2013.09.21. 

A HITÜNK LEGYŐZTE A VILÁGOT 6.

Feljegyzés Sandersné dr. Kovács Erzsébet tanításából
2013. szeptember 15.

Hoztál-e ma a szívedben Igét, ami egész héten ott dobogott? Ha van ilyen, akkor arra kérlek, hogy most áldd meg vele a másikat. Egy kicsit rendbontók legyünk ma, és mondjuk azt, hogy megáldalak téged ezzel az Igével.

Ha valaki új, akkor az ne bánkódjon, hogy nincs semmi a szívén, ő áldást fog ma kapni. Gerjesszük föl, ami a szívünkön van. Ugyanis a Biblia tanítja, hogy amikor összegyülekezünk, mindenkinek van valami a szívén, van Zsoltárunk, van énekünk, van kijelentésünk. Hoztunk ma ide valamit magunkkal. Nem üres kézzel jöttünk és ezt végezzük el.

Valakit kinézünk a közelbe, kinyújtjuk felé a kezünket és elkezdjük megáldani, például így: Áldott vagy bejöttödben és kimentedben! Az Úr Jézus neve felmagasztaltatik az életedben! Ábrahám minden áldása a tiéd a Jézus Krisztusban!

S ami még a szíveden van, azt tedd hozzá nyugodtan. Áldást örököltünk és arra hívattattunk el, hogy áldást mondjunk. Meggyőződésem, hogy nem gyakoroljuk eléggé, ezt. Ha ezt most nagyobb erővel gyakorolnánk, akkor a Szent Szellem felgerjedne bennünk. És ez Írások szerinti kötelességünk.

Láttam ezt a képet magam előtt, hogyha bejövünk a gyülekezetbe, azzal, ami a szívünkben van, amit mi hoztunk ide, azzal szolgáljunk a másik felé. Miközben ezt tesszük, és az Igét a szellemünkből szólítjuk és kimondjuk, és a kezeinket a másik felé csak ha kinyújtjuk is, már áldás árad, mert a Szent Szellemnek ez a természete. És felgerjesztjük a bennünk lévőket.

Erről mondja a Biblia, hogy gerjesszétek fel ezeket a szellemieket, amik bennetek vannak. Pál mondja, hogy mindeneknél jobban kívánom, hogy mindannyian prófétáljatok. Ilyenkor az egyszerű prófétálást tesszük, szóljuk az Igét a másikra. Az áldást hoz, és miért ne gyakorolnánk ezt, ha mindez a miénk?

Ezt fogjuk gyakorolni. És az istentiszteletnek az elején, mikor átöleljük egymást, nyugodtan kiáraszthatsz egy Igét is a másikra, ami épp a szíveden van. Mert ezzel is fogod gyakorolni, hogy meghalld a Szent Szellemet.

Lehet, hogy abban a pillanatban hoz egy Rhemát. És a másiknak azt annyira fontos lesz hallani, hogy az egész életét meg fogja emelni abban az egy szempillantásban, mikor a Szent Szellem téged megihletett erre. Isten mindannyiunkat használni akar, és ma nem csak én fogok prédikálni, hanem együtt fogunk prédikálni.

Ez is már a szolgálat része volt, hogy megáldottál valakit. Ez nagyon fontos. Nem passzív nézőként jövünk be a gyülekezetbe, hanem hozunk magunkkal valamit. Kincsek vannak bennünk, és ezeket ki kell árasztani magunkból, és igyekezzünk, hogy ebben felbuzduljunk, ezért hoztam ezt előre.

Egyedül állok itt a mai napon, mert az én drága szolgálótársam, a ti apostolotok, az én apostolom, férjem és szolgálótársam Amerikába ment. Dallasban van, annak a családi összejövetelnek a kapcsán, hogy a Clayton unokája – akit láthattatok tavaly itt volt –, ugyanarra a texasi egyetemre jár, ahol Sanders pásztor is végezte az egyetemet.

Ő újabb évfolyamon kezdett ott, és most van az évnyitó. Ez hatalmas nagy eseményekkel jár, masíroznak. Képzeljetek el, több száztagú, 400-500-as zenekar, kürtökkel, harsonákkal, dobokkal masíroznak. Az egész épület szinte rezonál tőle. Egy meccs is van ilyenkor az ünnepség elején, azután még családi látogatások is tesz.

Tehát a hálaadások ünnepének idejére most ment ki erre az ünnepségre, mert igen nagyon büszke az unokájára, és mi megáldjuk őket a Jézus nevében. Megáldjuk őket, legyen minden útjuk áldott, a kis unoka hatalmasan növekedjen bölcsességben, az Úr akaratát megtalálja és betöltse az életére, a Jézus nevében.

Ugye tanítja a Biblia, hogy az elöljárókért imádkozni kell. Ha ezt nem tesszük meg, akkor hiányos az életünk, mert ez köteles részünk. Az ő szakállukról folyik alá az olaj a mi életünkre. Áron szakálláról. Ne felejtsétek el, még akkor is, ha nem hordanak szakállat. Drága Úr Jézusunk van és örvendezünk Őbenne.

Az a tisztem most, hogy bejelentsem nektek, hogy egy igen drága testvérünk és levita szolgálótársunk átléphetett a dicsőség kapuján, és az Úr Jézus átölelhette őt. Tóth Jenőt nyereség érte, hogy az üdvösség kapuján átléphetett, minket pedig veszteség ért idelent.

A múlt héten ő hazaköltözött az Úr Jézushoz, rövid ideig tartó, nem is mondanám betegségnek. Mert a szenvedés egyáltalán nem érte őt, mert teljesen hitte, hogy a fájdalmait Jézus elvitte, ez így is volt. De az átköltözése megtörtént.

Ahogy Pál mondja, nyereség érte, még ha ideje előtt is volt, mert 64 évet élt köztünk. Együtt osztozunk a bánatban és a veszteségben a szeretteivel. Drága feleségét, Zsuzsikát nagyon rég ismerjük. Ilyenkor a könnyeknek meg van a helye.

Akinek ilyenkor könnyek fakadnak a szemén, az természetes dolog, és ezt Jézus megérti. Ő is könnyekre fakadt a Lázár sírjánál, olvashatjuk a Bibliában. Ne is fojtsuk vissza, mert ezek az érzelmeinknek a megnyilvánulása. Ugyanis a veszteség, ami minket ér, az szorongatja a szívünket. Ilyenkor megérint minket, hogy mennyire átutazók vagyunk itt a földön.

Habár úgy éljük az életünket, hogy soha nem hunyjuk le a szemünket, de mindannyian elalszunk egyszer az Úrban. Ahogy ezt Kenneth Hagin temetésén tették – több ezer tisztelője volt ott, bibliaiskola végzettek, pásztorok, szolgálók –, felkiáltottak együtt az Úr Jézushoz. Azt kiáltották, hogy Jézus, add át az üdvözletünket Hagin testvérnek! Így búcsúztatták el.

Ugyanis ha nem Jézust helyezzük a központba mindenkor, az ilyen nehéz pillanatokban is, akkor bajba kerülünk. Mindig Jézusnak kell lennie a központban, ugyanis Ő gondoskodott a vigasztalásról, adta nekünk a Vigasztalót. Meg kell tanulnunk ezekre úgy tekinteni, ahogy az Ige írja ezekben a fájdalmas percekben is, ahol most vagyunk.

Amikor tudomásul vesszük, hogy őt többet nem tudjuk megölelni, nem tudjuk szeretni őt, nem tudunk szót szólni hozzá, ez a mi részünkről szinte megfoghatatlan ebben a percben, hogy hogyan folyik majd az élet tovább így. Főleg, akik közel álltak hozzá. Aki soha nem hallotta a nevét, az most int a kezével, hogy egy a sok közül.

