2011.04.12.


A TE BŐSÉGES HELYED
5. Belépni a bőséges helyedre II.
Keith Moore tanítása
(A szinkrontolmács szövege.)

Lapozzatok el velem együtt a 66-os Zsoltárhoz, és ma este nem fogok sokat beszélni, de persze ezt nem garantálhatom.

Tehát 66-os Zsoltár, a 8-as vers: Áldjátok népek a mi Istenünket és hallassátok az Ő dicséretének szavát. 9. vers: Aki életben tartja lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

12.-es vers. Embert ültettél fejünkre; - engedetlenek voltak és eltávoztak Istentől - tűzbe-vízbe jutottunk: de Te kihoztál minket bőségre.

Egy bőséges helyre. Egész héten erről beszéltünk, hogy Istennek van számunkra kirendelt, elrendelt, bőséges helye. Egy másik fordítás azt mondja, hogy kihozott minket a bőség helyére. Kihozott minket egy jól betöltött helyre.

Hogyha te a szükség helyén vagy, hogyha te a szegénység helyén vagy, hogyha a kétségbe esettség helyén vagy, akkor hidd azt most, hogy Isten nem ezt rendelte számodra és, hogy ez nem az Ő akarata számodra és, hogy Istennek van egy bőséges helye a számodra.

Egy olyan hely, ahová bele illesz. Egy olyan hely, ahol gyarapodsz. Egy hely Isten tökéletes akaratában. Ahová bele illeszkednek a te kegyelmeid, a te ajándékaid. És, hogyha te ezt követed, akkor áldott vagy minden dologban, és növekszel Szellemben, növekszel lélekben, növekszel az egészségedben, növekszel az anyagi életedben.

Ugye az Úr azt mondta, hogy Szeretettem mindenek felett azért imádkozom, azt kívánom, hogy gyarapodjál és jó egészségben légy, ahogyan a te lelked is gyarapszik.

Néha az emberek ezt úgy értelmezik, hogy a Szellemi gyarapodás fontosabb, mint más, másféle gyarapodás. De az Ige nem ezt mondja. Az emberek ezt elferdítik.

Itt az Ige azt írja le, hogy hogyan történik ez meg. Hogyan tudsz te az anyagi életedben és az egészségedben gyarapodni? Hogyan fog ez megtörténni úgy, hogy a lelked is gyarapodik? Amikor elkezdesz belül gyarapodni, és többé már nem látod magadat anyagilag tönkre mentnek, és nem viccelődsz azzal, hogy milyen szegény vagy.

Halljátok-e mit mondok? Többé ne viccelj ezzel! Tehát a szegénységről ne viccelődj. Nagyon sokakat megváltoztatna itt közülünk az, hogyha abba hagynánk a szegénységgel való viccelődést azzal, hogy mi milyen szegények vagyunk. Ó mi olyan szegények vagyunk, hogy oda sem tudunk figyelni dolgokra! Ha-ha-ha, de vicces! Ez nem vicces, többé nem lehet vicceket mondani arról, hogy milyen szegény vagy.

Emlékszem arra, hogy mikor elkezdtük a szolgálatot, az első évben az összes jövedelmünk 20000 dollár volt. És a következő évben pedig mínuszban voltunk. Így kezdtük. Hányan tudjátok azt, hogy minden nagydolog, amit el akarsz végezni, minden nagydolog kicsiben kezdődik. Például a legnagyobb tölgyfa vagy a legnagyobb cég, a legnagyobb gyülekezet.

Teljesen mindegy, hogy miről beszélünk. Az nem ott kezdődött, ahol te most látod, hanem egy magban kezdődött. És az a mag fejlődött és növekedett és növekedett.

És évekkel ezelőtt, amikor kezdtük a szolgálatot, akkor, amikor másokkal beszéltem erről mindig azt szoktam mondani, hogy mi csak egy ilyen kicsi szolgálat vagyunk. És aztán az Úr megragadta a figyelmemet és azt mondta, hogy többé ezt ne mond. Vajon én mondtam azt rólad, hogy a te szolgálatod az egy kicsi szolgálat? És azt mondtam, hogy nem Uram. És azt mondta az Úr, hogy én soha nem mondtam rólad azt, hogy te kicsi vagy és, hogy én téged egy világméretű szolgálatra hívtalak el. Egy erős szolgálatra hívtalak el.

És persze akkor nem úgy nézett ki a dolog, hogy az is voltam. Mert akkor, hogyha megnéztél volna minket, akkor azt mondtad volna, hogy fú tényleg milyen nagy szolgálat két emberből áll még egy írógépből, és egy szemét kukából.

És látod azt, hogy te erről a helyről kimozdulsz-e és eljutsz arra a helyre, amelyet Isten rendelt számodra és, hogy milyen gyorsan jutsz el, az attól függ, hogy milyen mértékben gyarapszik a te lelked. Mert a bensődben történik ez a dolog és elkezded előszólítani azokat a dolgokat, amelyek nincsenek, mint meglévőket.

