2012.02.01. 

KEGYELEM 7.

Feljegyzés Jim Sanders tanításából
2012. január 29.

 

A tanítássorozatunkat a kegyelemről folytatjuk. A mai napon a tiszta lelkiismeretről fogunk szólni, ami azzal egyenértékű, hogy nincs kárhoztatás bennünk, a kárhoztatásnak szikrája sincs, tehát úgy nevezhetnénk, hogy nulla kárhoztatással élünk. Olvastuk a Róma 6/14 Igéjét, már az előző tanításokban is, ahol azt írja a Szent Írás:

Róma 6/14 Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

Ha nem vagyunk semmilyen törvény alá rendelve, akkor miként kell, hogy működjön a kegyelem az életünkben? Tudjuk ugyanis, hogy a bűnnek az ereje a törvényben van. Az emberek mégis pont az ellentétes irányba haladnak, ellentétesen szoktak gondolkodni. Ábrahám 430 évvel a törvény előtt élt, ő sem a törvény alatt élt.

Jézus eljövetelével egy új korszak kezdődött, és mi, mint újszövetségi hívők, nem lenne szabad, hogy a törvény alatt éljünk. Semmilyen törvény alá nem lenne szabad rekeszteni magunkat. Tisztán fogjuk látni, hogy miként is működik ez. Megnézünk egy alapkő Igét, majd még a mai napon vissza fogok térni rá a tanításban.

Apostolok cselekedetei 24/16 Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.

Jelenti, hogy szeplőtlen, tiszta lelkiismerettel élünk. Ebben gyakorolja magát, mondja Pál apostol, és a Páli evangélium, az a kegyelem evangéliuma. Ahogy olvassuk az Írásokat, egyre inkább megerősödünk ebben a kegyelemben.

Másrészről pedig a kárhoztatásban való gyökereink a törvényhez nyúlnak vissza. De a kárhoztatáshoz semmi köze nincs egy kereszténynek, mert tudjuk az Igéből, hogy „nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak…”

Róma 2/13 Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.

Tudjuk azt, ha valaki mégis szeretné a törvényt megtartani, akkor a törvénynek az egészét meg kell tartania. Ennek megfelelően, ha a törvényt akarnád megtartani, akkor pl. nem ülhetnél ma itt műszálas ruhában. És még egy rosszabb hír, hogy egy kis lapát is kellene, hogy legyen a hátizsákodban, egy kis kotró lapátocska.

A múltkor elmagyaráztuk ennek a funkcióját, hogy mire kellett ez, mert meg kellett akkor tartani a törvényt. Akik ennyire elszántan akarják megtartani a törvényt, egy dologra biztos szükségük van, újjá kell, hogy szülessenek először, az Úrnak kell megnyerni őket.

14. Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincs… - és ezt már elmagyaráztam nektek, mi nem azok vagyunk, akik megváltást kaptunk volna a törvény átkától. A zsidók voltak azok, akik megváltást kaptak a törvény átkától, ugyanis mi nem éltünk szövetségben Istennel, mi pogányok voltunk, mi szövetségen kívüliek voltunk, és így voltunk elveszettek ebben a világban.

Ha ilyen módon elkezd az ember gondolkozni az Igéről, akkor egy új dimenzió térbe kerül, ahol jönnek a kijelentések, megértések, és új szakaszok nyílnak az életünkben. Tehát nekünk nem volt törvényünk, mégis újonnan születtünk - így folytatja a 14-es vers: …természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük:

A pogányok újjászülethetnek, a bálványimádók újjászülethetnek, a nem zsidók, a törvényen kívüliek újjászülethetnek. Abszolút semmit nem ismernek Istenről. És utána, amikor újonnan születnek, és az az új természet, ami ilyenkor Istentől adatik nekik, ami benne foglaltatik a törvényben is, elkezdik azt ösztönösen cselekedni.

És ők soha nem olvasták a törvényt. Önmaguknak törvényük, így mondja az Írás. Ez azt jelenti, hogy a törvénynek a Szelleme a belsejükbe került. Kérdeznéd, hogy vajon miért? Pontosan azért, mert azoknak a könyveknek a Szerzője, amelyek a törvényt magába foglalták – Mózes I. II. III és így tovább – ezeknek a Szerzője most benned él. Az Igének a Szerzője, a Törvényhozója benned él.

Vagyis a Törvényadó maga, belülről közli veled, hogy nem kell hazudnod, nem kell lopnod, nem kell ezt tenned, nem kell azt tenned. Megcselekszik ezeket az igazságokat, annak ellenére, hogy soha ezeket nem hallották a törvényből. Így vezeti tehát Isten Szelleme, ezeket az új pogányságból született keresztényeket. És a törvényt Isten a szívükre írta, ezt a következő Igéből tudjuk meg:

15. Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe; egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik. 

Tehát a törvény volt az, amivel a szentséget lehetett mérni, hogy e szerint szent valaki. Most Jeremiás könyvében megnézzük a…

Jeremiás 31/33 Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.

34. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.

