2006. 10. 31.
Kenneth
E. Hagin
Hitünk tápláléka napi adagokban
ŐSZ
Isten Igéje táplálék az éhes szellem számára, ami megerősíti a hívőt
bővelkedő életével! Ezért tanít minket a Példabeszédek 4,21 arra, hogy őrizzük
Isten Igéjét a szívünk mélyén, és hogy az első helyet Neki adjuk mindennapi
életünkben.
A Hitünk tápláléka segítségedre lesz abban, hogy megelégítsd az Isten életet adó
kenyere iránti éhségedet. Kenneth E. Hagin gyönyörűséges válogatása ihletet adó
apró tanításokból áll, amelyek megerősítenek napról napra, ahogy Isten Igéjét
táplálékként magadhoz veszed.
Kezdd el táplálni a hitedet ezzel a gazdag gyűjteménnyel, ami a mai Egyház egyik
legkiválóbb elöljárója tollából született – az év minden napjára!
F. F. Bosworth mondja: ,,A legtöbb
keresztény háromszori meleg étellel táplálja a testét naponta, míg a szellemét
heti egyszeri hideg élelemmel, és aztán csodálkoznak, hogy a hitük olyan gyenge.”
Naponta kellene táplálni a hitünket! Ez mindennél fontosabb az Úrral való
együttjárásunkban. Azért írtam ezeket a könnyen emészthető hit adagokat, hogy
segítsenek a hited naponkénti gyarapításában.
Tanulmányozd, és hangosan mondd ki a minden egyes oldal alján található
megvallásokat. Ezek Isten Igéjén alapulnak. Amikor hallod magad megvallani Isten
Igéjét, a szellemedben rögzülnek az Ő igazságai. Az Ő Igéje a szellemedbe lejutva
hatékonnyá teszi az életedet.
…Az Istennek
szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk.
— Róma 5,5.
— Utálom az anyósomat — mondta nekem egyszer egy szolgáló felesége. — Még azt
sem tudom, hogy van-e üdvösségem egyáltalán, mert a Biblia azt mondja: „aki
gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak
sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne.” (1Ján. 3,15.) Tudtam, hogy van
üdvössége, és be van töltekezve a Szent Szellemmel. Azt is tudtam azonban, hogy
megengedi az ördögnek, hogy uralja őt az elméjén és a hústestén keresztül. Azt
mondtam tehát:
— Nézz a szemembe és mondd ki hangosan: „Én utálom az anyósomat.” Amint ezt
kimondod, ellenőrizd a bensődet — mert Isten szeretete a szívünkbe lett kitöltve,
nem a fejünkbe — és mondd el nekem, mi történik ott.
Megtette, amire kértem, és meglepődve mondta:
— Valami “zavaró” érzés van a szellememben mélyen!
— Igen, valami a bensődben figyelmeztetni próbál téged — mondtam neki. — Isten
szeretete a szellemedben uralmat akar venni feletted, te azonban megengeded az elmédnek,
— ahol ezek a gondolatok felhalmozódtak — hogy az uralkodjon feletted. A szíved
valójában mindenkit szeret. — Igen, tényleg így van — ismerte be. — Akkor most
mit tegyek? — Cselekedj szeretetben, és engedd, hogy a szíved uralkodjon rajtad —
és ne a fejed.
November
2
A hit felszabadítása
Mert bizony mondom néktek, ha
valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem
kételkedik, hanem hiszi, hogy amit MOND, megtörténik, meglesz néki, amit mondott.
— Márk 11,23.
Évekkel ezelőtt, miután egy egész napot töltöttem el egy gyülekezet
szentélyében imádkozással, Istenre való várakozással, olvasással és az Igén
való elmélkedéssel, leborultam az oltár előtti szőnyegre.
Eljutottam arra a pontra, ahol az elmém lecsendesedett. Ekkor szólt hozzám az Úr a
szellememben, olyan tisztán és hallhatóan, ahogy addig még sohasem hallottam.
Azt mondta: “Észrevetted már, hogy a Márk 11,23-ban a ‘mondani’ ige háromszor
található meg valamilyen formában, a ‘hinni’ pedig csak egyszer?”
Felültem, és hangosan válaszoltam: — Nem, ezt én eddig sohasem vettem észre!
(Számát sem tudom, hányszor olvastam már azelőtt ezt a verset.)
Aztán folytatta az Úr: — Az enyéimnek főként nem a hitükkel van gondjuk. A
kimondásnál rontják el. Megtanították őket arra, hogy higgyenek, de a hitet
szavakkal kell felszabadítani, a szánkon keresztül. Az lehet a tiéd, amit kimondasz.
— Majd hozzátette: — Ezután háromszor annyit kell tanítanod a megvallás
oldaláról, mint a hit oldaláról, hogy ezt megértsék az emberek.
Mert bizony mondom néktek, ha
valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem
kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, MEGLESZ NÉKI, AMIT MONDOTT.
— Márk 11,23.
Vizsgáljuk meg, amit Jézus mond a mai textusban: „…és szívében nem kételkedik,
hanem hiszi [azaz hiszi a szívében], hogy amit mond, megtörténik…” Mit mondasz? A
szavaidat mondod — a megvallásaidat —, és ezek a szavak adnak neked hatalmat a
démonok, a betegség és a körülmények felett.