Aki őt nagyon szerette, annak pedig belül szorongás van a szívében és hiány. Mindannyiunkat egyszer közelről megérint, amikor a hozzátartozóinkra egyszer sor kerül, amikor elköltöznek. Ezért vértezzétek fel magatokat azzal az igazsággal, hogy az Úr adott nekünk egy Vigasztalót, és Ő megvigasztal bennünket.

A világ számára ez legalább akkora bizonyság, hogy mi nem vagyunk olyan gyászban, mint azok, akik nem ismerik az Úr Jézust. Mert azt a hiányt, ami minket ér, az az űr, ami a mi életünket sújtja, az Úr azt is kipótolja. Ilyenkor azt szoktam tapasztalni, hogy még közelebb kerülünk az Úr Jézushoz, mint addig valaha, ha hozzá fordulunk.

Nem szabad a gyászt hosszútávon olyan mértékben magunkhoz ölelni, hogy a Szent Szellem ne tudjon minket megvigasztalni, hanem mindenkor az Úr Jézus Krisztust kell a központban tartani.

Szeretném elmondani nektek, ha szeretnétek átadni az itt maradottaknak az öleléseteket, a szeretet, a részvétnyilvánítást, akkor ezt megtehetitek jövő héten a búcsúztatón, szeptember 19-én, csütörtökön 14 órakor a szentendrei köztemető ravatalozójában.

Most át fogjuk adni az üdvözletünket, a Jézus Krisztus, a főpapunk által Jenőnek. Mert Jenő odaát van, és hogy mennyire él, azok érzékelik igazán, akik az Igében sokat járnak. Hogy a vigasztalásnak az Igéi, hogyan jöttek hozzánk a hét során, mikor megtudtuk ezt a hírt, hogy az ő szeretete, hite azok örök dolgok.

Csak egy más dimenzióba költözött át. De mivel Jézus mondta, hogy én élek, ti is élni fogtok. Keresztények nem meghalnak. Nem úgy tekintünk rájuk, hogy nincsenek többé, mert tudjuk, hogy vannak.

Jenő felölthette a dicsőségnek a palástját, a mennyei ruháját és odaát van. Ebben a dicsőségben és örömben fogjuk most őt látni, és így fogjuk elénekelni a „Harmatos szirmú rózsák között” dalt. Fölállunk és megadjuk neki a tiszteletet.

Ő már ott jár abban az örömben. És az üdvözletünket Jézus Krisztusnak átadván, hogy ölelje át Jenőt a mi szeretetünkkel, hogy az emlékünkben őrizzük az ő lényét, az ő szeretetteljes mivoltát, a hűségét, a szolgálatát.

Mert nagyon hosszú évekig olyan hűséges szolgálatot töltött be, amiért odafönt ő már jutalmat kapott, és ő tudja is, hogy mi ez. Mi még nem látjuk ezt olyan tisztán, de a Biblia írja ezt, és ő örvendezik.

Ebben az örömben fogunk most közösséget kapni a Szent Szellem által, és meg fogunk vigasztalódni, ahogy ezt az Ige írja. Az is az Ő kegyelméből van, hogy ezt a dalt elénekeljük, és átadjuk a tiszteletünket, szeretetünket.

Nyelveken szólás következett. Uram áldunk és magasztalunk Téged, te vagy a lelkünknek a vigasztalója. Kihez fordulhatnánk Atyám? Nálad nélkül nem tudnánk végigmenni az útjainkon. Te vagy a támaszunk, oltalmunk, a vigasztalásunk a bajok idején.

Meg van írva, hogy minden bajából kimented az igazat. Te vagy a vigasztalás Istene, megvigasztalod a szíveinket, hogy mi is megvigasztalhassuk mindazokat, akik hasonló nyomorúságokba esnek. Köszönjük, hogy megtartasz minket. Mindörökkön örökké tiéd a dicsőség Atyám! Dicsőség legyen Istennek! Ámen.

Egy olyan csodálatos pillanat következik, amikor bizonyságot hallgathattunk. Egyik testvérünk elmondja az Úr Jézus Krisztus dicsőségére, akinek emberfej nagyságú daganat volt a hasüregében. Eljött kézrátételes imára, másnapra teljesen eltűnt, anyagtalanná vált.

Másnap négy lyukkal kellett a nadrágszíjat beljebb kapcsolni. Tanulság, hogy hit által minden lehetséges! És nem győzünk hálát adni Istennek ezért. Meg van írva, hogy aki Őbenne bízik, legyen meg a hite szerint.

Csak Ő van nekünk, senki más, és Ő elegendő mindenre! Igazi nagy kegyelem, hogy ezeket a gyógyulásokat megélhetjük, megtapasztalhatjuk, a drága Úr Jézus Krisztus kegyelméből. És bizony jó az Úr az Övéihez, ez meg van írva.

A feladatom, hogy tovább szóljak a törvény és a kegyelem sorozatban. Teljesen be fog illeszkedni a tanítássorozatba, az a nagyon jó vicc érkezett hozzám, ami teljesen biblikus és annyira a szívemen volt, hogy elmondjam. Lehet tiszta viccekkel is megvidámítani a másikat.

Egy amerikai zsidó üzletember elküldte a fiát Izraelbe egy évre, hogy kicsit magáévá tegye a kultúrát. Amikor a fia hazatért, azt mondta: Apa, nagyon jól éreztem magam Izraelben. Ja, egyébként meg keresztény lettem. Óh ne! – mondja az apja. Mit tettem!

Elment a legjobb barátjához és elmesélte a problémáját. Ike, elküldtem a fiam Izraelbe és erre ő meg keresztény lett. Mit tegyek? Érdekes, amit mondasz, felelte Ike. Én is elküldtem a fiamat Izraelbe, és ő is keresztényként jött haza. Talán kérdezzük meg a rabbit.

Elmondták hát a problémájukat a rabbinak. Érdekes, amit mondtok, én is elküldtem a fiamat Izraelbe, és ő is keresztény lett. Vajon mi történik a fiainkkal? Ezután imádkoztak Istenhez a fiaikért és kérték, mutassa meg nekik, mit tegyenek.

Amint befejezték az imát, egy zengő hang szólalt meg odafentről: Érdekes, amit mondtok! – mondta a hang. Én is elküldtem a Fiamat Izraelbe! Azt kívánom nektek, hogy mind így járjanak a fiaitok és a leányaitok az Úrban, mert az Úr jó és az Ő jósága örökkévaló.

És valóban ezért jövünk a földre, hogy Őt megtaláljuk, és Őbenne gyönyörködjünk, hogy Őbenne teljességet vegyünk, és amikor eljön az idő, akkor átléphessük a dicsőség kapuját. Ne az örök elveszettségbe kerüljünk.

Drága Úr Jézusunk kegyelméből meg van az ideje, hogy megnyissuk a szívünket az Igére. Elrendelt ideje van ennek.

János 1,17.

17. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.

Annyira jól ismert Ige, hogy mondjuk el még egyszer: Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett. Látjuk, hogy vízválasztó ez az Ige, mert Isten, amikor a törvényt adta, akkor az egy mérce volt Istentől.

Azt mondta Isten, hogy ha ezeket cselekszed, akkor élsz általa. Adta Mózesnek a rideg hideg kőtáblákba beleírt 12 parancsolatot. Aztán bővebb értelemben a törvényhez tartozik még az a plusz 600 utasítás, útmutatás, amit ahhoz tenni kellett, hogy az Ószövetségben a hívő magát igaznak mondhassa Isten előtt a törvény szerint.

A törvény, tudjuk, hogy szent volt, mert Istentől való volt, és minden, ami Istentől születik az szent. De erőtlen volt arra, hogy az ember gyarló voltán erőt vegyen, és az embert igazzá tegye. A törvény nem volt arra elég erőteljes, hogy az embert megigazítsa.

Ez azt jelenti, hogy a törvény oldalán nem tudott megjelenni az igazság. Nézzük meg, hogy hol jelenik meg az igazság? A törvény Mózes által adatott – ez, mint egy kívülről való dolog a törvény, és így folytatja –, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.