Eddig a 36-os fejezetből olvastuk az új szívet, most én a 31-es fejezetre tértem. Látjuk tehát, hogy ez a törvény nem egy könyvben találtatik, hanem a szívünkbe kerül. A Bibliának a Szerzője írja ezt a bensőnkbe.

Visszatérve a Róma 2/15 versére, hogy a lelkiismeretük tesz erről bizonyságot, és a gondolataik pedig vagy vádolják, vagy mentegetik magukat a lelkiismeretüknek megfelelően. Ez egy részletes magyarázat arra, hogy miként is működik egy újjászületett embernek a lelkiismerete. És miként tudhatunk meg olyan dolgokat belül, amire soha senki nem tanított minket.

Igenis tudjuk a különbséget a jó, és a rossz között, úgy, hogy arra akár soha senki nem tanított minket. Ez ugyanis ma is folytonosan zajlik bennünk. A keresztényeknek nem tanítják, hogy erre kellőképpen figyeljenek oda. És a keresztény, amikor végre erről tanítást hall, akkor ráébred arra, hogy bizony itt volt a szívemben ez a jelzés, és ezt nem lett volna szabad megtennem.

A kérdés úgy merül fel, hogy ha tudtad, hogy nem kell megtenned, akkor mégis miért tetted meg? Természetesen én is tettem a lelkiismeretem ellen, és tudtam is. A kérdés úgy merül fel, hogy ha tudtuk, hogy ne tegyük azt, akkor miért tettük meg? Valami ott belül tudatta ezt velünk, de nem figyeltünk rá kellőképpen. Keresztények felnőnek úgy, hogy soha nem tanítják őket arra, hogy figyeljenek oda a lelkiismeretükre, mert ez a tanítás nem elfogadott.

Ilyenkor az embernek a belsejére kell figyelmeznie, és annak megfelelően, amit ott belül érzékel, annak megfelelően kell kiigazításokat hoznia a lépéseiben. Mert rá kell arra ébrednünk, fel kell azt fedeznünk, hogy valaki más is lakik ott bent. És Ő az, a hatalmas Szent Szellem, aki velünk beszélget. És ugyanannak a hatalmas Istennek a Szent Szelleme, aki Jézust feltámasztotta a halálból.

Ugyanaz a Szent Szellem, aki lebeget Mózes I. könyvében a vizeken, és várta Isten Szavát, hogy amint elhangzik, azt megcselekedhesse. És ez a Szellem bennünk van. És nem a hústestünkön keresztül tanít bennünket, vagy elménk, vagy az érvelésünk, vagy a szemünkön keresztül, amit látunk. Vagy a logikai érvelésünkön, vagy az érzéseinken keresztül. Nem úgy tudjuk a vezetést venni tőle. Nézzük meg, hogy hogyan:

Róma 8/14 Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai.

Ausztráliában volt idő, hogy erről két éven keresztül tanítottam. Mert Istennek a fiai, nem az érzékelésük, vagy a többség törvénykezése által, vagy rendelései által kell, hogy a vezetését vegye, vagy a közvélemény szerint. És még azt is megjegyzem, hogy szükségleteinknek sem lenne szabad, hogy vezessenek minket. Törvények, vagy lehetőségek.

Sorolhatnám egy hosszú listában, hogy mik azok, amik nem lenne szabad, hogy vezessenek egy keresztényt. Mondhatja valaki, hogy Afrikában egy óriási szükség van, de ez nem azt jelenti, hogy ez egy vezetés. Tehát, ez a nyomás, hogy kényszerítenek, hogy egy irányba lépj, ez nem a vezetése egy kereszténynek.

Valaki azt mondhatja, hogy az egészbe már úgy belefáradtam. Ez szinten nem az a vonal, amelyből a vezetést venned kell. Meg kell tehát magunkat fegyelmezni, és az összes döntésünket úgy kell meghozni, hogy az Úrban bízunk teljes szívünkből.

Példabeszédek 3/5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.

Ez a lelkiismeretünk a bensőnkben van. Nem azt mondja, hogy ne használd az értelmedet, csak ne az alapján hozd meg a döntéseidet. Természetesen az ember használja az agyát is, hiszen Isten adta ezt nekünk, de nem az érveléseinkkel kell mérlegelni a dolgokat, és nem az alapján kell meghozni a döntéseinket, mert erre a bűnösök is képesek lennének.

Tehát meg kell találni mindazokat a dolgokat, amik lehetségesek, és utána hallgatni a bizonyosságra. És ha a lelkiismereted, vagyis a szíved hangja valamilyen módon piszkál belül, hogy azt ne úgy tedd, akkor hallgass rá. Vagyis ne gázolj át a saját lelkiismereteden, mindegy miről van szó.

Szolgálatban is lehet, láttunk más szolgálatokat, hogy milyen új dolgokat tesznek, és akkor felmerül bennünk, hogy mi miért nem tesszük azt? És jön a sok kényszer, hogy te miért nem teszed azt? Tehát nem érvekből fakadóan kell azt megcselekedned, vagy nem megcselekedned, hanem van-e arra belső vezetésed? Ha valami olyasmit teszek, ami mostanában népszerű, akkor mit teszek?

