Látjuk-e ezt? Ezért Isten elkeseredett felettük.

1/10 Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon. Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből!

Azt mondja Isten, bárcsak bezárnátok az ajtót a templomon, hogy ne kellene mindezt végig néznem. És úgy tesznek, mintha Isten nem is tudná, hogy mi zajlik idelent. Csukjátok már be az ajtót, hogy ne is lássam ezt, mondja Isten, mert sokan csak, gyülekezetesdit játszadoznak.

1/13. És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! És ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? Azt mondja az Úr.

14. Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja, a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!

Egy hatalmas és félelmetes Isten! Miért nem a fejedelmeiteknek, miért nem a miniszterelnöknek viszitek azt, amit idehoztok nekem, majd meglátjuk, hogy ott milyen lesz a nagy öröm.

A mi hatalmas Istenünknek egy hatalmas adomány járna. És egy jó gyülekezetben jó és elegáns dolgok kellene, hogy legyenek. Istennek királyságában, királysághoz méltó dolgoknak kellene, hogy legyenek. És Isten gyermekeinek is a legjobb járna, mert ennél fontosabb nem zajlik a földön. Nincs semmi, ami ennél fontosabb, minden más, ami a földön zajlik, ehhez képest, csak időleges, és múlandó.

Köszönjük az országunkat Istennek, de Isten mértékéhez, és léptékéhez mérve egy pár nap, és mindennek vége.  Nem lesznek többé országok Európa szerte, és sehol máshol. Eljön az, az idő, hogy csak Isten királysága létezik, és csak az fog számítani valamit, amit Isten királyságának tettünk. Az fog megmaradni, és az lesz létezés alatt.

Azt hiszem, hogy az országunk számára is meg kell tenni a helyes és igaz dolgokat, és a nép számára is meg kell tenni a helyes teendőket. De ezek nem fontosabbak, mint Isten királyságának a dolgai. És ez kellene, hogy a prioritás legyen mindannyiunk személyes életében is, első helyen, Isten királyságának a dolgai.

Isten mondja a 14-es versben, hogy átkozott az, aki álnok, és a hitvánnyal áldozik az Úrnak. A betegest hozzátok, és a lepusztulót hozzátok. Az emberek nem szeretnek ilyen beszédet hallani, de el kell ismerni, hogy nem én írtam ezeket az igeverseket. Eljön az idő, amikor az Igének a ’húsát’ [kemény eledelt] kell végre magunkhoz vennünk, leszakadni a tejes palackról.

Nem azért hozom ezt a témát nektek, hogy még több pénzt prédikáljak ki belőletek, ez rólatok szól, Isten Igéjéről szól, és a ti jólétetekről szól. Ez fontos, és Isten ezt nézi.

Legtöbb Hagin könyvre meg van a kiadásunk joga, soha egyetlen egy forintot sem terheltek ránk, hogy fizessünk érte valamennyit. De volt egy álmom egyszer, hogy könyvek nyittattak meg, angyalok előtt, és számok voltak bele írva. A számokra is emlékeztem és maga Hagin is ott állt.

És ezekben a könyvekben le volt írva, hogy mi az, amit adományoztunk a Rhéma szolgálatok felé. És abban az időben bizony elmaradtam ebben, semmit nem adtam, és amennyivel el voltam maradva, fel volt írva a könyvben, kilenc ezer dollár volt. Egy percet sem várakoztam, hanem azonnal elküldtem egy csekken ezt az összeget nekik. Mert a mennyben könyvek vannak erről vezetve, azóta is több alkalommal előjött.

Az emberek gondolják, hogy ez ingyen van. Úgy gondolják az emberek, hogy az internetről letölthető tanítások is teljesen ingyen vannak. Valóban így hozzáférhető, de ez így nincs rendjén. Tehát még akkor is, ha szűkösen van a bevételed, próbálj meg akár a legkisebb összeggel partner lenni ebben a szolgálatban, pl. húsz forinttal, egy hónapban, mert Isten elszámoltatása szerint nem lesz kifogásod, amit felhozhatsz.

