2011.05.04.

ANYAGI GYARAPODÁS

  KENNETH COPELAND ÉS LEROY THOMPSON
(A szinkrontolmács szövege.) 

7. rész 
  

KENNETH: Mindenkit szeretettel köszöntök, Kenneth Copeland vagyok. Ez pedig a Beliver's Voice of Victory tévé adása. Leroy Thompson testvérünk megint itt van, dicsőség az Úrnak, és elmondom nektek, a kenet itt van ebben a teremben és olyan dolgokat mondott nekem, hogy nem tudtam elég gyorsan bekapcsolódni. Hallani akarom, amit Ő mondani akart.  Köszönjük Uram ezt a mai napot, hogy adsz nekünk megértést, betekintést a hitbe. Abba, amit tettél értünk és adtál nekünk. Hogy hogyan formáljuk a saját anyagi világunkat, a hitünk szavaival. Köszönjük a Te szolgálatodat és erődet az életünkben Atyám, Jézus nevében. Ámen.

Tegnap, amikor befejeztük, Lukács Evangéliumában voltunk, emlékeztek rá, a 15-ik fejezetben arról a két testvérről szóltunk, akiknek az édesapja felosztotta az örökséget egyenlőképpen. Megkapták az egészet, az egyik összegyűjtötte az övét és elment, a másik pedig mérges lett, amikor a tékozló fiú hazatért. Nem is hívta őt testvérének, és azt mondta, hogy miért ölöd le azt hízott tulkot annak a fiúnak.

Én nem vétkeztem ellened én itt voltam veled, és nekem semennyit nem adtál, és az édesapja azt mondta: fiam te velem voltál mindvégig, mindenem, amim van, a tiéd, és ő nem tudta ezt. És erről beszélt Thompson testvér tegnap, hogy nem tudta, nem azért, mert nem mondták neki, hanem nem volt hálás, nem tartotta azt kincsnek, amit az édesapja adott neki.

Nem is gondolkodott rajta, csak azon, hogy én milyen keményen dolgozom, és semmit nem kaptam. Tehát itt hagytuk abba tegnap körülbelül. Folytatjuk most innen. És tovább megyünk a két fiatalemberről: a hozzáállásuk az édesapjuk irányába, és a mi hozzáállásunk a Mennyei Atyánk felé – a mi hálaadásunk, hálás hozzáállásunk. Menjünk megint ide vissza.

LEROY: Ahogy beszéltél, van egy mondás, hogy amit nem tudsz, az nem árthat neked, de ez egy hazugság, ez egy hazugság. A tudatlanság mindig ártalmas a számodra! Vannak dolgok, amiket tudnod kell. Ez a fiú nem tudta, az idősebb fiú vagy nem értette, nem volt megértése, hogy mindez, ami az édesapjáé volt, az az övé. Ezért csak panaszkodott és siránkozott.

Pedig hálásnak kellett volna lennie. Isten szelleme mozdul, hogy nem mondta ezt, hogy nem tudta. És a Lukács 16-ban mutatott még valamit, amit a Krisztus Testének végre meg kellene értenie, mi történt ott. A miatt, amit nem tudtak. A Lukács 16-ban, ebben a történetben ott van egy koldusunk, ami a gyülekezetet képviseli. Nem szabadna, hogy így legyen, és a gazdag ember a világot képviseli.   

Lukács 16.19-ben azt mondja: Volt, pedig egy bizonyos gazdag ember, aki öltözött vala bíborba és patyolatba, minden nap dúsan vigadozván.

20. És volt egy Lázár nevű koldus, aki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.

21-es vers elmondja az egész történetet: Ő kívánt megelégedni a morzsalékokkal, amelyek hullottak vala a gazdagnak asztaláról, de az ebek is eljövén nyalják vala az ő sebeit.