Általában van ilyenkor még egy külső segítség is, aki minket abba az irányba vinne, egy kis külső kényszerrel, és ha nem úgy tesszük, akkor még meg is haragszik. Mi alapján van ilyenkor az illető vezetve? Nem a Szellem vezette, hanem egy külső erő kényszerítette, és remélem, hogy látjátok ezt.

És nem szabad, hogy foglalkoztasson bennünket az a gondolat sem, hogy ki mit fog arról gondolni, amit most prédikálok! Ha ez vezetne, hogy úgy választom meg a témát, hogy miről prédikáljak, akkor az ő véleményükre adva, vagyok vezetve.

Az embereknek vannak álmaik, és ha azok nem illeszkednek bele valamibe, akkor azonnal elmennek. Mindannyiunknak azonban az igazság kell, hogy a vezetésünket szolgáltassa, és ez a belülről fakadó bizonyosság. Hétről-hétre hoz egy Igét az Úr, amely az Ésaiás 5/20.

Ésaiás 5/20 Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!  

Isten viszont nem változik ebben. Visszakanyarodunk a…

Róma 8/16 Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

Isten Szelleme nem a testünkkel, nem az elménkkel, nem az érzelmeinkkel, tesz bizonyságot, hanem a szellemünkkel, ami belül van. És a szellemünk visel rólunk gondot. Amikor a Biblia a szívünkre hivatkozik, akkor nem arra a vérpumpára hivatkozik, amely a keringést működteti a testünkben. Legalább annyira nem, mintha azt mondaná a Biblia, hogy a tüdőd, vagy a veséd vezessen téged.

A dinnyének is beszélünk a közepéről, mint szívéről, vagy más dolognak a lényegéről. Ugyanígy a szellemünk is a lényegi részünk. És a drága Szent Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel és teljes odafigyeléssel kell lennünk, és figyelmezéssel, hogy mit mond a bensőnk. Keresztények nagyon könnyen felfalhatók ilyen értelemben. Megtéveszthetők, mert nem tanították őket erre.

Mondják, hogy testvérem figyelj így, és figyelj úgy, és azután rögtön valami pénz kerül szóba. De nem szabad ilyenkor hallgatnod rájuk, mert neked Istenben kell bíznod anélkül, hogy látnál, vagy értenél valamit is. És ezt a fajta hitet nem lehet átadni olyanoknak, akiket nem is ismersz, és azt a bizalmat nem kölcsönözheted nekik, de szeretheted őket. Szeretni az illetőt és megbízni benne ilyen hittel, az két teljesen külön dolog.

Ausztráliában egyszer felütötte magát egy bizonyos vállalkozás, amivel nagyon gyorsan meg lehet gazdagodni, mondták. A pásztor odajött hozzám, és elmondta nekem, hogy már több mint ötven emberrel léptek ebbe a dologba, milyen jó üzlet, és még van egy hely neked. Mondtam, hogy húú-ha! De jó ez nekem, mert így az ember beléphet a Titanicra, ami el is süllyedt sajnos. Biztos voltam benne, hogy el is süllyed, előre felírhattam volna a nagy könyvbe, mind tönkrementek.

Tehát ha csak nem az Úr mondott róla valamit, hogy ezt, meg ezt tegyed, akkor tegyél fel kérdéseket az illetőnek. És ha valami más nagyobb izgalomba tud hozni, mint a Filippi 4/19, akkor figyelj egy kicsit jobban oda magadra. Mert hagytad elsodortatni a hitedet Istennek Igéjéről valami olyanra, ami szemmel látható, és észrevételezhető. Az Úr nagyon sokféle módon megáldhat minket.

Egy nagyon jó példa ez, legutóbb csütörtökön, amikor Péter odajött hozzánk, és ahogy tanítok mostanában, hogy légy szabad a kárhoztatástól, elmondta: az történt vele, hogy az imakör során kapott egy telefonhívást egy nagyon jó hírrel, a főnöke kereste, hogy az izraeli útját bónuszként megkapja, és a munkahelye kifizeti a költségeit.

És ilyen kegyelmekre várunk, amit nem érdemeltünk ki. Tehát nem érdemeltük ki azt sem, ami a kereszten történt, és mégis egy teljesen bevégzett munka ez. Nem bízhatsz meg valakiben, aki egy pár Igét leidézett neked. Azért, mert valaki hívő, azért nem szabad úgymond vakon megbízni, az Úrban kell megbízni.

Ő soha nem hazudott neked senkivel kapcsolatban, soha nem hagyott téged kudarcban, ezért mi Istenben teljességgel bízunk. De egy emberben így nem bízhatunk meg, de szeretheted őket, és képes vagy szeretetben járni velük.

Mit akarok mondani ezzel? Nem kell, hogy legyenek érveid arra, hogy azt a bizonyos dolgot miért nem teszed meg. Pásztorok, amikor meghívást adnak át, hogy menjek ide, oda, arra a helyre el, akkor megtanulták, hogy ne használjanak túl sok erőszakot, hanem várják meg, hogy én imádkozzam.