Emlékszel-e arra az özvegyasszonyra, aki a két fillérjét adta oda? Bedobta a templom adományok közé, ahol Jézus nézte, hogy, hogy hozzák a gazdagok a nagy adományaikat. És ennek az özvegyasszonynak, aki a két fillérjét hozta, ez egy nagy vagyon volt, ami most talán öt forint lehet, vagy még kevesebb, neki ez volt minden vagyona.

Azt mondaná a világ, hogy ugyan tartsd meg magadnak, de ő mindenét, amije volt odaadta, és Jézus felkiáltott és mindenki figyelmét felhívta, hogy ez milyen csodálatos adomány, milyen nagy hittel tudta adni.

Az egyik, amit ebből következtetni tudunk, hogy nem kell, hogy túl sok vagyonnak lennie ahhoz, hogy az embernek adakozzanak. Nem jelenti azt, hogy nem tudsz adni abból, akár az egészet odaadhatod. Mindenki képes Istent az első helyre tenni.  

És a Seregeknek Ura azt mondta, hogy ha a jót oda tudnátok adni, és helyette a hitványt adjátok, mert megtehették volna, hogy a legjobbat vigyék Istennek, de nem azt tették. Azt mondta a Seregek Ura, hogy átkozott az álnok.

Ha tudnál adni kétszáz ezer forintot, és adsz négyszázat helyette, ez rendjén van-e? Nem arról van most szó, hogy a gyülekezetnek adsz. Te Istennek adsz, Isten hangját ismered. Minden egyes alkalommal pontosan tudom, hogy mennyit kell adnom, mert ismerem Isten hangját. Isten tudja biztosan, hogy én odaadom, amit Ő mutat. Mert Ő tudja, hogy kik vannak szükségben, és megmutatja, hogy mire van szükségük.

És ha te nem adsz, bár adhatnál, akkor egyetlen baj van, süket fülekre talált Isten, nem akarod meghallani. És érvelgethetsz, hogy ezért és azért nem adsz, de az nincs rendjén, az ördög mondta. Én is gondoltam ezt egyszer, amikor hallottam az összeget, de az ördög soha senkinek nem mondja, hogy adjon valamit.

Egy napon mindannyian ott állunk az Úr előtt, amikor te állsz az Úr előtt, én nem leszek ott. Édesapád, édesanyád sem áll ott melletted, hanem te állsz Jézus előtt. És akkor nem kenheted rám, hogy mit miért nem tettél, mert a számonkérés, közted és Jézus között zajlik, és számot kell adni akkor az életed dolgairól. Még egyszer hangsúlyozom közted és az Úr között zajlik, hogy mit tettél, és mit nem tettél.

És ott hiába sorolod, hogy miért nem tudtad megtenni, az Úr tudja, hogy meg tudtad volna tenni. Őt nem tudod félrevezetni, becsapni. Mi a mai nap számára szeretnénk élni, és ha élünk a ma számára, akkor nem fogjuk sajnálni, hogy mi történik velünk holnap. Megtiszteljük Istent a javainkkal.

A Szent Szellem fog vezetni minket ebben, és Ő fog tovább is vinni minket. Amit meg tudunk tenni, tegyük meg, még akkor is, ha a Szellem vezetését néha eltévesztjük, a szívünk indítéka legyen helyes. Az idő rövid és ezek a lehetőségek igen értékesek számunkra. Ha az ajtó megnyílik egy evangélizáció számára, belépünk.

Istent elvéthetjük abban, hogy adunk. Mert adhatunk olyanoknak, akiknek nem kellett volna, vagy adhatunk túl sokat. Az Úr nem mondta, hogy azt tegyük. Az Úr fogja a szívünkre tenni. Ne játszadozz vele, tedd meg, mert azzal Istent tiszteled meg, mert nem emberekről szól. Tedd meg, amit meg tudsz tenni, és Isten el fogja tőled fogadni. Úgy fogja elfogadni tőled, mintha valaki milliárdokat adott volna neki.