Mit mond Jézus, hogy mi lesz meg neked? Amiben hiszel? Nem. Sokan gondolkodnak így:
„Ha elég erősen hiszem, meg fog történni.” Ugyanakkor hitetlenül beszélnek, és
így nem történhet meg, amit kérnek!
Jézus nem azt mondta: Meglesz neki, amit hisz; Ő azt mondta: „…meglesz néki, amit
MONDOTT.” Valóban azt kapod meg, amit MONDASZ. Ha nem vagy elégedett az életedben
azzal, amid van, akkor ellenőrizd le, amit mondasz — ellenőrizd a megvallásaidat.
Mindaz, amid van, és mindaz, ami ma vagy, annak az eredménye, amit hittél és mondtál
tegnap!
Szádnak beszédei által estél
tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédeivel.
— Példabeszédek
6,2.
Sok keresztény az ördögöt hibáztatja bizonyos dolgokért, pedig valójában saját
szájának szavai ejtik fogságba. Egy író így fogalmazta ezt meg:
Azt mondtad, hogy nem vagy rá képes — és abban a pillanatban, hogy kimondtad,
vereséget szenvedtél.
Azt mondtad, hogy nincs hited — a kételkedés pedig óriásként feltámadt és
megkötözött téged. Bebörtönözted magadat a saját szavaiddal. A kudarcról
beszéltél és a kudarc fogva tartott téged.
Szavaink uralkodnak felettünk. Ezt mondta Jézus a Márk 11,23-ban: „…meglesz néki,
amit mondott.”
Sohase beszélj a kudarcról. Sohase beszélj a vereségről. Soha, még egy pillanatra se
ismerd el, hogy Isten képessége vagy ereje nem tud téged sikerre vinni.
Ha a kudarcról vagy a vereségről beszélsz, azt ismered el, hogy Isten nem tudja
megtenni, nem vitt téged sikerre az életben.
De hála Istennek, Ő meg tudja tenni! Ő már meg is tette! Ha helyesen hiszel, és
helyesen beszélsz, ennek a valóságában fogsz járni!
November
5
Amit mondani kell
Ti az Istentől vagytok fiacskáim,
és legyőztétek azokat; mert nagyobb Ő, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.
— 1János 4,4.
Mit végez benned a Szent Szellem?
A Szent Szellem csak egy „szellemi autóstoppos”? Mint egy stoppos utazik veled végig
az életen? Csak valami felesleges poggyász a számodra, amit egész életedben
hordozhatsz? Nem! A Szent Szellem azért él benned, hogy segítsen neked!
Ő azért él benned, hogy megerősítsen téged!
Ő azért él benned, hogy megvigasztaljon téged!
Ő azért él benned, hogy győzelemre vigyen téged az életben!
Tégy ilyen pozitív megvallásokat, ahelyett, hogy kudarcról és kételkedésről
beszélnél.
Nem mehetünk fel az ellen a nép
ellen, mert erősebb az nálunknál. És rossz hírét vitték annak a földnek, amelyet
megkémleltek, Izrael fiaihoz, mondván: Az a föld, amelyen általmentünk, hogy
megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is,
amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll. És láttunk ott óriásokat is […],
és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok
valánk. —
4Mózes 13,31–34.
Izrael kijött Egyiptomból és eljutott Kánaán határáig egy Kádes-Barnea
nevezetű helyhez. Onnan küldtek el tizenkét férfit, hogy kémleljék ki Kánaán
földjét. És a Biblia azt mondja, hogy azok közül a kémek közül tíz „negatív
jelentéssel” tért vissza.
Mi a gonosz hír? A kétség híresztelése. (A hívőnek éppúgy nem szabad kétséget
híresztelnie, mint ahogy pletykákat nem szabad terjesztenie!)
Isten már megmondta Izrael gyermekeinek, hogy nekik adta azt a tejjel és mézzel folyó
földet. Elismerték, hogy az valóban tejjel és mézzel folyó föld.
— DE — panaszolták — óriások laknak azon a földön, és mi nem tudjuk azt
elfoglalni!
Izrael gyermekei azt vallották meg, amiben hittek. Abban hittek, hogy ez nekik nem
sikerülhet. Azután azt mondták: „Mi nem tudjuk ezt megtenni.” És pontosan azt
kapták, amit mondtak! Izrael a többség beszámolóját fogadta el — a negatív
jelentést — és azt mondták, hogy nem tudják elfoglalni a földet. Izrael pontosan
azt kapta meg, amit mondott: Isten nem engedte annak a nemzetségnek, hogy elfoglalja azt
a földet.
November
7
A jó jelentés
És jóllehet Káleb csendesíté a
Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és
elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal. —
4Mózes 13,31.
Józsué pedig…és Káleb…akik a földnek kémlelői közül valók
voltak…szólának Izrael fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen
általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik
bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és
mézzel folyó föld. Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a
földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlük az
ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!
— 4Mózes 14,6–9.
Józsué és Káleb volt az a két kém, akik jó hírrel tértek vissza. Nem
tagadták, hogy óriások vannak Kánaánban; egyszerűen csak megjegyezték, hogy Izrael
gyermekei képesek lesznek legyőzni az óriásokat. — Kétség nélkül megbírunk
azokkal — mondták —, mert az Úr velünk van! — Ez volt az ő jó jelentésük.