Ha nekem el kell mennem vasárnap valahová, és nem itt kell, hogy legyek, akkor azt az Úrtól kell meghallanom, hogy hol kell lennem. Vagyis, ha nem tehetem azt, amit én akarnék, akkor miért tegyem meg azt, amit te akarsz, hogy tegyek.

Van nekünk egy „nagyfőnökünk” és Ő bizony szól hozzánk. És Ő bizonyságot tesz a mi szellemünkkel az igazságokról, és ezt naponta megteszi. Ha a Szent Szellem képes arra, hogy bizonyságot tegyen arról és tudassa velünk, hogy mi Isten fiaivá lettünk, akkor a többi dologról is képes jelezni.

Képes veled ugyanis kommunikálni, és a pásztoroknak nem lenne szabad semmit tenni a pénzért. Vagy valami más célra gyűjtött adományt felhasználni egy egészen más célra. Pl. Joe-nak gyűjtött pénzéből venni egy autót. Mégis a keresztények milliói teszik ezt, veszik a tizedet, és azt teszik vele [testből], amit akarnak. Elcsendesedtetek!

Tehát ez abszolút nem különbözik attól, amit egy pásztornak kell tennie. Ugyanis nincs kétfajta játékszabály, az egyik játékszabály a pásztoroknak, a másik a hívőknek. Nincs! A Biblia Igéi mindenki számára vonatkoznak.

A pásztorok számára is vonatkozik, hogy „Isten nem csúfoltatik meg, amit vet az ember, azt aratja is”. Nyugodtan mosolyogjatok, nem vagyunk ugyanis a törvény alatt.

Róma 8/1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint.

Elmondom nektek, hogy ez a második része az Igének, amit most felolvastam, és a Bibliában is így van kiadva, a görög eredetiben ez nem található benne. Egymagában ez a vers, így túl szép lett volna, hogy „nincsen semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”, úgyhogy a 4-es versből felcsúsztatták ide, és itt is idézi ugyanazt, ami ott van. De most nem ezt akarom mondani.

Tehát a lényeg, amire itt figyelnünk kell, hogy „nincsen”! Nincs egyáltalán egy sem. Ilyen hangsúlyosan mondja, hogy nincs egyáltalán, egy sem lenne szabad, hogy legyen. Egyáltalán semennyi kárhoztatás!

Most azt kellene megtalálnunk, hogy vajon hány olyan keresztény van, aki teljesen kárhoztatás nélkül éli az életét, nulla kárhoztatással. Nem sok. De egész gyülekezetek fognak felburjánozni így, akik teljesen szabadok lesznek a kárhoztatástól. Mert a kárhoztatás azt jelenti, hogy ítéletet hoztak valami ellen, pl. bűnösnek ítélték.

Tehát, ha a lelkiismeretedet valami piszkálja, akkor az egy kárhoztatós, bűnös lelkiismeret. Ha valakinek kihallod a beszélgetéséből, hogy kárhoztatja a lelkiismerete, akkor kárhozat alatt van az illető. Olvastuk, hogy nem lenne szabad, hogy semmi, egy szemernyi kárhoztatás is legyen bennünk. Ráadásul azt a szót is halljuk meg, hogy „immár”, vagyis most!

Ugyanis Jézus elfoglalta a helyünket, magára vette az összes bűnünket, a bűneinkért járó kárhoztatást, az ítéletet, a büntetést. És mivel ezt Jézus akkor megtette és elvégezte, ezért most neked a kárhoztatásból semmi nem maradt. Nulla! Vagyis légy szabad! Ez ugyanis a Bárányba vetett hited által épül ki, aki teljesen megtisztított.

A Zsidó levélben olvasod, hogy [az Ószövetségben] a bakoknak és a bikáknak a vére nem volt képes megtisztítani az ember lelkiismeretét. Évről-évre ezzel kellett egy napot tölteni a zsinagógában minden hívőnek. A bűnökre kellett emlékezni és az engesztelés napját kellett ünnepelni. Ha valakinek a bűneire kell emlékezni, akkor nem lehet szabad a bűntől.

Az Újszövetségben úgy írja, hogy a „bűneikről többé meg nem emlékezem”, egyáltalán, semennyit sem. Be fogom nektek bizonyítani, hogy amikor a bűneink bocsánatáról van szó, akkor Isten megbocsátotta a bűneinket a múlt, a jelen és a jövő tekintetében is. 

Próbáltam ezt már egy bizonyos vonalon behozni, és tanítani a Róma levél szerint, és akkor is úgy éreztem, hogy olyan hatása volt, mint a Titanicnak, ami elsüllyedt, ezért most egy másik vonalon fogok jönni, és a kegyelem oldaláról fogom bebizonyítani. Bőven vannak ma már azok a prédikátorok, akik ezt hirdetik, és ennek így kell lenni, ez nem lehet másként.

Mivel ez a munka elvégeztetett, ezért lehetséges az, hogy „nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak”. Semennyi, egyetlen egy sem. Ezért ezen a ponton szükségünk van mindannyiunknak, hogy az elménk megújuljon.