Nem lenne szabad így lennie. Mert nem tudta ő sem: ez egy lecke a hitről, amely az anyagi szabadságunk felé fog vinni. Ez a koldus a gyülekezetet kellett, hogy jelképezze, mert ő volt az, aki a halálakor Ábrahám kebelébe került, a gazdag ember pedig a pokolba ment. A 21-es versben pedig azt mondja, hogy a morzsalékokat, morzsákat kívánta.

Kisfiú koromban, amikor keresztényként azt láttam a gyülekezetben, nem tudtam, mit kezdjek vele. A világból jöttem, a világ a mindenből a legjobbat vette. Hizlalták magukat és gazdagok voltak.

És a gyülekezetben pedig egy koldus szellemet láttam, nem értettem. Mert ahogy olvastam a Bibliámat, láttam Isten ígéreteit ezzel kapcsolatban, de a hitem nem volt ott, mert nem hallottam a hit szavát. Azt gondoltam, hogy ez így rendbe van, hogy a gyülekezet így él.

Aztán megtudtam, hogy Isten egy teljesen új rendszert hozott létre Jézus Krisztusban, és nem szabadna, hogy mi a morzsalékokból éljünk. Hanem áldottnak kell lenni! És ebben a szövegben így látjuk, hogy így volt a gyülekezet, és ez szomorítja az Atyát.

Az az áttörés, amit Jézus Krisztus hozott számunkra, a gyülekezet nem élvezi azt. Ebben a versben, amikor láttam ezt, amikor a fiam olvasta ezt, és azt mondta, hogy a gazdag asztaláról hulló morzsákat kívánta. Azt mondja a Biblia, hogy az Úrban gyönyörködj: az Úrban gyönyörködj és megadja a szíved kívánságait.

Meg kell értened, hogy Isten hogyan működik ahhoz, hogy tudj benne gyönyörködni és tudd kívánni az Ő dolgait. Isten nem azt akarja, hogy te morzsalékokon élj. Ez nem szellemi dolog. Ez megszomorítja az Atyát. Amiről tegnap beszéltünk, hogy az édesapa szomorkodott az idősebb fia miatt, aki nem ismerte fel, hogy bármikor, ha akart, bármikor kaphatott volna hízott tulkot vagy bármit.

Amikor küszködsz az anyagi életedben, és nyakig adóságban ülsz, azt mondom neked, a mai napon van számodra egy Ige, egy áttörést hozó Ige. Ha csak gyönyörködsz az Úrban, belemélyedsz az Igébe és elmélkedsz az Igén, az Ő ígéretein, elkezdesz gyönyörködni az Úrban, és aztán meg megadja neked szíved kívánságait az Úr.

KENNETH: Azt mondták nekünk, hogy ez volt a helyes hozzáállás, hogy keveset várjunk, vágyjunk, keveset akarjunk. Nem mondták, hogy Isten szereti a bőkezű, jókedvű adakozót. Hanem a szegény embereket szereti az Isten, azt gondoltuk, aki nem kér sokat, és nem vár el dolgokat, de soha nem láttam ezt.

Nem láttam, hogy az emberek valójában őszintén ezt gyakorolnák. Csakis a keleti vallásokban, akik magukat verték különböző dolgokkal és éheztetik magukat, mert azt hiszik, hogy ez szellemi tevékenység. És aztán ezek a keresztények is ilyen dolgokról beszélnek.

De azért egész héten keményen dolgoznak, és kölcsönöket vesznek fel. De próbálja a gyülekezet a pásztort is olyan szegénynek szegényen tartani, hogy ő képviselje ezt az egész szegény mentalitást.

LEROY: De kijelentésre van szükség, azt mondja az Ige, hogy a népem elvész ismeret nélkül, nagyon sokszor Krisztus Teste, a Gyülekezet. Tehát, amikor a pásztor az elhívást kapja, azt folytatja tovább, amiben addig élt, azt a rendszert ismeri.