Az igazság az a kegyelem oldalán tudott megjelenni. A törvény nem volt képes elhozni az ember igazságát. Ezt meg kell értenie minden kereszténynek, akik Krisztus Testébe kerül. Ha csak apró jeleit vesszük, hogy Isten miként járt el az emberrel a törvény során, és miként a kegyelem idején, már akkor érzékeli az ember, hogy a kettőt nem lehet egy lapra írni.

Az Ószövetségnek az első csodája az volt, hogy Isten a vizet vérré változtatta. És a vérben ott van az ítélet. Ha vért látunk, akkor szörnyűködünk rögtön, s az nem volt egy olyan csoda, amit az emberek örömmel néztek volna. Benne volt a súlyos ítélete Istennek, hogy ítéletek jönnek ebben a szövetségben.

Az Újszövetségben az első csoda, amit Isten tett, hogy a vizet borrá változtatta. A bor pedig, mint jelképez? Az örömöt, a pezsgést, a szellemmel való együttlétnek az örömét, hogy Isten bevisz minket a borozó házban, és ott megvidámítja a lelkeinket. Mint első csodát, Isten bemutatkozott az Ószövetségben, majd az Újszövetségben.

Az után vegyük azt, hogy az Ószövetségben adta Isten a törvényt, ahogy a Sínai hegyre leszállt. Azon a nap, amikor a törvényt adta, 3000 ember halt meg a hegy lábánál. Az Újszövetségben, amikor Isten leszállt a felsőházban, s a Szelleme kiáradt, aznap azt olvassuk, a dicsőséges prédikáció után 3000 ember üdvözült.

Mintha Isten mondta volna, hogy itt a tükörképe, hogy gondolkodjunk ezen. Amikor Mózes tárgyalt Istennel a Sínai hegyen, senki nem érinthette azt a hegyet. Még ha oktalan állat is illette, annak is meg kellett halnia.

Itt az Újszövetségben ennek a pont az ellentétét látjuk, Isten egy meghívást ad nekünk. Azt mondja, hogy Jézus új és élő utat szentelt nekünk az üdvösségre, és meghívást kapunk, hogy járuljatok a kegyelem királyi trónja elé.

Semmi nem tart minket vissza, hogy ezt ne tegyük meg. Az égvilágon semmi. Nem egy távoli Istenünk van, akihez nem mernénk odamenni, mert ha csak a közelébe megyünk, meghalunk, hanem egy meghívást kaptunk tőle. Nagy-nagy különbség!

Mózesnek tehát megjelenik Isten a csipkebokorban az égő tűz formájában. Az első, amit mond, hogy vessd le a sarudat, mert a hely, ahol állsz, az szent. Nem volt méltó megállni Isten jelenlétében. Mózes a leghatalmasabb szolgája az Ószövetségnek.

Az Újszövetségben olvasunk egy példázatot, amikor a tékozló fiú hazatér. Az apa eléje szalad, átöleli, a nyakába borul és csókolgatja. Megparancsolja a szolgának, hogy öltsetek sarut a lábára, mert méltó, hogy megálljon az én jelenlétemben.

Ez a mi mennyei Atyánk az Újszövetségben. Apróságnak tűnnek, de azt akartam, hogy egy kicsit a figyelmeteket felkeltse. Nem ugyanarról beszélünk, amikor a törvény oldalán, és amikor a kegyelem oldalát illetjük a Bibliánknak. Óriási különbségek ezek és párhuzamot fogunk húzni a mai napon mindvégig a törvény és a kegyelem között.

A törvényt Isten odaadta Mózes által, a kegyelem és az igazság pedig karöltve Jézus Krisztusban jött el. Kereszténynek nem sok köze van tehát, hogy az igazságot keresse a törvényben. Óriási különbségeket tapasztalhatunk!

Ezek csak apró momentumok voltak, amit eddig soroltam, most belemegyünk a mélyére, hogy miért nem szabad nekünk – mint újjászületett keresztényeknek – a törvény oldalán gondolkodnunk. Vegyük a szeretet parancsolatát.

Isten az Ószövetségben megparancsolta a parancsolatok között, hogy első helyen kell szeretni Istent, teljes erőből, teljes elméből, teljes szívedből, teljes vagyonodból. Vagyis az egész lényedből szeretni kellett Istent és szeretni kellett a felebarátot, mint tenmagadat.

Vagyis parancsolat formájában elhangzott, hogy ez a szeretet kötelező. Igen ám, csak az ember fejében felmerül, hogy de miként? Hogyan szeressem Istent? Kövekbe volt vésve mindez, meg parancsolatokban volt.

És minden egyes helyzetre Isten próbált egy vezérfonalat adni, hogy miként van ez a szeretet, és hogyan lehet kijárni azt különböző helyzetekben. Újszövetségben Jézus figyelmezteti a tanítványokat, hogy egy új parancsolatot adok néktek!

És már ez a parancsolat, a szeretet parancsolata is másként hangzik. Azt mondja, hogy egymást szeressétek. De miként? Amint én szerettelek titeket, úgy szerességek ti is egymást. Jézus azt mondja, hogy ímé, újat cselekszem.

Tegyük félre a régit, mert nem ment. Az ó elévült, elenyészett. Most én egy újat hozok elő! Ímé, újakat hozok elő, új parancsolatot adok néktek. Ugyanúgy szeretni kell egymást, de megmutatom, hogy hogyan.

János 13,34.

34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

Úgy kell ezt a szeretetet kijárni, ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Itt megint felmerül az emberben, hogy miként szeret minket Isten? Mert amíg azt meg nem ismerjük, hogy Isten hogy szeret minket, addig megint fogalmunk nem lesz arról, hogy hogyan kell szeretetben járni.

Mert ha nem adta volna meg oda a hozzávalókat, akkor nem tudnánk szeretni így a másikat. Abból tudunk meríteni, ami bennünk van. Ami nincs ott, azt nem tudjuk használni. A nincsből nem tudunk adni.

Isten ezt oly hatalmas bölcsességében kimunkálta, hogy kiöntötte az Ő szeretetét a mi szívünkbe. Istennek a szerelme kiöntetett a mi szíveinkbe, a Szent Szellem által – írja ezt a Róma 5,5. Azt mondta, közlöm veled, milyen ez a szeretet. Ebből merítsél, és így szeresd a másikat. Óriási különbség!

Azon kell munkálkodnunk, hogy minél jobban megismerjük az Ő szeretetét. Az a példa a számunkra, ahogy Ő szeret, úgy kell szeretnünk egymást. A szeretet egy alapkő itt az Újszövetségben, és ezt egy kicsit tanulmányoznunk kell azért, hogy képet kapjunk erről, hogy miként is van ez, hogy meg kell ismernünk ezt a szeretetet.

Mert az, hogy kiöntetett a szívünkbe, az nem azt jelenti, hogy többet nem kell vele foglalkoznunk. Igenis munkálni kell ezt. Egyre jobban meg kell ismernünk, és egyre jobban ebben kell járnunk, és egyre jobban kell alkalmaznunk a kapcsolatainkban ezt a szeretetet.

A másik ott áll előtted és mondjuk, meg akar gyilkolni. De te átadod magadat Isten szeretetének és engeded, hogy őt ez megérintse, nem lesz képes rá. A szeretet az mindenek feletti az életünkben, és Isten ezt közölte velünk. Nézzük meg azt, hogy az apostol miként imádkozik erről a gyülekezetnek.

Miként kell ebben a szeretetben meggyökerezni és alapot vennie. Mert ezt imádkozza az apostol a gyülekezetéért. Pál levele az Efézusiakhoz az egyik leggyakrabban imádkozott imádság. És Kenneth Hagin is a könyveiben mindig hivatkozik rá, hogyha valakinek az életében változást akart, mindig ezt az imát vette elő.

Mert amikor az Efézusi levelet elkezdte imádkozni az illetőért közösen, akkor változások jöttek napokon, heteken belül! Itt valami nagyon nagy igazság van közzétéve mindenki számára. Aki megtalálja, aki megnyeri azt, annak hoz életet!