Ki kell onnan gyökeresen szaggatni az ezer éves vallásos tradíciókat. És mindazokat az akadályokat, amelyek a hitünk áramlását akadályozták, gátolták, mert ez az ördögnek a legnagyobb munkája.

Ugyanis, ha kárhozat alatt vagy, akkor a hited nem fog működni. És a törvény alatt vagy, akkor, ha kárhozatod magad valamiért, és a hited nem fog működni.

Nézzük most tovább a következő Igét, hiszem, hogy szabaddá leszel, mert kijelentést és megértést kapsz erről. Lehet látni ezt a kárhoztatást az embereken, amikor magukat valamiért kárhoztatják.

János I. 5/14 És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket.

Ez az a hit, amely képes bármit elfogadni. Mi az, aminek el kell tétetni az útból? A kárhoztatásnak, a bűntudatnak. Ha az ember a világosságban jár, akkor mennyi bűntudata szabadna, hogy maradjon? Semennyinek nem szabad maradnia.

A kárhoztatás az első embernél kezdődött az Éden kertjében, Isten megparancsolta, hogy ne egyenek arról a fáról.

Mózes I. 3/7 És megnyilatkozának mindkettőjüknek szemei, s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefalevelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának maguknak. 

?8. És meghallák az Úr Isten szavát.

Valami olyasmit tettek, amit addig soha. Mert az Úr jött hozzájuk, hogy beszélgessen velük, és eddig soha nem rejtőztek el az Úr elől. Mindig szabadon tudtak belépni Isten látogatásakor az Ő jelenlétébe, mindenféle kárhoztatás nélkül, a szent Isten jelenlétébe léphettek, és nem kellett elrejtőzniük.

Ez napi rendszerességgel történt, teljes normális látogatás, és együttlét volt, soha nem kellett elbujdosniuk, elrejtőzniük előtte. Mindig is ez volt Istennek a vágya, a terve, a célja az emberrel, hogy egy családi körbe kerüljön az ember és Isten, és egy közösségben legyen. És ma ez nekünk ugyanígy helyreállíttatva kellene, hogy legyen.

Mi történt az emberrel? A bűn zsoldja a halál, és a büntetés azért, hogy bűnérzete van, mert elkövették azt a bűnt, és ezért bűnösnek érezték magukat. És amikor az ember így érzi a lelkiismeretében, akkor tudja, hogy jön az a büntetés, ami azért jár, és ezért fél attól. És így jön be az ajtón a félelem.

Addig nem tudsz szabaddá lenni a félelmektől, amíg ettől a kárhoztatástól, és a bűntudattól meg nem szabadulsz. Tehát addig nem tudsz szabadon élni, amíg ez a bűntudat, lelkiismeretet terhel a kárhozattal.

A félelem ott jön be, hogy az illető fél a büntetéstől, mert tudja, hogy a bűnre ítélet következik, és annak zsoldja a halál, és fél a haláltól. Itt szellemi halálról van szó, ami jelenti, hogy az Istentől való teljes elkülönülés. Nem is a fizikai halálról van szó, hanem elkülönülés a Mindenhatótól.

János I. 4/17 Azzal lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban.

Az ítélet napján lesznek itt a földön olyan emberek, akik azt fogják kiabálni, hogy hegyek essetek ránk, és takarjatok el minket Isten ítélete elől. Mi pedig odaállunk elé és azt mondjuk, hogy itt van a mi Édesapánk!

De nem fogod tudni ezt ilyen tiszta lelkiismerettel megtenni, ha van benned lelkiismeretet terhelő bűn. Ha a lelkiismeretedet terheli a bűn. Mondtuk ezt a Róma levélben, a 6/14-ben, hogy a bűn tirajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

És nézzük meg Péter példáját, aki egy csodálatos halfogás által ismerhette meg az Urat, és kapott egy áldást. És amikor ez az áldás ráesett, akkor mit mondott? Nem tudok megállni előtted Uram, mert én egy bűnös ember vagyok. Ezt hozza nekünk a bűnös lelkiismeret, amikor bűnösnek érezzük magunkat.

Azt okozza, hogy elbujkálunk, elrejtjük magunkat a legjobb áldásai elől Istennek, amit készít a számunkra, mert visszahúzódunk Isten jelenlététől és félelmekben vagyunk. Pedig pont az ellenkezője kellene, hogy legyen – minél jobban a közelébe kellene, hogy menjünk az Úrnak.

Mit mondott Jézus Péternek? „Ne félj, mert emberek halászaivá teszlek téged!” És Jézusnak ezek a szavai Pétert az Úr közelségébe vonzották. Le tudta győzni a szégyenérzetét, és képes volt arra, hogy kövesse Jézust. Mielőtt azonban a félelmeit le tudta volna győzni, ezt a bűnösség érzetet kellett, hogy legyőzze magában.