Nem fogja Isten számon kérni tőled azt, amid nincs. Ha te megtiszteled Őt, Ő is megtisztel téged, és erre szükségünk van ma.

Lukács 16/10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.

Mit mond ez az Ige? Azt, amit teszel negyvenezer forinttal, ugyanazt fogod tenni a húsz milliárddal. Ha csak lenne húsz milliárd forintom, mondod. De nem így működik, pontosan azt tennéd vele, mint most a kicsivel.

11. Ha azért a hamis mammonon hűek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?

Ha a hamis kincseken nem voltatok hűek, ki bízná rátok az igazit. Vagyis ha kisebb dolgokon hűnek bizonyulsz, akkor minősülsz arra, hogy Isten rád bízza a nagyobb dolgokat. És Isten erre akar minket rávezetni.

És egy ideje már mondom néktek, hogy most az előléptetések idejét éljük. Tegnap is szó volt arról, hogy szétosztások folynak, a Zsidó levél 2/4-ben olvastuk. Jelekben, csodákban és erő-megnyilvánulásokban tett a Szent Szellem csodát velük, de az lehet anyagiakban is nem csak a gyógyulás területén.

Az ajándékok szétosztásában, amely nem az a szó, amely az I. Korinthus 12-ben szerepel, hanem egy szétosztását jelenti annak, ami a Szent Szellemtől jön, és ez történik most. Októberben indult ez, amikor Izraelből hazajöttünk, és ezekre bizony szükségünk van. 

A Szent Szellemre szükségünk van, és a Szent Szellem nélkül nem tudjuk megtenni ezeket a jeleket, és csodákat, Ő képes arra, hogy ezt szétosztja köztünk. Kezek, lábak, újak, végtagok fognak kinőni, tegnap is valaki ezzel a hittel jött, hogy kinőnek az ujjai.

Az otthon, ahol növekedtem, élt ott olyan személy, aki látta azt a csodát, amikor Isten egyszer egy kart kinövesztett. Ha tiszteljük Istennek a szent dolgait, akkor Isten is megtisztel minket azzal, hogy ezeket láthatjuk.

Istennek ez drága dolga, az Ő szent ereje. Nem mindenki minősül erre a szintre. Isten használ minket, de ez még csak kezdete annak a hegynek, amelyre fel kell menni. Isten hatalmas ebben.

Nem csak tőle függ mindez, mert nem úgy van, hogy mi várunk Istenre. Ő olyan mértékben fog megtisztelni minket, amilyen mértékben mi tiszteljük Őt. És Malakiás könyve ezzel foglalkozik újra, és újra, minden fejezetben előkerül.

Malakiás 2/5 Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engem, és megalázta magát az én nevem előtt.

Az előző fejezetben a jelen főpapokkal foglalkozott, az abban az időben élő főpapokkal, most itt pedig a főpapok atyjával, Lévivel, ahol kezdődött a főpapság szolgálata.

6. Igazság törvénye volt az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből.

7. Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.

Vagyis kiestek arról a helyről, ahol az ősatyáik jártak. Ami értékes és drága volt az ősatyák számára, ahhoz vissza kell térniük, figyelmezteti őket Isten.

Az én szövetségemben életet, és jólétet ígértem nekik. És odaadtam ezt nekik, mert ők tiszteltek engem azokban a napokban, és féltek engem. Tiszteltek engem, és hódolattal és félelemmel álltak előttem. A nevemet tisztelték, és én láttam, hogy a név képes félelmetes dolgokra, hogy azt megcselekedje.

Tehát a szövetséget azért adtam Lévinek és fiainak, mert ők tisztelték és rettegték a nevemet, mondja Isten. Millió és millió jelölt közül, miért pont Mózesnek és Áronnak adta Isten azt a hivatalt? És megint milliók közül miért Lévit választotta Isten, hogy ő legyen a főpap?