Hasonlóképpen: mi hívők nem dughatjuk a homokba a fejünket, mint a strucc, és nem
tagadhatjuk, hogy vannak problémák és nehézségek az életünkben. Igen, ott vannak az
„óriások”, de azokkal mi — kétség nélkül — megbirkózunk, mert az Úr
velünk van! Amikor szembekerülsz az élet óriásaival, ne tégy negatív
megvallásokat. Ne beszélj hitetlenül, és ne adj negatív jelentéseket. A hit mindig
jó jelentést ad!
November
8
Érzések
…Mert Ő mondotta: Nem hagylak el,
sem el nem távozom tőled.
— Zsidó 13,5.
Egy asszony jött oda hozzám az összejövetel végén, amelyen előzőleg a
hitről tanítottam. Hisztérikusan zokogott. Azt mondta: — Hagin testvér, imádkozz
értem!
— Mi a baj? — kérdeztem.
— Úgy érzem, hogy az Úr elhagyott engem!
— Milyen szörnyű bűnt követtél el, ami miatt elhagyott volna az Úr?
— Amennyire tudom, semmit sem követtem el — mondta —, egyszerűen csak úgy érzem,
hogy az Úr jelenléte eltávozott tőlem.
— A Biblia nem azt mondja, hogy az “úgy érzem” szerint járjunk — magyaráztam
— a Biblia azt mondja, hogy a hit szerint járjunk. És Isten Igéje azt mondja, hogy az
Úr sohasem hagy el téged, sem el nem távozik tőled.
— Ezt én tudom — mondta sírva — de most úgy látszik, elhagyott.
— Neked nagyobb hited van az „úgy látszik”-ban, mint a Bibliában.
— De azt én tudom, hogy én mit érzek — mondta majdnem mérgesen.
— Hát persze, én meg ismerem az én Jézusomat. Jézus mondta ezt, és én ebben
hiszek. Mi nem törődhetünk azzal, amit érzünk. Ha elkezdesz helyesen hinni, helyesen
gondolkodni, és helyesen beszélni, nemsokára megjönnek a helyes érzések is!
Azért mondom néktek: Amit csak
kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen
néktek! — Márk
11,24.
A hit működik megvallás által ima nélkül is (figyeld meg: a Márk 11,23 nem
említi az imát), meg ima által is. Igaz, amikor imádkozol, akkor is ki kell mondanod
(vagyis meg kell vallanod), amit akarsz.
Szeretném megismételni: A hited működik MEGVALLÁS ÁLTAL is, meg IMA ÁLTAL is, de
amikor IMÁDKOZOL, akkor is KIMONDOD.
A Márk 11,23 és 24 keltett fel engem a betegágyamból sok évvel ezelőtt. Miután
imádkoztam, elkezdtem mondani (nem csak gondolni) hangosan a szobámban: „Én hittel
elfogadom a szívbetegségből való gyógyulásomat. Én hittel elfogadom a
paralízisből való gyógyulásomat. Hittel elfogadom a gyógyulásomat a
gyógyíthatatlan keringési problémámból.”
Végül, arra az esetre, ha kihagytam volna valamit, azt mondtam: „Hittel elfogadom a
gyógyulásomat a fejem búbjától a lábam ujjáig.” Egy órán belül a fizikai
betegség minden tünete eltávozott a testemből, én pedig ott álltam az ágyam mellett
— gyógyultan!
November
10
Első a hit
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted
azt, minden lehetséges a hívőnek.
— Márk 9,23.
Csak árnyalatnyi a különbség aközött, amikor hittel kimondod, és aközött
amikor imádkozod. Nézd meg újra a Márk 11,23 és 24-et. Jézus nem azt mondta:
„Higgyetek csak.” Pontosan megmondta, hogy mit higgyünk. Ez a hittel való kimondás:
„…hiszi, hogy amit mond, megtörténik…” (23. vers)
Amikor hiszed, hogy amiket mondasz, megtörténnek, akkor még nem történtek meg. Te
azonban kitartóan hiszed, hogy amiket kimondtál — legyen rá gondod, hogy kimondd
őket — meg fognak történni. Én állandóan ezt mondom az ellentmondó
körülményektől függetlenül: „Ez meg fog történni.” Mi fog megtörténni?
„…meglesz néki, amit mondott.” Előbb vagy utóbb, meglesz neked!
Ez a hittel való ima: „…amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt
már megnyertétek…” (24. vers) Ami-kor imádkozol. Nem azután, hogy imádkoztál.
Nem a jövő héten. Hanem, amikor imádkozol — abban a pillanatban — higgy! Mit
higgy? Azt, hogy megkapod, amit kértél. Kezdd el mondani: „Én hiszem, hogy
megkapom.” És mi fog történni? „…meglesz néki, amit mondott!”
Igen, eljön a megvalósulás ideje, de nem az van először. A hit az első, azt követi
a megvalósulás.
November
11
Hit az anyagiakban
Ragaszkodjunk a reménység
hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az ígéretet tette.
— Zsidó 10,23.
Valahányszor szükségem volt valamire, mindig megálltam a Márk 11,23-on és
kimondtam (vagyis megvallottam), amit hittem, hogy Isten meg fog cselekedni. Mindig csak
kimondtam és nem imádkoztam felőle. (Másokkal kapcsolatban viszont hatással lehet a
te imáidra az, amit ők hisznek; különösen, ha nincsenek egyetértésben veled.)