Efézus 3,17-20.

17. Hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben;

Egy lakozásról beszél itt az Írás. A Krisztus a felkent. Vagyis Isten azzal, hogy kiöntötte az Ő szerelmét a szívekben, az Ő természetet, az Ő lényét, ott lakozást vett. Mert Ő maga a Szeretet. (1Ján. 4,16)

Úgy kezdi, hogy egy lakozást vesz bennünk. Utána, ha ennek átadod magad, akkor automatikusan szinte gondolkodás nélkül tudsz erre a szeretetre mindig impulz módon választ adni és úgy cselekedni. Mert egy lakozást vesz bennünk.

18. A szeretetben meggyökerezzetek, és alapot vegyetek, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, hogy mi a szélesség és hosszúság és mélység és magasság,

Ez a [isteni fajta] szeretet, miután a szívünkbe kerül, utána köteles részünk ezzel időt tölteni, ezen elmélyedni, az Igével táplálkozni. És gyökeret fog verni bennünk, az egész lényünket át fogja itatni ez a szeretet.

Egy gyökeret ver bennünk, és egy alapot veszünk a szeretetben. Az a legbiztosabb alap az életben, ha a szeretetben alapot veszel. Ha egy ház jól meg van alapozva, nincs az a vihar, nincs az a szél, nincs az az árvíz, ami el tudná sodorni, mert biztos alapon van.

Megértessétek minden szentekkel egybe, ha ez a szeretet növekszik benned, avval párosulni fog egy megértés. Elkezded egyre jobban megérteni a fejedben is és a szíved mélyén is, hogy milyen is az a szeretet, és hogy ennek nincsenek határai.

Meg fognak szűnni a határaid. Meg fogod érteni, hogy mi a szélesség, mi a hosszúság, nem lesznek korlátaid. Meg fogod érteni mi a mélység, hogy milyen mélységekbe ment le érted ez a Szeretet. Meg fogod érteni mi a magasság, hogy milyen magasságokba magasztaltatott fel az Úr Jézus…

19. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

Ez egy felhívás, hogyha ebben a szeretetben meggyökerezel, és alapot veszel, akkor egy ismeretre fogsz szert tenni. A két ismeret szó ebben az igeversben nem ugyanaz a görögben.

Így ismered meg. És akkor meg fogod tudni azt, hogy minden ismeretet felülhaladó ez a szeretet. A mikroszkópos tudás nem tudja kimutatni, hogy te abból a rákbetegségből meg fogsz gyógyulni, mert Isten annyira szeret téged. A világi ismeret erre nem képes.

Van egy felsőbb ismeret, ez az epignószisz. Ha erre szert teszel, ha úgy megismered a szeretetet, hogy eggyé válik vele a lényed, teljesen egyesülsz vele, s ha hagyod, hogy átitassa a lelkedet, az indulataidat, az akaratodat, az érzelmeidet, az egész testedet átjárja, akkor nézd meg, mi lesz a következő? Egy teljesség fog jönni az életedre.

Akkor lesz az, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Ez a célja Istennek, hogy beteljesedjél ezzel a szeretettel. Nincs olyan része a lényednek, amit ne járna át ez a szeretet. Teljesen átjár, átitat a lénye, a szeretete. Ha ez megtörténik, ha ez a teljesség benned létrejön, akkor jönnek azok a cselekedetek, amit annyira várunk mindannyian.

20. Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhet a bennünk munkálkodó erő szerint, feljebb hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk.

Istennél nincs akadálya annak, hogy az a daganat eltűnjön, vagy az a test meggyógyuljon. Le van írva, hogy véghetetlen bőséggel, mindent megcselekedhet! Ő minden test felett Úr és Isten. Véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhet. Hogyan? Miként? A bennünk munkálkodó erő szerint. Ez a mi hitünk. A bennünk munkálkodó erő szerint.

Ez a hit akkor fog életre kelni benned – az előző sorban ott meg van írva –, hogyha megismered és beteljesedsz a szeretetével. Ha ez a szeretet annyira átjár, hogy a rabja leszel, nem tudsz másként cselekedni, csak ahogy az Ő szeretete diktálja. Minden helyzetben. Akkor nem lesz gond a cselekedetekkel.

Mert Ő mindent meg fog tudni cselekedni a hit által. A hit pedig a szeretet által működik, amit itt leír. Szeretet által működő hit által fogja az Úr ezeket megcselekedni. Ez az Ő szeretete. Nem a te saját képességeid szerinti szeretetben járásról van szó, ezt kell meglátnod.

Nem a kőtáblákra van leírni, hogy mit kell tenned egyes helyzetekben, hanem meg kell engedned azt, hogy Ő lakozást vegyen benned, és elárassza a lényedet ezzel a szeretettel, s teljességet vegyél benne.

Akkor jönnek ezek a cselekedetek, a bennünk munkálkodó erő szerint, és ezek feljebb vannak, minthogy kérnénk, vagy elgondolnánk. Ezek feljebb vannak, mert Isten a fölött sok jót elkészített, minthogy el tudnánk képzelni, vagy tudnád tervezni magadnak.

Elképzeljük, mi lenne jó nekünk jövőre. Készítjük a kis terveinket, hogy mit és hogyan, és Isten magasan a fölött készíti az övéit. Ezek elő tudnak jönni, ha a szeretetnek utat adsz. Ha engeded, hogy a szeretet áradjon.

Mindenekfelett ez a szeretet a döntőbíró az életedben, az vezérel téged. És abból tudunk csak adni, ami ott bennünk van. Ezen kell naponta munkálkodni: ebben a szeretetben, meggyökerezzük, alapot vegyünk, megismerjük azt és beteljesedjük vele.

Ezek lépcsőfokok. De Isten nem adja fel. Ha elvétjük a szeretet-utunkat, akkor nincs kárhoztatásunk. Erről lesz ma szó, hogy nincs kárhoztatásunk. Hanem Isten bátorít, és azt mondja, kelj fel és menj tovább!

Az iskolát ki kell járni, ezért pontosan ugyanolyan helyzetek újra fognak jönni. Amíg azt a helyzetet nem járod úgy ki, hogy tökéletes szeretetben tudtál kilépni belőle, addig újra és újra fognak jönni ugyanazok a helyzetek, mert Isten esélyt ad, hogy megtanuld.

Ezért vagyunk a földön, hogy tanuljunk dolgokat. Hogy gyakorolhassuk az Ő szeretetét, hogy közölhessük az Ő szeretetét a másikkal. Közben mindig átölel, még akkor is, ha elrontjuk. Akkor is átölel. Ez a megismerés tehát napi legnagyobb elfoglaltságunk, hogy megismerni ezt a szeretetet.

Amikor a másik felé képes vagy kiárasztani azt a szeretetet, ahogy Ő szereti a másikat, és látod a könnyeit a szemében, akkor érted el a magaslatokat. Akkor megengedted, hogy a Szent Szellem megérintse a másikat rajtad keresztül. Akkor megismeri rajtad keresztül ezt a szeretetet. Ezért vagyunk itt a földön.

2Korinthus 3,1-13. 18

1. Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?

Pálnak nem volt erre szüksége, apostola volt azoknak, akiknek írt. Pálnak nem kellett ilyen ajánlólevél. Tehát érzitek, ebből kihangzik ez a hangvétel.

2. A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember;

Tekintünk-e úgy magunkra, amikor bejövünk a gyülekezetbe, hogy egy olyan „levele” vagyunk ennek a szolgálatnak, amit Isten a saját ujjával írt a te szívedre. Ez egy gyönyörű kép. Ha hagyod, hogy Isten írja a levelet a szívedre, ami a szeretetről szól.

3. Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.