Itt hallunk Istentől erről. Azért, mert hódolattal, és tiszteletteljes félelemmel álltak a nevem előtt! És Jézus mondja, hogy ne vessük a disznók elé a gyöngyeinket, és az, ami szent ne adjuk az ebeknek. Mit értett ez alatt? A disznók nem képesek megkülönböztetni az értékeset az értéktelentől. Lehet, hogy a te úgy tartod, hogy a te kutyád üdvözült, de attól még nem tudja megkülönböztetni a különböző magazin újságokat, a Bibliától.

Ha a disznók elé veted a legdrágább gyöngysorodat, a sárba fogják taposni, mintha a makk erdőben járnának, és ha odaveted ezt a drága gyöngysorodat, akkor azt azért teszed, mert ostoba vagy. Ezek a drága gyöngyök nem valók a disznók elé, mert nem fogják megbecsülni, értékelni, nincs nekik olyan képességük, hogy azt értékelni tudják.

Az Úr itt nem csak a disznókról, és kutyákról szól, hanem emberekről. Nagyon sok olyan van köztük, akik nem értékelik, nem becsülik, és nem tartják nagyra Isten dolgait, és ezért nem minősülnek áldásra. Nem tudják értékelni az Úrtól kapottakat, nem tudják az Úr gyülekezetét, a gyülekezet dolgait értékelni, és nem tudják Isten felkent szolgálóit értékelni.

Ezért nem járnak gyülekezetbe, és nem tesznek be egy forint adományt sem Isten királyságába, és ezért nem imádkoznak, és ezért nem olvassák a Bibliájukat sem. Egyszerűen nem érdekli őket.

Nekik ’fontosabb’ dolgaik vannak ennél, amiről gondot kell viselniük: a munkahelyükről, a ház körüli dolgokról, az ő kis kertjük, vagy a hobbijuk, vagy az ez, az. Ezért aztán Isten dolgait nem tudják nagyra becsülni, azokat, amik valóban fontosabbak lennének. Így, szükséges időben Istentől nem fognak segítséget kapni, vagy oltalmat találni.

Sokan nem szeretik hallgatni ezt a fajta prédikálást, de a Biblia Igéit olvassuk. Jönnek hozzám az emberek imádságért, és én tudom, hogy hogyan kell imádkozni, de gondolom magamban, hogy Istennek a könyörületessége lesz az, ha az illető meggyógyul, mert az ő életükben nem mutattak tiszteletet Isten iránt, én imádkozom értük, de Ő a gyógyító.

Ahogy erre a szintre fel lehet lépni, az úgy történik, hogy Isten szent dolgait megbecsülöd. Istennek a szent dolgait érintjük ilyenkor, hogy kivel beszélünk, hogy Ő kicsoda, - Ő Isten! Hallottad-e az Urat? Azt írja: Hatalmas király vagyok! Ezt írja magáról.

Képzeld el, hogy mennyire csalódottak lesznek sokan, akik úgy élik az életüket, hogy azt gondolják, amit tesznek az nagyon hatékony, és nem fedezik fel, hogy nélküle semmit nem képesek tenni. Ő teremtette azt a földet is, amin állsz. Ő adja a következő leheletet neked, Ő az, aki szeret téged.

Soha nem tett mást, mint hogy szeret téged. Soha nem hazudott neked. Soha nem volt ellened. És ennek ellenére az emberek egy kicsi időt sem szánnak neki naponta, nincs idejük semmire, ami Istennel kapcsolatos. Ezért aztán nem tudnak az áldásokért kinyúlni.

Azért adtam Lévinek és az ő fiainak ezt a papságot, mondja Isten, mert ők féltek engem, és tisztelettel tekintették az én nevemet. Mert azokban a napokban Lévi félt engem. És később hanyatlott le a papság oda, hogy a hitványt és az értéktelent vitte Isten elé.