Én már évek óta nem imádkozom az anyagi dolgaim felől, és mégsem voltam soha pénz
nélkül. Mindig csak annyit mondok: „A pénz be fog jönni” — és be is jön.
Amikor meghatározott összegre van szükségem, pontosan fogalmazom meg a megvallásomat:
pontosan megnevezem az összeget, amire szükségem van.
Egyszer 1500 dollárra volt szükségem a következő elsejére, tehát ezt mondtam ki.
És folyamatosan ezt mondtam ki. Az imáimban erről nem emlékeztem meg, csupán azt
mondtam: „Elsejére nekem meglesz az 1500 dollárom.” Amikor eljött az elseje,
megvolt az 1500 dollár, dicsőség az Úrnak.
November
12
Minden területen
Szeretettem mindenek felett azt
kívánom, hogy gyarapodjál és légy egészséges, amint a lelked is gyarapszik.
— 3János 2.
Maga az Úr tanított engem egyszer a pénzügyekkel kapcsolatos hitről sok
évvel ezelőtt. Akkoriban a területen szolgáltam és éppen napok óta imádkoztam és
böjtöltem súlyos anyagi helyzetemmel kapcsolatban. Az Úr szólt hozzám, és azt
mondta:
— Az a te bajod, hogy nem gyakorlod, amit prédikálsz. Prédikálod a hitet, de nem
gyakorlod.
Tiltakoztam: — De Uram, hiszen azt teszem!
— Ó, te gyakorlod a hitet, amikor gyógyulásról van szó, és ez dicséretes —
mondta. — Használtad a hitedet az üdvösséggel, a Szent Szellem-keresztséggel és a
gyógyulással kapcsolatban. De a hit mindenben ugyanaz. Ha gyógyulásra lenne
szükséged, hittel megragadnád, és nyilvánosan bejelentenéd, hogy meggyógyultál.
Ugyanezt kell tenned a pénzügyekkel kapcsolatban is. Megmondom, mit tegyél: először
is soha ne imádkozz pénzért — azaz olyan értelemben ne, ahogy eddig. Amire
szükséged van, az a földön van. Én nem fogok pénzt hullatni a mennyből. Az
hamisítvány lenne, és én nem vagyok pénzhamisító. Amire neked szükséged van, az
ott van lent. Én teremtettem a földet és mindent, ami rajta van. Én azt nem az
ördögnek és az övéinek teremtettem. Igényelj annyit, amennyire szükséged van.
Egyszerűen csak mondd azt: „sátán, vedd le a kezedet a pénzemről.” Mert a sátán
az, aki visszatartja tőled, nem én.
November
13
A te kívánságaid
Azért mondom néktek, amit csak
kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek és meglészen
néktek. — Márk
11,24.
„…Amit csak kértek…”
Nem amit a nagypapád kér. Sem amit a nagynénéd. Nem amit a férjed kíván. Sem amit a
feleséged.
Te kaphatod meg a kívánságaidat. Ha azonban a te kívánságod nem egyezik meg mások
kívánságával, nem kényszerítheted rájuk a te kívánságaidat. Miért? Mert amikor
más is érintett, az ő akarata is szerepet játszik a helyzetben.
A te hited mindig működni fog a saját életedben. És néha — nem mindig —
működtetheted a hitedet mások érdekében is.
November
14
Egy akaraton
Ismét mondom néktek, hogy ha
ketten közületek egy akaraton lesznek, a földön bármely dolog felől, amit csak
kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
— Máté 18,19.
Nem fogsz tudni a hiteddel gyógyulásra vezetni valakit, aki abban hisz, hogy
meg fog halni! Nem vagytok ugyanis egy akaraton. Amikor másért imádkozol, fontos
rávenned az illetőt, hogy legyen veled egy akaraton.
Általában, amikor valaki hozzám jön egy imakéréssel, azt mondom (ha egyetértek a
kéréssel): „Fogjuk meg most egymás kezét és legyünk egy akaraton. Hallgasd, ahogy
imádkozom és légy velem egyetértésben. Mert ha mindketten egyszerre imádkoznánk,
nem figyelnénk egymásra. Imádkoznál egy céllal, és én egy másikkal.”
Egyszer egy asszony imát kért bizonyos anyagi szüksége betöltéséért. Én így
imádkoztam:
— Atyám, mi egy akaraton vagyunk azzal a 100 dollárral kapcsolatban, amire ennek a
családnak szüksége van a jövő hónap elsejére. Te azt mondtad, ha ketten közülünk
egy akaraton leszünk bármi felől, amit csak kérünk, megadod nekünk. Mi egy akaraton
vagyunk, és egyként hisszük hogy ez már meg is van, és most megköszönjük ezt
Neked, Jézus Nevében. Ámen.
Ránéztem az asszonyra és megkérdeztem:
— Akkor ez már megvan, igaz? — Ő meg elkezdett sírni:
— Remélem, hogy megvan — mondta.
Nem volt meg. Nem voltunk egy akaraton.
November
15
Szellemi csecsemők
Mint most született csecsemők, az
Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek.
— 1Péter 2,2.