A drága Szent Szellem egy levelet ír, amikor a te életedet formálja. A szívedre írja a sorokat. Hagyod-e neki hogy írja ezt? A törvény íratott kőtáblákra, most a Szent Szellem egy új szolgálatában a szívnek hústábláira ír. Engedelmes vagy-e erre? Hagyod-e ezt? Abból soha nem fog rossz kisülni, ha Ő ír a szívedre. Nagyon fontos az engedelmesség.

4. Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.

5. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk az Istentől van:

Valaki megkérdezi, hogy ki hatalmazott föl, hogy itt nő létedre prédikálj? Az én alkalmatos voltom az Istentől van. És a tiéd is. Amire az Isten elhívott, arra betölti az ő Szavát. Az én alkalmatos voltom az Istentől van, és a tiéd is.

Senki nem kérheti számon azt tőlünk, hogy miért állunk ezen a helyen! Mert Ő tett arra alkalmassá, hogy itt megálljak. És mindannyitokat, amire elhívott, arra felruházott képességekkel és alkalmassá tett. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak.

A magunk erejéből egy legyet nem tudnánk meggyógyítani. Ezt most itt elmondom, Hagin is mindig megírta. De nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy, mint magunkból, ellenkezőleg, a mi alkalmas voltunk az Istentől van.

6. Aki alkalmassá tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Szellemé; mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.

Ugye nem betűé, ami kőtáblákra volt írva, hanem Szellemé. A Szellemnek a szolgálatára kaptunk ebben a korszakban elhívást. A Szellemnek ez az első szolgálata, amit olvasol. Ha a Szellemmel közösséget kezdesz vállalni, elkezdi végezni benned a megelevenítést. Ahogy írva van, úgy igaz.

7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt:

Ebből megtudjuk, hogy a törvény igenis dicsőséges szolgálat volt. Nem mondhatjuk, hogy nem volt dicsőséges, hiszen megjelent az Úr dicsősége Mózes arcán. Számtalan helyen megmutatta az Úr a dicsőségét az Ószövetség során.

Ez a szolgálat is dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára, arcának elmúló dicsősége miatt. Mózes, amikor lejött a hegyről, akkor le kellett takarnia az orcáját, erről olvasunk a későbbiekben. Sokáig nem értettem, hogy miért?

8. Hogyne volna még inkább dicsőséges a Szellemnek szolgálata?

Látjátok, mit mond itt az Írás? A törvény, a kövekbe vésett betű szolgálatát, amit a halálszolgálatának nevez, szembe állítja, párhuzamba állítja a Szellem szolgálatával. És azt írja róla, hogy még inkább dicsőséges a Szellem szolgálata. Még inkább.

9. Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a megigazulás szolgálata?

A törvényt minek nevezi? A kárhoztatás szolgálatának. Ugyanis a törvényből, abból, hogy Isten megírta, hogy mit szabad tenni, és mit nem, és az ember azt nem követte, amit nem volt szabad, következett a bűn. A bűnből következett a kárhoztatás. A kárhoztatásból az ítélet, és az ítéletből a halál.

Ezért írja azt, hogy a kárhoztatás szolgálata, a halál szolgálata, a törvény. Nem jött ki jó belőle az ember részéről. Kárhoztatás szolgálata dicsőséges, írja, mennyivel inkább dicsőséges a megigazulás szolgálata?

Ez az Újszövetség a megigazulás szolgálata. A Szellem fogja végezni, megigazít minket. A megigazulás szolgálatának nevezi. Sőt az, ami ott dicsőséges volt (az Ószövetség igenis dicsőséges volt), nem is mondható dicsőségesnek, ehhez a túláradó dicsőséghez képest.

10. Sőt az, ami ott dicsőséges volt, nem is mondható dicsőségesnek ehhez a túláradó dicsőséghez képest.

Ebben az Újszövetségben annyira túláradóbb a dicsőség, hogy amit ott dicsőséget láthattunk, az annyira apró és picike ahhoz, hogy még azt sem mondhatjuk igazán, hogy az, dicsőséges volt, ha innen nézzük. Látjuk ezt? 

11. Mert ha dicsőséges a mulandó, sokkal inkább dicsőséges az, ami megmarad.

Mózesnek azért kellett letakarni az arcát, hogy ne lássák Izrael fiai a dicsőségnek múlandó voltát. Egy időben azt hittem, hogy azért mert annyira ragyogott az arca, hogy az embereket zavarhatta, és azért takarta le az arcát.

De azt írja az Írás, hogy azért tette, hogy miként Mózes, aki leplet borított az orcájára, hogy ne lássák Izrael fiai az elmúlandónak végét. Az a dicsőség, ami ott volt Mózes arcán, az, nap mint nap halványabb és halványabb volt. Egyszer csak elmúlt.

És amikor letűnt az arcáról az a dicsőség, akkor keresték az emberek, hogy hol van? Ez a pillanat kellemetlen lehetett. Képzeljétek el, lejön a hegyről és ragyog az arca, be van borítva dicsőséggel, és ahogy tölti az emberekkel a napokat, múlik róla a dicsőség. Egyre kevesebb és egyre kevesebb a fénye, és a végén nincs, elmúlt. Elmúlt az a dicsőség.

Hogy Mózes ne kerüljön ilyen szituációban, letakarta az arcát, hogy ne lássák, hogy mikor ragyog az arca és mikor nem ragyog az arca. De nekünk azt írja, hogy a mi szolgálatunk egy sokkal dicsőségesebb szolgálat és túláradó dicsőséggel rendelkezik. És aztán, ha tovább olvasod, ebből van nekünk egy bátorságunk is, és egy nagy reménységünk is.

12. Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy bátorsággal szólunk.

13. És nem, miként Mózes, aki leplet borított az orcájára, hogy ne lássák Izrael fiai az elmúlandónak végét.

Nekünk nem kell szégyenkeznünk, hogy a dicsőség egyszer elmúlik rólunk. Nagy bátorsággal szólhatunk, mert ez a dicsőség örökkévaló. Sőt, a mi orcánkra nem kell leplet tenni. Sem az Úrnak nem kell eltakarni az arcát tőlünk, hogy ne láthassuk.

Se a mi orcánkra nem kell leplet tenni. Miért? Mert ahogy nézzük az Ő dicsőségét, fedetlen arccal nézhetjük. Az a dicsőség elváltozik dicsőségről dicsőségre! Elváltozunk az Ő arcának hasonlatossága szerint.

18. Mi pedig az Úr dicsőségének visszatükröződését mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, az Úrnak Szellemétől.

Ezért túláradó, mert ahogy benne maradsz, és ahogy Őrá tekintesz, és Ő van az életed központjában, és Őt engeded, hogy ragyogtassa az orcáját rajtad, egyre inkább túláradó dicsőségen fogsz járni. Nem kell letakarni az ábrázatodat, mert nem fog elmúlni ez a dicsőség, hanem növekszel benne. Gyönyörűséges, túláradó dicsőséges szolgálatot kaptunk.

Jelöld meg a Bibliádban, hogy a megigazultság szolgálatának nevezi és a Szellem szolgálatának fogod olvasni. Ellenkezőleg, a törvényről azt írja, hogy a halál szolgálata és a kárhoztatás szolgálata. Melyiket választod? Szabad választani. Ugye most már óvatosabbak vagyunk, hogy mi van a törvényben, és mit olvasunk a másikra.

Látjuk, hogy a kárhoztatás szolgálatát az Ige szigorúan elkülöníti a Szellem szolgálatától. Most ezt azért is olvastam fel nektek. A Szellem soha senkit nem fog kárhoztatni. Írd fel a Bibliád elejére: Ő csak felépíteni fog téged, s nem kárhoztat.

Ez olyan tanulság, amire érdemes figyelni, hogy milyen könyveket veszünk a kezünkbe, mi áll benne, mit táplál? Mit mond Isten Pálnak? Elég néked az én kegyelmem. Ne keverd hozzá a törvényt. Ne tedd hozzá a törvényt.

Azt mondta, hogy elég néked az én kegyelmem. Ebből a kegyelemből megállsz, ebből a kegyelemből mindenen át tudsz jutni. Ebből a kegyelemből dicsőségről dicsőségre tudsz jutni. Ezt a kegyelmet ismerd meg.