Van egy ilyen összevont megtévesztés, ha a pásztor meg van tévesztve, akkor az összes tag is meg van tévesztve. És addig, amíg az Úr ki nem jelenti magát neki, és nem kapják meg a tanítást az áldásról. Kijelentést kell kapni a magról, a vetésről, hogy milyen fontos hinni az Isten jóságában.

KENNETH: Valami jó fog veled történni! Szeretném, ha ezzel töltenénk egy kis időt. Amit gondoltunk, azt mondtuk, hogy ez alázatosság, de látok itt valamit. Ez a koldus nem Istentől koldult, hanem a világtól koldult. A pokol képviselőjétől koldult, a sátán képviselőjének könyörgött. Az ő küszöbén feküdt, ott volt a kalap a kezében és koldult és kívánta, remélte, hogy valamit kap, valami morzsát.

LEROY: Tehát vannak jó keresztények, akik ma is hallgatnak bennünket, akik dolgoznak és adakoznak, és tizedet fizetnek, és mégsem jött meg az anyagi áttörésük. És ennek az oka az, hogy vannak dolgok, amiktől meg kell szabadulni, a rossz gondolkodástól. A helytelen gondolkodástól meg kell szabadulni! Hát le kell rontatnia, amire figyelsz, mit mondanak neked a világi emberek, ettől el kell magadat különíteni. Ahhoz, hogy megjöjjön az áttörésed. Isten nem csak azt akarja, hogy áldott legyél, hanem áldás lehess másnak!

Amikor túlórázol és dolgozol, és a munkádra hagyatkozol, akkor te vagy az a koldus, mert azt várod el, hogy az a világi munka tegye meg a számodra azt, amit csak Isten tud megtenni a számodra. Mész, végzed a dolgodat, és igazából arra a munkahelyre hagyatkozol, arra támaszkodsz, hogy abból teremjen meg a megélhetésed. De a munkahelyed nem fogja tudni azt a megélhetést adni, amit Isten akar neked adni. 

Ha keresztény vagy, és teljesen a munkahelyedre hagyatkozol, hogy az adja neked a megélhetésedet, és nem tanulod meg ezeket a dolgokat, hogyan tudsz becsatlakozni, hogyan alkalmazd a hitedet, Isten erejét, hogyan akar Ő téged megáldani, gyarapítani, ha nem tudod ezt meg, hogyan kell megtenni, mert nem tanították neked, és ott van az a munkahelyed, akkor ilyenkor koldus próbálsz lenni.

Én is a saját világi munkahelyemen tizenöt évig dolgoztam, mielőtt ezt megtanultam volna, és erre hagyatkoztam csak a munkámra, arra a csekkre, amit kaptam. Volt egy álmom, ahhoz nem volt elég jó, de igazából helytelenül a munkahelyemben bíztam, hogy megkapjam azt, amire szükségem van.

KENNETH: A szüleid szerettek nagyon, és nem akarták, hogy bántás érjen, a legjobbat akarták neked. Ezért meg akarták veled tanítani, hogy nehogy túlságosan sokat remélj, és kikerülj annak a munkahelynek a kötelékeiből, hogy aztán csalódj. Hanem próbáltak visszatartani, nehogy sokkal többet kívánj, hanem csak a morzsalékokat.

LEROY: Tehát legyen egy jó munkahelyed és egy jó hiteled. De a magról kell kijelentést kapnunk, a jó munkahely nem fogja megteremni számodra azt, amit Isten neked adni akar. Az a szülő, akinek nincs bibliai ismerete, próbálja megvédelmezni így a gyermekét, és azt mondja neki, hogy ezt tegye.

KENNETH: Az én édesapám kitört ebből. Isten kijelentett számára dolgokat. Szüleim tizedet fizettek egész életükben. Egy esküt tettek, az esküvői fogadalmukba bele foglalták, hogy tizedet fognak fizetni az Úrnak, mindenből.