Milyen esetekben tudsz másoknak segíteni? Ameddig az emberek jóhiszemű
szellemi csecsemők, hiteddel hordozhatod őket és megszerezhetsz nekik dolgokat. Nincs
annál könnyebb a világon, mint új keresztényeket gyógyulásra vezetni. Még azokat a
keresztényeket is viszonylag könnyű gyógyulásra vezetni, akik sohasem hallottak az
isteni gyógyításról. De azoktól Isten már kicsit többet vár, akiknek volt idejük
és lehetőségük arra, hogy megismerkedjenek a szellemi dolgokkal.
Amikor összeházasodtunk, 1938 novemberében, a feleségem, aki metodista volt, semmit
sem tudott a gyógyulásról. Decemberben megjött a szokásos vad északi szél Texasban,
a feleségem torka pedig begyulladt. Azt mondta:
— Kezeltetnem kell a torkomat. Minden télen be szokott gyulladni. Minden évben
kezelnek.
Ez jó alkalom volt arra, hogy tanítsam őt az isteni gyógyításról. Mivel emlékeztem
a Márk 11,23-ra, azt mondtam:
— Nem, nem fogjuk kezeltetni a torkodat. Ez a krónikus torokgyulladás el fog múlni,
és soha vissza se jön.
El is múlt. Hosszú évek óta nincs torokgyulladása. Ma már ezt nem tudnám megtenni
helyette, mivel kifejlesztette a saját hitét, és Isten elvárja tőle, hogy használja
is.
November
16
A másokért való hit
Mert az Úr szemei forognak az
egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik Őhozzá teljes szívvel
ragaszkodnak… — 2Krónika 16,9.
Egyszer szóltak, hogy sürgős telefonhívásom van. Oleta nővérem volt a
vonalban, hisztérikusan sírt. Az unokája halva született. Illetve az orvos azt mondta,
hogy a csecsemő él ugyan, de nem fog életben maradni, és ha életben maradna is, nem
lenne tökéletes, mivel nem kap oxigént az agya. Az orvos azt mondta a családnak: „A
csecsemő arca deformálódott. Jobb lenne, ha nem is néznék meg. Mi majd intézkedünk
a teste felől, amikor elhalálozik.” Oleta sírva mondta:
— Benny [a gyermek apja] azt akarja, hogy te imádkozz.
Tudtam, hogy a családom tagjai a szellemi dolgokban még csecsemők, és a Márk 11,23-ra
gondoltam:
— Oleta, hol van Benny? — kérdeztem.
— Itt van a telefonfülke előtt.
— Akkor most figyelj — abban a pillanatban, hogy leteszed a kagylót, fordulj Bennyhez
és mondd neki: „Benny, Ken bácsi azt mondja, hogy a gyerek élni fog, és nem fog
meghalni. Egészséges lesz.”
— Úgy gondolod?
— Nem, nem úgy gondolom, hanem tudom. Jézus szava a biztosítékom rá.
Még tíz perc sem telt el, futva jött hozzájuk egy nővér és közölte velük:
„Megnézhetik a babát! Egészséges. Míg megfigyelés alatt tartottuk, az arca
kigömbölyödött, ahogy egy léggömböt fújnak fel!”
Nem hagyhatod ki Istent a dolgaidból, ha hiszel Benne.
Kibocsátá az Ő Igéjét és
meggyógyítá őket. — Zsoltárok 107,20.
Egyszer az egyik nagybátyám, akinek még nem volt üdvössége, megkereste anyámat.
Arra kért engem rajta keresztül, hogy imádkozzam a lányáért, aki haldoklott. Azt
mondtam anyámnak, ha újra jelentkezik, mondja meg neki, hogy én azt mondtam: az
unokatestvérem élni fog, és nem fog meghalni.
— Ó, fiam, szólt hozzád az Úr? — kérdezte anyám. (Tudta, hogy az Úr időnként
szólt hozzám és mondott nekem dolgokat.)
— Igen, az Úrtól hallottam. Ő élni fog, nem fog meghalni — nyugtattam meg.
— Dicsőség az Úrnak. Ez csodálatos.
— Igen, az Úrtól hallottam: a Márk 11,23-ban.
— Ó — mondta a csalódástól elcsukló hangon.
Az emberek előtt olykor nagyobb súlya van valamiféle megnyilvánulásnak, mint az
Igének. Ne kövesd ezt. Tedd az Igét az első helyre.
Amikor újra elmondtam anyámnak, hogy mit mondjon a nagybátyámnak, azt mondta: —
Gondolod, hogy ez működni fog, fiam? Természetesen működni fog! A szorzótábla
működik? Soha senki nem mondja: Nem tudom, hogy van-e elég hitem arra, hogy a
szorzótáblát használjam. Ha használod a szorzótáblát, az működik. És ha a Márk
11,23-at használod, az is működni fog. Az Ige az, ami megcselekszi. Itt tévesztik el
sokan. Azt hiszik, hogy nekik kell majd megtenni. Nem, Isten teszi meg. Nekünk csak az a
dolgunk, hogy megtegyük, amit az Ige mond.
Hogy többé ne legyünk
gyermekek… —
Efézus 4,14.
Később megtudtam: néhány perccel azután, hogy anyám megmondta a
nagybátyámnak, hogy az én kijelentésem szerint, a lánya meg fog gyógyulni;
unokatestvérem hirtelen felnyitotta a szemét, és teljesen gyógyult volt! Pedig az
intenzív osztályon feküdt, három orvos volt az ágya körül, és a főorvos
előzőleg azt mondta, hogy már nem nyeri vissza az eszméletét.