Ahol nehézségeik vannak az embereknek, azt nem értik, amikor ehhez az új dicsőséges szolgálathoz elérkezünk – és ez a Szellem szolgálata, ahogy olvastuk, a drága Szent Szellem szolgálata –, hogy hogyan lehet az, hogy egy ember, aki soha életében, tegyük fel, egyetlen igaz cselekedetet nem tett, egy szempillantásban, ahogy befogadja az Úr Jézust, megigazultnak lesz kijelentve a trón előtt.

Elnyeri ezt a státuszt, hogy ő megigazult lett, akár soha egyetlen igaz cselekedetet nem tett. És kijelentik róla, hogy igaz. Megválaszolom neked ezt a kérdést akkor, ha te is megválaszolsz nekem egy másikat.

Az hogyan lehetett, hogy a drága Úr Jézus Krisztust, a szeplőtelent, az igazat, az Isten szerelmetes Fiát, aki bűnt soha nem ismert, Isten bűnné tette értünk? Hogyan lehetett az, hogy Ő soha nem követte el a bűnt, és mégis a világ összes bűne, mocska, betegsége, fájdalma, szégyene, rá lett helyezve? Hogyan történhetett? Mind a kettőt Isten végezte. Egy teljes helycsere volt, írja…

2Korinthus 5,21.

21. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűné tette értünk, hogy mi Isten igazságává tétessünk Őbenne.

Isten bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságává tétetethessünk Őbenne. Teljes helycsere történt. És miután bűnné tette értünk, halálra adatott. Aki a mi bűneinkért halálra adatott – ugye így írja? És feltámasztatott a mi megigazulásunkért.

Látod-e, hogy minden miérettünk történt? A mi megigazulásunkért támasztatott fel a halálból, a mi bűneinkért adatott halálra. A mi bűneink voltak rajta. Ha azt Jézus elvégezte (márpedig bevégezte) ebben a teljes helycserében, akkor te olyan igaz lettél, amilyen Ő a kezdetekben az Atyánál volt. Ez így van megírva.

Ha neked kellett volna lemenned arra a helyre [pokolba], ahova Jézus ment le érted, te soha nem tudtál volna kijönni onnan, mert te elkövetted azokat a bűnöket. Ezért kellett a drága tiszta Báránynak rávennie magára a mi tisztátalanságainkat, bűneinket, mert Ő azokat soha nem követte el. De magára vette. Isten bűnné tette értünk.

Így ment le ezekkel, a bűnökkel arra a helyre, ahova neked és nekem kellett volna, a legmélyebb részre is le kellett mennie a pokolba. Onnan hozta elő Isten a feltámadás ereje által. Isten szemében mi is Őbenne voltunk. Mi is ott voltunk az Ő szemében. Mert valakinek oda le kellett menni, és meg kellett fizetni a bűn árát.

Mert valaminek történnie kellett közben, s ez a kereszthalál. A kereszten Jézusnak a kereszthalála történt. Mindenekből azt írja az Írás, amikből a Mózes törvénye nem volt képes megigazítani titeket, vagyis a törvény képtelen volt erre. Ő [Jézus] általa, mindenki, aki hisz, megigazul. Tiszta írás.

Apostolok cselekedetei 13,39.

39. És mindenekből, amikből a Mózes törvénye nem volt képes megigazítani titeket, Őáltala mindenki, aki hisz, megigazul.

Őáltala történt ez, az Ő munkája volt, az Ő megváltása, így Övé minden dicsőség érte. Ne tedd hozzá a te saját részedet azzal, hogy te mit cselekedtél, és ne dicsekedjél vele, mert minden az Ő kegyelméből volt.

Ez a csodálatos újszövetségi szolgálat, a Szellem szolgálata. És mivel a Szellem szolgálata, ezért ahhoz, hogy jobban tudjuk benne érvényesülni, járni és Istennek gyümölcsözni, ehhez az szükséges, hogy minél jobban megismerjük Őt, a Szellemet.

Ugyanis minden az Ő Szelleme által megy az új szövetségben. Arra törekszünk mostantól, hogy a Szellem közösségében egyre jobbak legyünk. Mert a közösséget is lehet jobbá tenni, egy párkapcsolatban is. A Szent Szellemmel való közösséget is lehet jobbá tenni.

És szeretném ma a második részt erre címezni. Törekedni fogunk erre az Igéből. Tanítványoknak egy különleges közössége volt Jézussal, mert János apostol, aki a levelét írja, egy furcsa beszámolót ad a levele elején.

1János 1,1-4.

1. Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.

Nekik egy olyan lehetőségük volt, mert földön jártak Jézussal, hogy megfoghatták, tapinthatták, láthatták, hallhatták az élet Igéjét itt a földön. Ez egy olyan közösségbe vitte be őket, ami nekünk manapság, akik itt élünk a XXI. században, nem adatik meg.

2. És az élet megjelent és láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nékünk;

3. Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk. A mi közösségünk ugyanis közösség az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

János azt mondja itt, hogy nekünk egy olyan közösségünk van, amiről te nem is hallottál még, hacsak most ezt a levelet nem olvasod, vagy valaki nem prédikál neked. Mi érintettük Őt, mi tapinthattuk, láthattuk, hallhattuk, együtt ehettünk vele. És ha valahonnan nem hallod meg, akinek ilyen közössége van vele, soha nem fogsz tudni róla.

4. És ezeket azért írjuk néktek, hogy a ti örömötök teljes legyen.

Az örömöd soha nem lesz teljes, ha ebbe a közösségbe nem mész be. Erről a közösségről tudnod kell. A közösség az Atyával és a Jézus Krisztussal. Ez egy nagyon-nagyon fontos dolog a keresztény számára, hogy ne a törvényben keresse a közösségeit. Ott tiltások vannak. Mit tegyél, s mit ne tegyél. Hideg, rideg parancsolatok.

Isten helyette egy meghitt, bensőséges közösséget akar veled. Egy közösséget, amikor meghallod a hangját, és Ő irányít. Egy ilyen közösséget, egy szeretet közösséget akar veled.

Ott csak téged tud szeretni, mert egyedi vagy. És azzal, ahogy ott téged vár, ahogy te elfoglalod azt a helyet, azzal a szeretettel senki mást nem fog szeretni.

1Korinthus 1,9.

9. Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.

Figyeled-e a viszonyokat? Az Ő Fiával, a mi Urunkkal. Ő adott valamit nekünk, a Krisztussal való közösséget. Egy hűsége volt ez Istennek, hogy nem hagyott minket az örök enyészetbe, kárhozatba, az örök halálba, hanem az Ő hűségéből elrendelt egy közösséget a Fiával.

Olvastuk, hogy közösségünk van az Atyával, közösségünk van a Fiúval. Igen ám, de miként megy ez? Mert ugye az Atya a trónon van a mennyben, és a Fiú felmagasztaltatott oda, felvitetett. Látták a tanítványok is, hogy fölment a magasságba. Ott trónol ma az Atya jobbján.

Ez milyen fajta közösség, ha Ő fönt van, én meg itt lent? Egy házasság is tönkremegy egy idő után, ha a férj az Északi sarkon van, a feleség meg a Déli sarkon. Nem? Nem tart sokáig. Egy olyan hűséges közösségre hívott el Isten, amit be kellett töltsön. Miként tette? Nézzük meg.

2Korinthus 13,13.

13. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szent Szellem közössége mindnyájatokkal.

Adott valakit. Jézus azt mondta, hogy jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok. És a Szent Szellem által rendelte el azt a közösséget, hogy te megismerd az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, és megismerd az Isten szeretetét.

Nem tudjuk megkerülni a drága Szent Szellem szolgálatát. Miért is tennénk, amikor az az élet szolgálata, a megigazultság szolgálata és a törvény pedig a kárhoztatás szolgálata. Törvényből soha nem fogod megismerni Istent. Soha nem fogod megismerni Isten szeretetét. Soha nem fogod megismerni, hogy mit tett érted. És az örök életet sem fogod megismerni. Csak az Ő közössége által.