Annyira elegem van belőle – mondta Isten – hogy bárcsak becsuknák az ajtót. Elfogadom ezeket az adományokat, úgy gondoljátok? Nem fogadom el ezeket. Vigyétek el, ezeket a szemét dolgokat a miniszterelnök elé, majd meglátjuk, neki mennyire van tetszésére. Meglátjuk, hogy a miniszterelnöknek kellenek-e a csonka-bonka, és vak áldozataitok?

Az emberek gyülekezetesdit játszanak, úgy teszik ezt, mintha Isten nem is lenne köztük. Mintha Isten nem is tenne semmit, vagy nem is látná azt. De mi nem ilyenek vagyunk.

Tudod-e, hogy a te Istened, egy hatalmas Isten? Egy igen hatalmas Isten. Mondja az Írásokban, hogy Ő hatalmas Isten az istenek között. Jahve, az elohimok között. Többes száma Istennek. Kikről szól itt az Írás? Az istenek gyülekezetéről, rólunk szól, mert ti Istennek a fiai, gyermekei vagytok. És én vagyok a hatalmas Isten, hatalmas Király köztetek.

Ezért félnünk, tisztelnünk és hódolnunk kellene neki, az Ő dolgai, az Ő népe iránt, az Ő szolgái, az Ő Igéje iránt. És ha én nem hallottam volna meg az életemben a hit üzenetét, de meghallottam azt, 35 évvel ezelőtt, ezért én más vagyok, mert hallottam azt, és az egész életem megváltozott. Nem érkeztem még meg, de teljesen más vagyok, mint amikor hallottam. Az Ige változtatott meg. Az Ige változtat meg minket, és látom, hogy titeket is megváltoztat, titeket is teljesen más emberré tesz. Teljesen más életet ad nektek.

Hallottam ezrével üzeneteket a hitről, a megváltásról, a gyarapodásról, miként vezeti Isten az Övéit a Szelleme által. És élnek olyanok a földön, akik egyetlen egy ilyen üzenetet sem hallottak. Egyetlen egy jó hitüzenetet sem hallottak az életük során.

Kérdeztem az Urat, hogy Uram miért vagyok én ilyen kiváltságos helyen, hogy nekem ennyit adtál? Mások pedig nem is hallottak róla. Ez nem tűnik igazságosnak, pedig Isten igazságos. Azért adta nekem Isten, mert tudta, hogy én azt értékelni fogom. Mit? Az Igét!

Mi lett volna, ha amikor az első ilyen üzenetet hallottam volna, és azt mondom, hogy nincs erre most időm, nem érek rá. Akkor vajon meghallottam volna-e a következőt, vagy a harminc évre rá azt a tízezrediket? Nem!

Az első, akit hallottam, az Charles Capps volt. Megváltást nyerni a törvény átkától, 34-36 évvel ezelőtt. Galata 3/13-at, hogy megváltást kaptunk a törvény átkától. És azután megtanultam, mit jelent az átok alatt lenni, és megtanultam a rákbetegséget elátkozni. Meggyilkolni azt a betegséget. És ha azokat a hangfelvételeket előveszem, meghallgatom azokat.

Valakinek odaadtam, és megkérdeztem, hogy meghallgattad azokat? Volt, aki azt válaszolta, hogy nem, el is felejtettem, majd előveszem és meghallgatom. De mivel nem zenei felvétel volt, így nem hallgatta meg. Az ember meg elvárná, hogy ha hallgatja, oda is figyel , mert a Róma 10/17-ben írja, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.

Mondtam nekik, hogy ezt az üzenetet meg kellene hallgatnotok, mert ez egy nagyon jó üzenet. Pár hétre rá megint rákérdeztem, és azt mondta, hogy hát belehallgattam. És mit gondolsz róla? Nem is tudom, volt a válasz. Így nem fogod megtanulni, hogy mi az, amit Isten neked adni akar.