Én egész idő alatt tudtam, hogy meg fog gyógyulni, mert a Márk 11,23 ezt mondta. Az
évek során működtetni tudtam az Igét minden rokonom esetében egyszer, elhozván
nekik így a természetfelettit. De újra nem tudtam megtenni egy esetben sem. Nyílván
ez adott nekik konkrét bizonyítékot arról, hogy az Ige működik. Amikor azonban
másodszor is visszajöttek hozzám, már nem tudtam hordozni őket a saját hitemmel.
Legközelebb Isten már elvárta, hogy ők is tegyenek valami keveset — legalább
annyit, hogy egy akaraton legyenek velem.
Nem mindig tudod működtetni az Igét mások helyett. Nem helyes, ha egész életünkben
hordozzuk az embereket szellemileg úgy, mintha szülőként a gyerekeinket egész
életünk során cipelnénk. Eljön a nap, amikor saját lábukra kell állniuk, és
eljön az a nap is, amikor Isten azt mondja:
— Tedd le azt a nagyfiút és engedd, hogy magától járjon!
Adjanak hálát
az Úrnak az Ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, és
áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az Ő cselekedeteit
örvendezéssel!
Az Egyesült Államok alapítóatyái szenteltek egy napot, amelyen minden évben
hálát adnak Istennek azokért az áldásokért, amelyekkel megáldotta őket ebben az
új világban. Megáldotta őket szellemileg és megáldotta őket anyagilag.
Nekünk is hálát kellene adnunk Istennek az életünk szellemi és anyagi áldásaiért,
amelyeket Tőle kaptunk. És hálát kellene adnunk Istennek az Ő szerető
oltalmazásáért és rólunk való gondoskodásáért.
A hálaadás mai ünnepén, nézzük meg Isten Igéjét, hogy meglássuk, mit mond a
„hálaadásról“. Az Újszövetségben fogjuk megnézni, — mivel az új szövetség
alatt élünk — hogy az új szövetség szerint miért adjunk hálát.
November
20
Mindenekelőtt
Buzdítalak azért, hogy
mindenekelőtt tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások, hálaadások
minden emberért, királyokért és minden hatalomban lévőkért…
— 1Timótheus 2,1. 2.
Amikor követjük az útmutatásokat Isten Igéjében, és a fő dolgokat az
első helyre tesszük, eredményeket érünk el. Ez különösképpen igaz ennek az
Igének az esetében. Ha követjük az útmutatásokat, és az első dolgokat az első
helyre tesszük, számíthatunk arra, hogy Istentől megkapjuk azt, amiről gondoskodott a
számunkra.
A „mindenekelőtt” azt jelenti, hogy mindenekelőtt. De figyeld meg, hogy a
könyörgések, az imádságok, az esedezések mellett az Ige a „hálaadásokat” is
említi.
A félreértések elkerülése végett, és hogy pontosan értsük, kikről beszél, Pál
a továbbiakban meghatározza, kik azok a „minden ember”. A „királyok”-hoz
értendők az elnökök, a kormányzók és a nemzet más vezetői. A „minden hatalomban
lévők”-höz tartoznak az országos, a megyei és a városi vezetők, stb.
Ha keresztények lévén Isten kedvében akarunk járni, kiket helyezünk előre az ima-
és hálaadási listánkon? Saját magunkat? Gyermekeinket, unokáinkat? Egyházunkat?
Nem. Ha Isten kedvében akarunk járni, akkor azt kell tennünk, amit Isten mondott.
Mindenekelőtt imádkoznunk és hálát adnunk kell mindazokért, akik hatalomban
vannak.
November
21
Hálaadások
Buzdítalak azért, hogy
mindenekelőtt tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások, hálaadások
minden emberért, királyokért és minden méltóságban lévőkért…
— 1Timótheus
2,1. 2.
Isten Igéje világos ezzel kapcsolatban. Hiszem, hogy sok keresztény gyakorolja ezt az
Igét bizonyos mértékig, de úgy látom, kissé elhanyagoltuk ezeket a
„hálaadásokat”. Isten akarata, hogy Neki ajánljuk fel a hálaadásainkat. És sok
mindenért kellene hálát adnunk Istennek!
Sok az olyan keresztény, aki folyton panaszkodik és szüntelen arról beszél, hogy mi a
baj minálunk. A Biblia nem mondja a keresztényeknek, hogy ezt tegyék. Ehelyett int
bennünket, keresztényeket, hogy tartassanak könyörgések, imádságok,
közbenjárások és hálaadások a vezetőinkért. (Lehetetlen, hogy az értük való
imáink működjenek, ha ugyanakkor kritizáljuk őket.)
…hogy csendes és nyugodalmas
életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves
dolog a mi üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.
— 1Timótheus
2,2–4.
Isten nem azért mondja, hogy tegyünk meg valamit, hogy kitöltse valamivel az
üres helyeket a Bibliában. Célja van vele. Azért kell imádkoznunk a hatalomban
lévőkért, hogy a keresztények csendes és nyugodalmas életet élhessenek. Isten
törődik velünk, és munkálkodni fog az érdekünkben, még akkor is, ha azok, akik a
hatalomban vannak nem keresztények. Isten alapvető célja az, hogy mi szabadon
terjesszük az Evangéliumot. Ha a kormány nem stabil, az Evangélium terjesztése
akadályoztatva van. A politikai felfordulások, a háború, az utazási korlátozások
és más megszorítások akadályozzák az Evangélium terjesztését. Jézus azt mondta:
„És az Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon,
bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Mát. 24,14.) Az ördög
mindent el fog majd követni, hogy ez ne menjen végbe.