Egy kicsi piszkos farmon éltünk, ami nem ért semmit, de ők eldöntötték, hogy tizedet adnak az Úrnak. Aztán később kezdtek hinni, hogy több legyen nekik. Megtisztelték Istent.  1927-ben házasodtak össze, a depresszió ideje alatt is édesapámnak volt munkája mindig. Nem ért el hozzájuk ez a nyomás.

Az évek során Isten eljutott hozzájuk az ismeret, és a korlátaikat kezdték kitolni, majd meglátni, hogy több dologról van itt szó. A családjuktól nagyon nagy támadást kaptak, kinek gondoljátok ti magatokat. A tized az első dolog, és vettek egy új autót tényleg. Amikor – én is így kerültem be, ebben az időben – Oral Robertset hallgatták.

 Azt tanította, hogy Isten legyen a te forrásod, nem a munkahelyed. És elkezdtek kimozdulni. Én akkoriban kaptam üdvösséget, és mentem az Oral Roberts egyetemre tanulni. Volt egy egész jó hátterem, tinédzser koromtól. Láttam, ahogy a szüleim azt mondják, hogy nem kell, hogy ebben a szegénységben éljünk, mert Istennek több van ennél a számunkra.

Lassan kezdtük ezt meglátni, ahogy ezt az egyszerű dolgot elkezdtük megtenni, hogy Istent tettük a forrásunkká. Ez volt az az Ige, amit Roberts prédikált. Tedd Istent a te forrásoddá, annyira egyszerű volt. Elkezdett növekedni bennünk ez az igazság.

LEROY: Az én hátterem teljesen különbözik ettől. Nem volt fogalmam a tizedről nem jártunk gyülekezetbe, nem tanítottak a tizedről. Tehát azt akarom mondani pár perce hallottam ezt, hogy van, amikor Isten abból a célból ad dolgokat, hogy megáldjak embereket vele.

Tehát amikor megtudtam, hogy szellemileg nagyobb dolgokat tudunk tenni, tehát amikor az édesapádról beszéltél, azt hallottam a szellememben, hogy hagyd ott a kerítést és meny oda az udvarra, hogy jól érezd magad. Menj ki az udvarra, mert nagyon sok minden van még ott.

Nagyon sokszor a pásztori munkám alatt is az Úr ad egy kijelentést, és nem értem miért kell ezt kimondanom: gyere el onnan a kerítéstől, gyere az udvarra! Ott nagyon sok minden vár rád.  Sokszor ott a kerítés mellett megyünk, pedig ott vagy már egy olyan területen, ahol csak szaladnod kéne és nagyon sok minden ott vár téged. Tehát egy ilyen vak koldus mentalitás volt.

Máté 25-be megyünk. Nagyon sok eltemetett talentummag van, amik nem tudtak virágozni, mert nem tudtuk mit kezdjünk vele.

Máté 25-ben és a 25. versben, lesz még egy kulcs. Volt három szolgája ennek az embernek, az egyiknek egyet adott, és amikor jött elszámolni vele azt mondta: a pénzemet a pénzváltóhoz kellett volna tenned, hogy amikor jöttem volna, megkaptam volna a sajátomat és kamatostul.

28-as Vegyétek el azért tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van.

29. Mert mindenkinek, akinek van, annak adatik és megszaporíttatik: Akinek pedig nincs attól az is elvétetik, amije van.

Ezt mutatta nekem az Úr, hogy nem tudták… Akinek az egy talentuma volt, nem ismerte a mag erejét. Eltemette. Nem elültette, nem azt tette, amit az Úr akart, amit a tulajdonos akart volna. És ezért elveszett. Ha nem tudod, mit kezdj valamivel, akkor eltéveszted.

KENNETH: Nagyon rossz volt a koncepciója, mert az elején azt mondta: tudom, hogy olyan ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél. De ilyen nincsen, hacsak el nem lopsz valamit. Amikor beszéltél, megérintett. Te azt gondolod, olyan ember vagyok, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem. Ez neked sokba fog kerülni, mert így gondolkozunk, mert ezt hisszük.