Biztos vagyok abban, hogy Péter érezte ott az Úr szeretetét, és az segített neki abban, hogy legyőzze a félelmeit. Mert a szeretetben nincsen félelem. És a tökéletes, teljes szeretet kiűzi a félelmet.

János I. 4/18 A szeretetben nincs félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár; aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. 

A teljes szeretet, az a szeretet, amely úgy növekszik ki bennünk, ha felnövekedtünk ebben az Úr szeretetében, amelyet számunkra rendelt. És ahogy ez a szeretet teljessé válik bennünk, az kiszorít minden félelmet.

Mondtam már nektek, hogy nagyon nagy szükségünk van arra, hogy egy kijelentést kapjon a szívünk arról, hogy mennyire szeret minket az Úr. És így jöhet az el az életünkben, hogy a kárhoztatásból semmi nem marad az életünkben, nulla kárhoztatással tudunk élni, mert a félelem gyötrelemmel jár.

Egy másik közeli szó erre a büntetés. Miért is félünk? Attól tartunk, hogy jön majd a büntetés napja, és mivel attól tartunk, hogy jön majd a büntetés. Miért érezzük ezt? Mert belül érezzük, hogy bűnösök vagyunk. Ezért ettől a bűnérzettől, bűntudattól meg kell szabadulnunk.

Nincsen azért immár SEMMI kárhoztatásuk azoknak! SEMMI! Ez a kárhoztatás bűnösséget jelent. Ha mentes vagy ettől, akkor képes vagy bemenni Isten jelenlétébe, mint ahogy az első emberpár tette a bűn előtt. Minden kisebbségi érzet nélkül, Istennel tudtak közösségben lenni. De miután megszakadt ez a közösség, elrejtőztek.

Ez az „immár” szó arra utal, amit a mi Urunk tett értünk a kereszten. És Krisztus teljesen lerendezte a bűn dolgát az életünkben. Eltette az útból, azért ment a keresztre, hogy tiszta lelkiismerettel, bűntudatmentesen tudjunk élni, azért, mert megbocsájtatott nekünk. És ennek így kellett lennie a múlt, a jelen és a jövő bűneit tekintve. Nem is a bűnök bocsánata, hanem a bűnök eltétele az útból, eltörlése történt meg.

Szeretnék most egy kicsit, más témára hajózni, ez segíteni fog nekünk abban, hogy egy kicsit megmagyarázzuk, hogy mi is ez a kegyelemben való élet. A tiszta lelkiismeretről fontos volt szólni, mert a kegyelemben való élet, magában hordozza ezt a tiszta lelkiismeretet. Nézzük meg a…

Róma 8/26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségünkre van, a mi erőtlenségünkben. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Szellem esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

27. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Szellem gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.

28. Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint elhívottak.

Tehát ez a szellemünk, aki a szíveinket vizsgálja, és ismeri az elménket. És ha ebben tájékozódunk, akkor minden a javunkra fog válni, írja ott a következő pár sorban az Ige. Miért nem működik minden az embereknek a javukra? Akkor működhet csak a javukra, ha előtte szellemben imádkoztak.

Ha az életedben úgy tűnik, hogy teljesen összezavarodtak a dolgok, akkor mit kell tenned? A Szellem által kell imádkoznod. Saját magadat tudod kihozni a veremből. Ha nem vagy biztos abban, hogy melyik irányba kell most fordulnod, lépned, akkor imádkozz a Szellem által.

Itt gyönyörűen mondja az Írás, hogy a Szellem segítségére van a mi erőtlenségünknek, megragadja velünk együtt azt a terhet, és megy ellene a másiknak. Ez mutatja azt, hogy mi már azt a dolgot el kell, hogy végezzük. És ezek ilyen terhességi kihordásokhoz hasonló nyögésszerű kiejtések, amibe mi magunk nem tudunk belemenni, csak a Szent Szellem által.

Mi az, amit tehát először tenni kell? Először elkezdünk nyelveken imádkozni, és ez képes minket belevezetni a másikba. Ugyanis, amikor nyelveken imádkozunk, akkor aktiváljuk vele a szellemünket. Tanuljuk az I. Korinthus 14/14-ből, hogy amikor nyelveken imádkozunk, akkor az értelmünk gyümölcstelen.

A szellemünk imádkozik ugyanis akkor, amikor nyelveken imádkozunk. Isten adott nekünk egy eszközt arra, hogy megvilágíthassuk a szellemünket. Amikor beszélgetünk, munkát végzünk, tanulunk, szinte az egész nap során mindig az értelmünkből élünk. Aktiválni, felébreszteni a szellemünket, és abból élni, ez a legtöbb embernek szokatlan.

Alapvető, és legegyszerűbb útja annak, hogy aktiváljuk a szellemünket, az a szellemben való imádság, nyelveken. Ha ugyanis nyelveken imádkozunk, akkor a szellemünk élővé válik. És amikor az elménket sikerül lecsendesíteni végre, akkor ezen imádság során a szellemünk felhoz, fel fog emelni dolgokat az elménknek.