Ezért int minket arra, hogy ajánljunk fel közbenjáró imákat, imádságokat és
hálaadásokat azokért, akik vezetik az országunkat.
November
23
Köszönöm Atyám
Hálákat adván az Atyának, aki
alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;
aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes
Fiának országába; akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek
eltörlése. —
Kolossé 1,12-14.
Az Újszövetség azt mondja nekünk, hogy hálát kell adnunk az Atyának, mert
Ő alkalmassá tett minket valamire. Mire? „…a szentek örökségében való
részvételre a világosságban!”
Az Amplified Bible így fordítja a 13-as verset: „[Az Atya] már kiszabadított és
Önmagához vonzott minket a sötétség hatalmából és uralmából…”
Maga Isten szabadított meg minket a sátán hatalmából! A sátán országa a
sötétség országa. Isten országa a világosság országa. Az Atya tett minket
alkalmasakká a szentek örökségében való részvételre a világosságban. Ő
szabadított ki minket a sötétség hatalma és uralma alól. A sátánnak nincs hatalma
felettünk. Nem uralkodhat felettünk. Nekünk pedig az mondatott, hogy adjunk hálát
Istennek ezért!
November
24
Más urad lett
Mert a bűn tirajtatok nem
uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. — Róma
6,14.
A mai szöveg egy másik fordítása így szól: „Mert a bűn nem fog uralkodni
felettetek.” A bűn és a sátán egymással felcserélhető fogalmak. Ezért így is
olvashatnánk ezt a verset: „Mert a sátán tirajtatok nem uralkodik”, vagy “a
sátán nem fog uralkodni felettetek.”
Annak oka, hogy a sátán nem uralkodhat feletted, a Kolossé 1,13-ban található meg —
az Atya kiszabadított téged a sátán hatalma és uralma alól. Abban a pillanatban,
hogy újjászülettél és új teremtménnyé lettél Krisztus Jézusban, Jézus lett a te
Urad. Most már Ő uralkodik feletted; a sátán többé nem urad. A sátán többé nem
uralkodhat feletted.
Amikor újjászülettél, a sátán uralma véget ért feletted — és Jézus uralma
kezdődött meg feletted! És mindaz, ami a sátántól van — a betegség, a gyengeség,
a rossz szokások vagy bármi más — többé nem uralkodhat feletted!
November
25
Egy hatalmas terv
Krisztus váltott meg minket a
törvény átkától, átokká tétetvén érettünk; mert meg van írva: Átkozott
minden, aki fán függ.
— Galata 3,13.
Örökségünk részeként, a Kolossé 1,12–14 szerint, hálát kellene adnunk
az Atyának „…a mi váltságunkért az Ő vére által…” (14. vers)
Mitől vagyunk megváltva? A törvény átkától. És mi a törvény átka? Ezt csak úgy
tudhatjuk meg, ha megnézzük a törvényben, hogyan határozza meg az átkot.
Az Újszövetségben “a törvény” a Biblia első öt könyvére, a Pentateukhoszra
vonatkozik. Ott azt olvashatjuk, hogy az átok, azaz a büntetés, ami Isten
törvényének a megszegéséért jár, háromszoros:
(1) szellemi halál (1Móz. 2,17)
(2) szegénység (5Móz. 28,15–68)
(3) betegség (5Móz. 28,15–68).
A Galata 3,13 kijelenti nekünk, hogy Krisztus már megváltott minket a törvény
átkától, a Kolossé 1,12–14 pedig azt mondja, hogy adjunk hálát Istennek ezért!
Hálát kell adnunk az Atyának ezért a hatalmas megváltási tervért, amelyet
megalkotott, és elküldte az Úr Jézus Krisztust, hogy végrehajtsa!
És meg ne részegedjetek bortól,
amiben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel, beszélgetvén egymás
között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és
dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi
Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.
— Efézus 5,18–20.
— Én valahogy nem tudok Istennek úgy hálát adni, ahogyan kellene —
mondják némelyek. Képes vagy rá, ha követed Pál útmutatását az Efézus
5,18–20-ban: „…teljesedjetek be Szent Szellemmel…”
És közvetlenül azután, hogy ezt az utasítást adja ezeknek a „pünkösdi”
népeknek, Pál megmutatja az útját is, ahogyan állandóan beteljesedve lehetünk a
Szellemmel: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és
szellemi énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.”
A túláradó szív lesz a te bizonyságtételed! Tele lesz a poharad, és csordultig!
Dicséretet énekel a szíved! „Hálákat adván mindenkor mindenekért…” A szíved
hálával teli. Hálákat adsz Isten minden áldásáért. Még a próbatételekért is
hálát tudsz adni. Nem azért adsz hálát, amit az ördög tett, hanem az Igéért,
azért a lehetőségért, hogy láthatod Istent munkálkodni, és azért az áldott
igazságért, hogy Isten mindent a te javadra tud fordítani.
November
27
Jó hálát adni
A Krisztusnak Igéje lakozzék
bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal,
dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében
cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala.