LEROY: Ő is ezt mondja nekünk, hogyha ezt akarod hinni, akkor ezt fogod megkapni.

KENNETH: Ha nem hiszed, hogy Isten azt akarja, hogy jó egészségben legyél, akkor beteg maradsz. Megteszi a Tőle telhető legjobbat, de ha te ezt akarod hinni, akkor beteg maradsz

LEROY: Ha nem hiszed, hogy Isten meg akar áldani anyagilag, Isten nem tud rá kényszeríteni, hogy elfogadd. Hit által kell elfogadni. Isten, ha itt vagy, melletted maradok és arra megyek, amerre Te akarod!

KENNETH: De ez a koldus mentalitás, hogy elásta azt, amit kapott, teljesen hibás.

LEROY: Próbálsz ragaszkodni valamihez, hogy az esős napokra, rossz napokra eltesszük azokat a dolgokat, ennek semmi értelme nincs. Engedd el, enged, hogy Isten használja, és aztán te mehetsz, amerre csak akarsz menni.

És aztán ott van az özvegyasszonyunk a két fillérrel. Azt mondja, bevetem az összeset és megtette, és akkor jött ez a kérdés. Szeretném, ha mindenki megértené, mi történik, amikor Jézus nem tudja elvonni a gondolatait a te adományodról. Hallottátok ezt?

Mi történik, amikor Jézus nem tudja elvonni a figyelmét a te adományodról, a te magodról. Van olyan mag, amire Jézus odafigyel, és nem tudja elfelejteni.

KENNETH: Azt mondta, hogy erről beszélni fognak örökkévalóságon át. Alig várom, hogy ott legyünk a menyben és meglássuk, hogy mi történt azokkal a dolgok, adományokkal.

LEROY: Ezen meditáltam és az Úr ezt kérdezte: mi történik, amikor Jézus nem tudja levenni a tekintetét a te magodról. Így járt ezzel az asszonnyal is. Hogy az asszony adománya megragadta Jézus figyelmét örökre.

KENNETH: Elment az időnk és vissza fogunk jönni néhány perc múlva. Mi fog történni, amikor Jézus nem tudja levenni a figyelmét a te magodról? Dicsőség az Úrnak! Elmondom mi fog történni: jó dolgok fognak történni. És amikor te nem tudod levenni a gondolataid az aratásról, Ő pedig a te magodról, nagy dolgok történnek!

Szerezd meg ezt a tanításcsomagot, ezt a két könyvet. A te adóságod már el lett törölve a Jézus vére által. Sokkal több van számodra, mint ami elég ahhoz, hogy elsöpörje azt az adóságot, ha engeded, hogy a 2008-as év arról szóljon a számodra, hogy kikerülsz az adóságból. [Ez vonatkozik más évekre is.]

Hozzál egy minőségi döntést, hogy minden lépés, amit ebben az évben teszel a növekedés lépése lesz, a gyarapodás lépése. Egy lépés a túláradásba, az én időm. Dicsőség az Úrnak. És nem fordulok vissza, és nem fogok többé koldus módjára élni!

Atyám köszönjük Neked! Imádkozunk a hallgatóság fölött az egész világon, hogy megragadják azt a kijelentést, ami előjön ebben az adásban, Jézus nevében. Dicsőség az Úrnak.

Glóriával Bransonba megyünk az ottani gyülekezetbe. Ha van olyan gyülekezet, amely tudja, hogy lehet ilyen Győzelemkampányt tartani, akkor az Keith és Phillys Moor gyülekezete. Ne hagyjátok ki, az egyik adást se hagyjátok ki. Emlékeztetünk benneteket arra, hogy Jézus él! Ámen.

 

/Köszönjük az Úrnak Éva testvérünk munkáját,
aki a Békevár webkikötő látogatói számára legépelte e tanítást./
  


BÉKEVÁR FŐOLDAL