Vagyis a Szent Szellemmel való közössége kialakítása és ápolása az újszövetségi hívőnek a legfontosabb feladata. Nem elég a Szent Szellemmel úgymond beteljesedni. Hogy most már tudok nyelveken szólni, és ezzel a Szent Szellemmel én teljes vagyok. Nem!

A Biblia azt mondja, hogy folyton-folyvást legyetek teljesek a Szent Szellemmel. Az Efézusi levélben írja, ott mondja: meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van, hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel, legyetek mindig teljesek Vele. (Ef. 5,18) Állandóan törekedni kell arra, hogy csordultig legyél.

Abból a túlcsordulásból fog jutni az életednek a dolgaira. Abból a túlcsordulásból fog jutni arra, hogy ne a rossz dolgokon gondolkodjál. Abból a túlcsordulásból fog jutni arra, hogy a tested szervei mindig jól működjenek. Abból fog jutni, abból a túlcsordulásból.

Ezért naponta meg kell tenni azt a szívességet magunknak, hogy ezt a szintet, hogy most már teljes az edényem a Szent Szellemmel, ezt tudnod kell, hogy ez megvan. Ezt fogod tudni, ha ott vagy. Ez a közösség el van rendelve.

Az embernek mindig megvolt a vágya, hogy lássa Istent, Isten orcáját. Mózes is kérte, hogy mutassa meg Isten az Ő ábrázatát. A tanítványok is kérték Jézustól, hogy mutasd meg nékünk az Atyát.

Annyit beszélt Jézus az Atyáról nekik, hogy egyszer Fülöp előállt azzal a kívánsággal, kéréssel, hogy mutasd meg nekünk az Atyát. Most már ne csak beszélj róla, mutasd meg nekünk az Atyát. Jézus nagyon finoman és szeretetteljesen válaszol Fülöpnek, és ezt most vegyük magunkhoz, hogy mi a válasz ott.

Mi is szeretnénk látni az Atya ábrázatát, ugye? Ez ebben a formában, amíg testben élünk, nem adatik meg nekünk. Egy napon fogjuk látni. De most még, amíg itt vagyunk, addig Jézusnak egy másfajta válasza van erre. Hogyan láthatjuk meg az Atyát? Mert szeretnénk látni.

János 14,7-12.

7. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek Őt, és láttátok Őt.

Mondom neked, hogy nincs még egy ember a földön, aki úgy beszélt volna, mint Jézus. Azt mondta, hogy ismeritek az Atyát és láttátok Őt. Fülöp erre válaszol:

8. Monda néki Fülöp: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!                                                        

Megelégszünk ezzel a válasszal. Addig ez nekünk nem megfogható dolog.

9. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?

Jézus azt mondta, figyelj Fülöp, itt járok veled minden nap, látod az ábrázatomat, szemtől-szembe beszélek veled. Micsoda közösségük volt, olvastuk a Bibliában, hogy tapinthatták, látták, hallották.

És azt mondta Jézus, ha engem láttál, akkor elégedjél meg azzal, hogy láttad az Atyát. Mert az Atyának a visszatükröződése Jézus, ebben a világba, ahol mi a fizikai testünkbe vagyunk.

10. Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat.

Felfogta-e Fülöp, hogy az Atya egy másik dimenzió. Az Atya énbennem van, és ha engem látsz, látod Őt. Fülöp ezen biztos elgondolkodott és mi is. A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki énbennem lakik.

Ő cselekszi e dolgokat. Az ember fejének ez nem fogható fel. Mi az, hogy az Atya bennem lakik? Ráadásul egy pár sorral lejjebb Jézus azt mondja, hogy:

11. Higgyetek nékem, hogy én az Atyával vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem.

12. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.

Egyik mondatában azt mondja, hogy az Atya, aki bennem lakik, Ő cselekszi e dolgokat. Fülöp, láttad az Atyát. Két mondattal később azt mondja, hogy én elmegyek az Atyához. Melyik Atyáról beszél? Teljes zavartságban lehettek. Én el tudom gondolni, hogyan nézhettek akkor Jézusra.

János 16,7.

7. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok.

A görögben két szó van rá. Van egy olyan szó, hogy egy másik, egy másik fajtából. De azt mondja nekik Jézus, hogy ugyanolyat kaptok, mint az Atya odafönt. Pontosan ugyanúgy néz ki ez az Atya, akiről én beszélek.

Ez a szívetekben lesz. Így mondja Jézus, hogy veletek maradjon mindörökké az igazságnak ama Szellemét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt, és nem ismeri Őt, mert a világnak fogalma nincs róla.

János 14,17.

17. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt, és nem ismeri Őt; de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

Ugyanúgy meg fogod tapasztalni, hogy az „Atya” benned lakik, mint ahogy én most mondom neked, ezt mondja itt Jézus. Hogy az „Atya” bennetek lakozását meg fogjátok tapasztalni. És eljött a nap, amikor ezt megkapták.

Ahogy Jézus kijelentette, hogy én az Atyában és az Atya énbennem van, ugyan ezt mi is el kell, hogy mondjuk a világnak, hogy én az Atyában vagyok, mert újjászülettem. Mi Krisztusba kerültünk, Krisztus pedig az Atyában van. Az Atya kebelén van Jézus Krisztus. Mi az Atyában vagyunk, amikor újjászülettünk.

2Korinthus 5,17.

17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

Ez az újjászületésünk, amikor az Atyába kerülünk, az első csodálatos, gyönyörűséges áldása Istennek. Utána az „Atya” pedig én bennem van. Ezt mikor mondhatjuk el? Amikor Szent Szellem keresztséget veszünk.

Mikor Szent Szellem keresztséget veszünk, az „Atya” lakozást vesz bennünk. Az allosz parakletosz, a másik Vigasztaló. Ugyanabból a fajtából egy másik, az Atya hasonmása, a drága Szent Szellem a szívünkbe költözik. Ez a Szent Szellem keresztség.

És így mondhatjuk el mi is, hogy azok a cselekedetek [összejöveteleket], amelyeket mi cselekszünk a sportpályákon, a tereken, a művelődési házakban, azokat nem mi magunk cselekedjük, hanem az „Atya”, aki bennünk van, Ő cselekszi e dolgokat. S Ő a Szent Szellem.

A Szent Szellemmel való közösséged az alapvető, hogy abban tudj járni. Keresztények ezt nem nagyon akarják elfogadni, furcsállják a nyelveken szólást, furcsállják a Szent Szellemet, mert nem tudják hova tenni.

Az Atyáról és a Jézushoz van valami kialakult képük, de a Szent Szellemről legtöbben nem is hallottak róla. Szomorú a helyzet a Krisztus Testében e tekintetben, de egyre többen megismerik és megértik, hogy ez milyen fontosságú.

A Szent Szellem szolgálatai közül a legfontosabb az, hogy kiöntetett az Ő szerelme a mi szíveinkbe, az Atya szerelme. Azt, hogy az Atya mennyire szeret téged, azt a Szent Szelleme által fogod megismerni. Az Ő feladata lesz, hogy minden percben szolgáltassa feléd az Atya és a Fiú szeretetét. Ez a közösségének a legfontosabb része.

Feladata még, hogy szóljon hozzád. Mert azt írja az Ige, azokat szólja, amiket hall. Hall az Atyánál és azokat szólja a szívedhez. A közösségben igenis van egy beszélgetés. Szavak nélkül megy, de fogod hallani. Ha keresed Őt, és ráállsz erre az Igére, hogy az én juhaim hallják az én szómat – mondja Jézus.

János 10,27.

27. Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.

Meg fogod hallani, mert neked kell hallani a Szent Szellemtől. Neked tudnod kell, hogy merre kell menned. Ha az ember szellemi süketséget érez, akkor időt kell tölteni ezekkel az Igékkel. Meg fogod hallani a Szent Szellem közösségét.