— Kolossé 3,16. 17.
Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által
tihozzátok.
— 1Thessalonika 5,18.
Mennyire hasonló a
tegnapi és a mai igevers. A szívben való éneklés és a hálaadások egyszerűen kéz
a kézben járnak egymással. Ha be vagy teljesedve a Szent Szellemmel, meg fogod
tapasztalni ezt a dicsőítést, ezt a hálaadást.
Ha nem így van, annak egyszerűen csak az az oka, hogy nem vagy beteljesedve a
Szellemmel. Teljesedj be! (Lásd Ján. 7,37-39. 14,16-17. Csel. 1,4-5. 2,4. 8,14-17.
10,44-46. 19,1-3. 6.) Akkor benned lesz a dicséret szelleme és a hálaadás
szelleme.
November
28
Töltekezz be
Mert aki nyelveken szól, nem
embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által szól
titkokat […] Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem
gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is;
énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is. Mert ha szellemmel mondasz
áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra áment mondani, mikor
nem tudja, mit beszélsz? Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül
abból. — 1Korinthus 14,2. 14–17.
Isten adott az Egyháznak egy isteni, természetfeletti módot arra, hogy
beszélgessünk Ővele! Isten Szellem. Amikor nyelveken imádkozunk, közvetlen
kapcsolatban vagyunk Istennel, aki Szellem! Beszélgetünk Ővele, isteni,
természetfeletti módon. Ilyen módon vagyunk képesek „szellemmel mondani áldást”,
és „szépen mondani áldást”.
Amikor Pál az ott lévő avatatlanról szólt, azokra gondolt, akik járatlanok a
szellemi dolgokban. Ha vacsorára hívsz, és előtte azt mondod: „Kérlek, mondj
áldást”, én pedig nyelveken beszélnék, nem tudhatnád, hogy mi hangzott el. Nem
épülnél általa. Ezért mondta Pál, hogy ilyen helyzetben jobb értelemmel imádkozni.
Jegyezzük meg azonban, hogy Isten Igéje kijelenti: a nyelveken való imádkozás egy
tökéletes módja a hálaadásnak!
Éjféltájban pedig Pál és Silás
imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.
— Apostolok Cselekedetei 16,25.
Az ének, a dicsőítés és a hálaadás mind együtt járnak. Pált és Silást sok
korbácsütéssel megverték, börtönbe vetették, és a lábaikat kalodába zárták.
Éjfélkor mégis imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent — hangosan. A többi
fogoly hallotta őket!
A legtöbb ember hasonló helyzetekben siránkozna és panaszkodna. Ha olyanok lettek
volna, mint néhány mai keresztény, Silás azt mondta volna: „Pál, ott vagy még?”
Pál pedig azt válaszolta volna: „Hát hol lehetnék?” Silás így panaszkodott
volna: „Mit mondjak, a hátam valami borzasztóan fáj. Nem értem, miért engedte
Isten, hogy ez megtörténjen velünk. Tudja, hogy Őt próbáltuk szolgálni és mindent
elkövettünk, amit csak tudtunk!”
Az ilyenfajta ima még beljebb vitte volna őket a bajba — ahelyett, hogy kihozta volna!
Nem Isten záratta őket a börtönbe; az ördög tette. Van itt azonban egy igazság és
útmutatás, ami segíthet nekünk az éjféli órában — a megpróbáltatások, a
próbatételek idején — amikor jönnek az élet viharai. Ilyenkor imádkozni kell,
dicsőíteni, énekelni és hálákat adni Istennek!
Mikor azért azok szolgálának az
Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem.
— Apostolok
Cselekedetei 13,2.
Ez a dicsőítés imája — az Úrnak való szolgálat. Igaz, hogy Isten
törődik velünk. Őt érdekli a mi sorsunk, és be akarja tölteni a szükségeinket,
mivel Ő mondta nekünk, hogy kérjünk. Az én személyes megfigyelésem szerint azonban
az imáink túl nagy százaléka áll abból, hogy: „Add meg nekem, add meg nekem, add
meg nekem.”
Időt kell szakítanunk mind a személyes imaéletünkben, mind az összejöveteleinken a
gyülekezeteinkben arra, hogy várakozzunk Istenre és szolgáljunk az Úr felé. Az ilyen
légkörben tud Isten mozdulni. Ahogy szolgáltak az Úr felé és böjtöltek, a Szent
Szellem kinyilvánította magát!
Isten saját gyönyörűségére teremtette az embert, azért, hogy legyen valaki, akivel
közösségben lehet. Ő a mi Atyánk. Mi Istentől születtünk. Soha egyetlen földi
szülő sem élvezte úgy a gyermekeivel való közösséget, mint ahogy Isten élvezi a
fiaival és leányaival való közösségét.
Szakíts időt az Úr felé való szolgálatra: Imádkozz. Várakozz Istenre. Mondd meg
Neki, hogy mennyire szereted Őt. Dicsőítsd Őt. Adj hálát a jóságáért és
kegyelméért.
FOLYTATÁSA
KÖVETKEZIK!
Az itt
közölt idézet nem tartalmazza a napi megvallásokat.
A keresztény élet nélkülözhetetlen részét képező imákat a könyvben találod
meg.
(A könyv magyar nyelvű kiadója: Krisztus Szeretete Egyház, 2002.)