És azt is lehet látni, hogy az illető nem kíváncsi többre. Nem akar többet hallani arról, mert nem értékelte az, így nem minősült arra, hogy Isten még tudjon neki adni. Nem volt szüksége többre, nem igényelte, ezért Isten nem tudott többet adni neki. Így nem jutott előbbre.

Meghallod ezt? Láttatok ilyen embereket? Az az igazság, hogy ha értékeljük, ha becsüljük azt, ha kincsként kezeljük, akkor kapunk még többet. Így kaptam én is évről, évre többet és többet. Szeretnék majd tanítani arról is, hogy mi történik majd abban a hét évben, amikor fent leszünk a mennyben, az elragadtatásunk után. Sok mindenről szeretnék tanítani.

De én helyet adtam az életemben először Isten Igéjének, hogy engem tanítson. Hét évet töltöttem az Ige tanulmányozásával, és akkor elhangzott egy prófécia, hogy Isten egy tanítót küld közéjük péntek este, 30 napon belül. Ugrándoztak örömükben. Előtte egyetlen tanítást sem tanítottam. Nem pásztoroltam előtte, nem tanítottam senkit az Igére. Hét évig csak szívtam magamba az Igét éjjel-nappal. Száz különböző irányban jött elő belőlem, ahogy kiálltam közéjük.

De ha az ember nem tekinti tisztelettel, csak magától értetődőnek veszi, hogy van az a dolog, akkor elveszti azt a helyet is, amije volt. Elveszti a talajt. Isten akarja pedig, hogy gyarapodjunk, és hogy növekedjünk, akarja, hogy a hitünk növekedjen, a hatalmunk növekedjen. Szeretné, ha képesek lennénk megmozdítani akadályokat az életünkben, vagy a munkahelyi dolgainkban.

Amikor Isten megáld minket, akkor áldottak vagyunk, azt mindenki látja. Mit mond a Példabeszédek 10/22-es Ige? Az Úrnak áldása, az gazdagít meg. Az, az áldás gazdagít meg!

El kell jutnunk arra a helyre, hogy Isten Igéjének a ’húsát’ tudjuk enni, és nem botránkozunk meg rajta. Nem engedjük meg, hogy azok a dolgok megzavarjanak. Fel kell magunkban állnunk és megcselekedjük, hogy többé nem tejen, hanem Isten Igéjének a húsán táplálkozunk. Erről ismerik meg majd, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Amikor a helytelen megvallásainkat tesszük, ezek is kötések, megkötjük az igazságot. És amikor az Igével ellene megyünk egy helyzetnek, és újra és újra nekimegyünk annak a hegynek az Igével, az a hegy el fog tűnni az életünkből. Nem állunk le.

A Biblia iskolában volt egy mondás, láttam, hogy ez így történt, ezrével voltak ott diákok, és mindenki mondta, hogy amikor nincs út, akkor Isten talál majd egy kiutat. Ezt harmincnégy évvel ezelőtt sulykolták belénk.

Mondja mindenki: Amikor nincs út, Isten talál egy kiutat!

Ezt elkezdjük megvallani, mert az embereknek meg kell küzdeniük igen nagynak tűnő problémákkal. Úgy tűnik, hogy nincs megoldás, de amikor nincs kiút, a számodra úgy tűnik, Isten talál kiutat.

Köszönöm az Úrnak, hogy megengedte, hogy erről taníthassak, ti pedig befogadtátok, mert ezek fontos tanítások. Úgy tűnik, hogy kemény eledel, nehéz gyógyszer, de meg kell ezt is emésztenünk, hogy tudjunk egymás felé szeretetet és tiszteletet kimutatni, és akkor léptünk előbbre. Így a dolgok jobbá lesznek, mert a kis rókák rontják meg a szőlőtöveket, és ezek azok a kis rókák, rókafiak. Ámen!

Hálát adunk Istennek a tanításért! Dicsérünk Uram! 

 

/Köszönjük az Úrnak Ibolya  testvérünk munkáját, aki a Békevár webkikötő számára legépelte e tanítást./ 


BÉKEVÁR FŐOLDAL