Kiöntetett Istennek ez a szerelme a szívünkben és ez a szerelem szorongat minket. Nincs szükségünk kőtáblákra, nincs szükségünk parancsolatokra, mert egyszerűen belül, a hússzíved tábláin érezni fogod, hogy mit akar az a szeretet tenni.

Azt írja Pál, hogy szorongat minket. És ha erre fogsz figyelni, hogy merre felé szorongat, akkor arra fogsz menni. El is zárhatod magad, a szívedet, de akkor az áldásoknak a hiánya lesz az életeden. Ezt ne tegyük.

Még egy gondolat erről a szeretetről. Ennek a szeretetnek egy nagyon fontos jellemzője, hogy nem tudja visszafogni magát, meg kell mutatkoznia az életünkben. Nagyon jó, ha ezt megérted. Egyszerűen, ha a szeretet cselekedetek nélkül lenne, soha nem tudnánk meg, hogy Isten mennyire szeret minket. De ezeket megmutatja. Nem tudja visszafogni magát, hogy ne tegye meg.

Róma 5,8.

8. Az Isten pedig a hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

Megmutatkozik! Ha teret adsz neki, ez a szeretet lépten-nyomon meg fog mutatkozni. Ezt fogja építeni a házat. Az emberek éhesek erre a szeretetre. Mint egy mágnes, fogja vonzani őket. Mert abban mutatta meg az Atya a szeretetét… Tehát a szeretet megnyilatkozik, megmutatkozik, megcselekszi ezt.

Folytatja az Ige, hogy abban mutatta meg a szerelmét, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Mikor még bűnösök voltunk. De az egy felkiáltójel arra, hogy most már nem vagyunk bűnösök.

Ez a kereszthalál akkor volt, amikor még bűnösök voltunk, akkor Isten a Krisztusát odaadta értünk meghalni. De felhívja a figyelmet, hogy akkor még bűnösök voltatok, és most már egy megigazított embert senki nem nevezhet bűnösnek. Ez egy hatalmas világosság.

Téged az újjászületésben, a megigazított hívőt, a keresztényt, senki nem merje bűnösnek nevezni. Mert a bűn terajtad már nem uralkodik. Te szabad vagy. Ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Mi alól van a szabadság? A törvények alól.

Neked senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyél. Neked a Szent Szellem fogja megmutatni, Ő akar vezetni, s ezért Isten nagyon nagy árat fizetett. Nagyon nagy árat fizetett. Nincsen kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. Nincs!

A megigazított embernek a megigazulás szolgálatában, amit a Szent Szellem végez, úgy vagy megigazítva, hogy nincs többé kárhoztatásod Isten szemében. Magadnak is el kell ezt sajátítani. Soha senkinek, egy gondolatodnak ne engedd meg, hogy kárhoztasson.

Mert ha kárhoztatás van benned, akkor az történt, hogy a régi tömlőt veszed elő, és nagy kára lesz annak a tömlőnek. Ne engedd meg a kárhozatást. Isten nem teszi, te magadnak ne engedd meg és az ördögnek se engedd meg.

Nincs kárhozatásuk azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak, le van írva a Szentírásban. Vedd magadnak napi Igének: nincs kárhoztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok! Hogy erről mennyit kell hallanunk?

Mérhetetlen mennyiségben kell erről hallanunk, mert ez fogja vissza a keresztényeket. Belekerül valahogy a törvény a szellemükbe, utána jönnek a cselekedetek, hogy azokat meg is cselekszik, amiket nem lenne szabad. Utána elkezdik magukat kárhoztatni, ezen gondolkodni.

Belekerül a szellemükbe, lelkükbe, hogy ítélet jár azért, amit tettem. Elkezdik a testnek az állapotát olyan irányba vinni, hogy az betegséget produkál. Saját magukat büntetik meg vele, amikor Jézus minden bűnért megbűnhődött és megfizette, és minden betegségért megfizetett. Nincs kárhoztatás számodra, ez alapkő.

Nagyon fontos! Ne engedd meg magadnak! A hívőknek hallani kell erről naponta. Nincs kárhoztatás és a másikat se kárhoztasd. Az ember akkor hall erről, ha a prédikátor hirdeti néki. Hogy miért van az, hogy a hit hallásból van?

Erről hallani kell és hallani és hallani, amíg ki nem törlődik belőlünk mindaz, ami nem odavaló. A régről, ami téves dolgok. Amik a törvénynek a gyökerei az életünkben. Meg kell tőle szabadulnunk.

Figyelted-e azt, hogy amikor Ádám elkövette azt a bizonyos engedetlenség bűnét Évával. Isten jött alkonyatkor és akart beszélni velük, ahogy minden nap szokása volt. Kereste Ádámot és kérdezte, hogy hol vagy?

És azt válaszolta Ádám, hogy elrejtőzém, mert hallottam a hangodat. Féltem tőled, mert mezítelen vagyok és elrejtezém, azt mondta. Tudod-e, felfigyeltél-e, hogy Isten ott mit kérdez? Azt kérdezi, ki mondá néked, hogy mezítelen vagy?

Isten nem azt kérdezte, hogy hogyan vetted észre? Vagy miből vetted észre? Azt kérdezte, hogy ki mondá néked? Valakitől hallotta, hogy mezítelen lett. És ez a kérdés bemutatja az embernek, hogy Isten hogyan teremtette.

1Mózes 3,9-11.

9.  Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélelmlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

Most van itt a Szent Szellem, hogy ezt megértettük, hogy ne engedjük magunkba kárhoztatást, és ne engedjünk magunka mást, csak Isten színtiszta Igéjét. Naponta hadakozzunk, hogy oda ne kerüljön be más! Nincs kárhoztatás, csak ezt halljad a szívedben. Ez a tiszta igazság.

A Szellem elküldetett erre, hogy a Szellemnek ezt a szolgálatát táplálja az életedbe, és munkatársa lehess. Istennek szüksége van a hitedre. Hogyha kárhoztatod magad, akkor elfojtod a hitedet, és nem tudja elvégezni a földön a munkát. És kifizette érted az árat, amiért kárhoztatod magad.

Köszönjük meg Istennek, álljunk föl. Hálákat adunk Istennek, hogy világosság jött a szívekbe. Felszabadítjuk a hitünket. Bármi is van a múltban, ahova az ördög mutogat. Van, amikor 20 évre visszamutogat az ördög, hogy mit tettünk. Még újjászületve se voltunk, olyan dolgokat hoz elő, de bármikor is volt, az a kereszten elvégeztetett.

Most egy megvallást teszünk, mert látjuk, hogy a hallás nagyon fontos. A hit hallásból van, és hogy mit hallunk, arra jól vigyázzatok. Most olyat mondunk, aminek így kell lenni az életünkben. Kész a szívünk erre?

Én ismerem az Atyát. Én ismerem az Úr Jézust. Én ismerem a Szent Szellemet. A Szent Szellem közösségében növekszem, és így egyre jobban és jobban megismerem az Atyát, és egyre jobban és jobban megismerem az Úr Jézust. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van. Megigazultam és nincs bennem kárhoztatás. A Szellem dicsőséges szolgálatára átadom az egész életemet, mert Isten kegyelme uralkodik felettem. A Szent Szellem Atya Isten cselekszi bennem és általam az erőket, jeleket, csodákat és erő-megnyilvánulásokat. Jézus nevében. Ámen.

Szabadok vagyunk a kárhoztatástól, és ez annyira fontos, hogy minden percben emlékeztetni kell magadat erre. Megköszönjük Istennek!

Mindenkire szeretném a kezemet úgy tenni a Jézus nevében, az egy akaratú Igével, hogy nincs többé kárhoztatásunk a Krisztus Jézusban. Tehát nincs adósságod és szabad vagy! Ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság. Ámen.

BÉKEVÁR FŐOLDAL