Ha megtanulsz hallgatni, figyelmezni a szellemedre, akkor a Szent Szellem nagyon könnyen fog közléseket hozni a szellemednek, azért, mert a szellemed érzékennyé válik a Szent Szellem közléseire. Ha a Szellem bizonyságot akar tenni valamilyen dologgal az életedben, akkor te azt könnyen fogod észlelni.

Pénteken is, miután imádkoztunk, jöttek ezek a szülési jelzések. Ha az ember figyelmetlenkedik, és nem figyel a Szellem dolgaira, miközben imádkozik, akkor nem fogja ezeket megragadni.

És most magamat ítélem meg abban, hogy elmondom, hogy Izraelben nem voltam olyan figyelmes, mint lehettem volna, ugyanis nagyon sokat imádkoztunk, és ezek a jelzések nagyon finoman, érzékenyen jönnek fel, mint a buborékok.

És ha úgymond az ember olyan szárazságban imádkozik, és úgy érzi, hogy már nagyon sokat imádkozott, és semmi nem történt, akkor még az elmédet nem csendesítetted le, az elméd még mindig aktív. Ugyanis a Szent Szellem mélységeinek van egy még mélyebb birodalma. És a mélység szólítja a mélységet. A szellemi birodalomban vannak magasságok és léteznek mélységek.

Tehát, amikor így együtt tudsz munkálkodni a Szent Szellemmel, akkor meg tudod teremteni az életednek a tervrajzát, útvonalát, terveit, nagyon egyszerűen lerajzolódik előtted. És az összezavartság az életedből pedig eltűnik. Egyszerűen tudod, hogy merre tartasz, a mindennapos életedben is fogod tudni.

Még ha elvétjük is az utat, és mindannyiónkkal megeshet ez, akkor halljuk, hogy állj, és ez az az út, ezen járjatok! Akkor azt az utat le kell zárni, és ezen a másik úton járjatok. És ez az álljt parancsoló utasítás belülről fog jönni. Minden nap be kell teljesednünk a Szent Szellemmel, teljesnek kell lennünk. És ez egy szellemi tudatosságot fog nekünk adni, ami másként nem képes jönni az életünkbe.

Isten Igéjének az útvonala, biztosíthatlak, hogy minden esetben felfelé van! Bármilyen tématerületen is vagy, bármilyen élethelyzetben, mindig csak az Igét szóld, mert az az élet kenyere. Ha teljes vagy az Igével, teljes vagy a Szellemmel, akkor a te életed garantált, hogy terjeszkedik, szélesedik, és jó irányba halad.

Ha egy sürgősségi, vagy veszélyhelyzetbe kerülsz, akkor is biztos lehetsz abban, hogy a szellemedből elő fog jönni, nagy hirtelenséggel az, amit kell tenned, és nem kell próbálgatnod visszaemlékezni, hogy mit is mondott a Biblia erről a helyzetről. Sokan kérdezgetnek dolgokat, hogy mi ez, és mi az, és mit tegyek ekkor és amakkor, nincsenek felnövekedve az Igében és a Szellemben.

Mert meg van annak a módja, hogy a Biblia rajtunk keresztül miként működik. Vagyis nincs szükséged arra, hogy egy gyülekezeti vén hétről-hétre tanácsoljon téged, hogy mit is tegyél ebben, vagy abban a dologban, mert az benned van, el van benned az a dolog ültetve, és te tudod. És azt is írja az Írás, hogy te ismered a jó Pásztor hangját, és az idegen hangját ezért nem követed. És írja a…

Kolosse 3/16 A Krisztus Igéje lakozzék bennetek gazdagon…

És ezért, hogy az Ige gazdagon ott lakozhasson bennünk, naponta kell beépíteni és még hozzáépíteni az Igéhez a szellemünkbe. És el kell tárolni a szellemünkbe az Igét, mert az Igére szükségünk lesz. És ha benned van, akkor egyszerűen felbuborékol a felszínre, a szükség helyzetekben ott van és uralkodik.

Egy csodálatos kép, ami ott a Mózes I-ben olvasható, hogy Isten Szelleme ott lebegett a vizek felett, és arra várt, hogy Isten Szava elhangozzék. És betöltötte azt, amit Isten szólt. Ugyanígy az angyalok is arra várnak, hogy az Isten Szavát hallják a szánkból. És te győztes vagy. Szent Szellemmel teljes vagy, és így kell magadat felélénkítened, hogy szólod magadnak az Igét.

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm!” Javaslom, hogy minden nap valld meg. Ha az ember nagyon halkan suttogja magának, akkor is ez az igazság, de néha tedd rá az érzelmeidet, a teljes lényedet, hogy turbós legyen. Hozzá kell venni a felgerjesztést, amit az Ige mond, hogy gerjeszd fel a szellemieket.

Ahogy tegnap elmagyaráztam, hogy a teljes lényedet tedd bele, a lelkedet, az érzelmeidet, az indulataidat, mindent tegyél bele, amikor az Igét vallod. Az imakörökre úgy készülünk, hogy már előtte órákkal elkezdünk imádkozni, hogy fókuszban legyünk, hogy mit akar a Szellem az nap mondani.

A hét öt napján tesszük ezt, és egyszer egy hónapban imakonferenciát is tartunk, amikor több százan is imádkozunk együtt. Erőteljes ez, mondom nektek! És ebben munkáljad magad, és ebben a szellemiekben működtesd magad.

Amikor a Biblia iskolába jártam, akkor a 91-es Zsoltárt minden nap el kellett imádkoznunk. A vizsgatesztekben is szerepelt, le kellett tudnunk írni. Miért akarták, hogy ezt mi így tudjuk? Mert nem akarták, hogy balesetek történjenek velünk, semmilyen vonatkozásban. Tehát az nulla-nulla legyen.

A professzoraink is ezt gyakorolták, amikor felébredtek, és a lábuk a talajt érte, akkor a 91-es Zsoltár jött. Ha hosszú útra indulok, akkor előtte ráteszem a 91-es Zsoltárt. Ki az, aki hallja ezt? Az angyalok! És megoltalmaznak minket, ugyanis sok ördög van kint az úton. Jobban teszed, ha kimondod az Igét.

Tehát a helyes, az igaz dolgokat valld meg, mert az ember ugyanannyi erővel mondhatja a rossz dolgokat is. Mondják, hogy minden alkalommal, ha megyek, biztos, hogy valami rossz dolog történik velem. Ahányszor vakációra megyek, előtte mindig megbetegszem. Arra kellene figyelned, hogy miket mondasz ki, hogy jön ki a szádon, hallgasd meg. És meg is fogsz mindig betegedni, ha így beszélsz. Ezért változtatjuk meg azt, ami a szánkban van.

A kegyelem, az rétegelten jön az életünkbe, az egyik rétege a kegyelemnek a másikat fogja fedni, ha megszabadulunk ettől a törvénykezéstől, hogy mit szabad, és mit nem. A kegyelem egyrészt azt jelenti, hogy Jézus mindezt elvégezte értünk. 

És itt a földön vagyunk, és neki szüksége van itt a földi Testére. Ő a Fej, és mi vagyunk Krisztus Teste itt a földön, és hatalmunk van, és azt használnunk kell, és le kell tudnunk állítani azokat a dolgokat, amik nem úgy mennek, ahogy kellene.

Hangsúlyozom, hogy Ábrahám nem volt a törvény alatt. Mégis történt ez az, ott volt a Szodoma - Gomora pusztulása, és Isten lejött Ábrahámhoz, és beszélt vele, ezzel kapcsolatban is. A mai napon nem kell, hogy ilyen dolgok történjenek, mert Istennek itt a földön birtokában van a Teste, aki ismeri a hatalmát, a tudja használni Jézus nevét, és le tudunk állítani dolgokat. És dicsérjük az Urat! Mindenkinek ugyanígy kell élni a hatalmával.

Mondja mindenki: Boldog vagyok, nincs kárhoztatás bennem, egyáltalán semennyi, és dicsérem az Urat. Szabad vagyok! Szabad vagyok belül, és Jézus szeret engem. Jézus szeret engem! És ez az igazság. Ámen!

Soha nem lesz Istennek még egy ugyanolyan, mint te. Egyedüli vagy, te vagy az egyetlen egyedüli ilyen, aki vagy. Hallelúja.

Jelen vannak a gyógyítások ajándékai, a Szent Szellem megnyilvánulásai. A hitünkkel fogunk ma ideállni az Úr elé.

Óriási különbség, amikor az ember felszabadítja magát a kárhoztatás alól, és a hit elkezd működni. Az alkalmak megváltoznak, a légkör megváltozik, az alkalmak szellemisége megváltozik, és az áldások jönnek, és örvendezésekben, hálaadásokban örvendezünk az Úrban. Nem érdemeltük ki, Ő adta nekünk, mert szeretett, és nekünk csak el kell fogadni, és megtesszük, hogy elfogadjuk, mert ez is csak Őt dicsőíti.

Péter nem fakadt sírva akkor ott a hajónál, és nem mondta, hogy nem fogadhatom el ezt a nagy halfogást, én bűnös ember vagyok Uram, vidd el a halakat. Elfogadta az áldást, jó kis bevételt hozott ez akkor neki.

Mondd: Én is elfogadok minden áldást. Mindazt, amit Uram adni akarsz, elfogadom!

Egy óriási kijelentés, amikor megérted, hogy a pénzt is felszólíthatod, és mondhatod: Pénz hozzám jössz, most! Pénz hozzám jössz most! Egyébként is gazdag vagy, csak még gazdagabb leszel. Mondjad: Gazdag vagyok!

És a Biblia mondja, hogy hadd mondja a gyenge, hogy erős vagyok! Tehát a gyengének nem azt kell mondania, hogy jaj, milyen gyenge vagyok. Hanem azt kell mondania, hogy: Erős vagyok!

Dicsőség Istennek! Ámen!

  

/Köszönjük az Úrnak Ibolya  testvérünk munkáját, aki a Békevár webkikötő számára legépelte e tanítást./

 

BÉKEVÁR FŐOLDAL