És nem érdekel az, hogy alkalom alkalom után van az életedben, és mindég csak 3 ember jelenik meg azokon az alkalmakon, és az utolsó alkalommal pedig egy nem jött el. Úgy kell ezeknek, az embereknek prédikálnod, mint hogyha kétezren ülnének ott, azon a helyen.

Ne tartsd vissza a dolgokat csak azért, mert páran ülnek a gyülekezetedben. Prédikáld el azt, ami a szíveden van, és aztán köszönd meg az Úrnak, - hogy köszönöm Uram, hogy Te megtöltöd ezt a gyülekezetet emberekkel. Én ezt a gyülekezetet teljesnek nevezem. És azon gondolkozom most már, hogy mit fogunk kezdeni a parkoló hellyel, hogy az emberek annyian lesznek, hogy nem fognak tudni hol parkolni.

És lehet, hogy az emberek kinevetnek, amikor így beszélsz, mert azt mondják, hogy hát oda parkolnak, ahová akarnak, hisz rengeteg a hely. De nem, ne arra tekints, amit most látsz, hanem hit által én ezt a helyet teljesnek nevezem. Betöltöttnek nevezem. És persze ez nemcsak prédikátorok számára működik így, hanem bárki számára. Amikor azt mondod, hogy ó Keith testvér az én kicsi, kis vállalkozásom, nagyon figyelj erre a szóra, hogy kicsi. Amikor azt mondod, hogy ez az én kicsi kis otthoni vállalkozásom az én kicsi kis számláim.

Nem! Te vagy az, aki ezt bekorlátozod a te szavaiddal. Vagy amikor azt mondod, hogy jó hát nem vagyunk kicsik, de hát, ilyen közepes méretűek vagyunk. Isten mondta rólad azt, hogy te közepes méretű vagy, illetve azok a dolgok, amiket teszel? Isten adta rád ezt a címkét? Ő az, Aki rád tette?

Éppen ezért figyelj arra oda, hogy ne korlátozd magadat. Ne, hanem nevezd teljesnek és betöltöttnek, nevezd a te bankszámláidat is teljesen túlcsordultnak. Amikor te valamit eladsz, vagy valamilyen vállalkozásod van, akkor ne nevezd, ne mond azt, - hogy hát úgy gondolom, hogy ez az év egy kicsit lassú. Nem lesz annyi eladás és, hogy elmennek a kliensek máshová.

 Figyelj oda, amikor így beszélsz. Neked ki kell jelentened azt, hogy a mai napon valaki ilyet biztos, hogy venni fog és akkor tőlem fogja azt megvenni. És állj ki az ajtóba és mond ki hangosan, - hogy gyertek hozzám vevők északról, délről, keletről és nyugatról. Kliensek, gyertek, és jöjjetek, vegyetek tőlem Jézus nevében!

Neked nem kell senkire nyomást helyezned, hanem csak tedd meg a megvallásokat. Neked nem kell ebből a szemszögből nézned a dolgokra, és tenned a dolgokat, hanem hidd azt, hogy Isten fogja oda vonzani hozzád őket. Hidd azt, hogy Isten fog velük foglalkozni, hogy hozzád menjenek.

És, hogyha látszólag úgy tűnik a dolog, hogy szinte semmi nem történt, akkor sem mond ki ezeket, a dolgokat. Hanem azt mondod, - hogy az én eladásom az teljes, mindent teljesnek és betöltöttnek nevezek Jézus nevében! Teljesnek nevezem az én bankszámláimat is, teljesnek nevezem, túlcsordultnak nevezem őket. Tehát minden bankszámlámat teljesnek nevezek. Túlcsordultnak nevezek.

És mit jelent ez? Azt jelenti, hogy még egy számlát kell nyitni. Mert tudod, hogy ha a te bankszámládon elég sok pénz lesz, akkor valahol máshol fog kelleni egy számla. Mert vannak olyan bankszámlák, amikre csak bizonyos mennyiségű pénzt tehetsz fel, és a legtöbb ember azt se tudja mennyi ez a maximum. Úgyhogy menjél csak és kérdezd meg a bankot, hogy mennyi az a pénz, ami ráfér erre a számlára. Mert vannak ilyen dolgok, amiket tudnod kéne. Vannak olyan korlátok, amikbe bele kellene ütköznöd ebben az értelemben.

És persze nekem is sokáig nem kellett ezzel foglalkoznom, de most már beszéltünk arról, hogy mennyi pénz jön a számlámra, és valaki azt mondta nekem, hogy azt nem tudjuk elviselni. És azt kérdeztem, hogy mit értesz ez alatt, hogy a bank az nem akarja elfogadni ezt a pénzt? De tudod, miért nem tudjuk ezt? Azért mert mindeddig csak ötösökben meg tízesekben gondolkodtunk.

De Istennek van egy terve számodra, és ez a hely nem egy anyagilag tönkre ment hely. És nem is egy meddő hely. Ez nem egy kicsi hely. Vannak itt közületek, akiknek ezt nagyon is kellett hallania, mert mindig csak kis dogokról beszélnek.

Ó mi csak ilyen pici szolgálat vagyunk, kicsi gyülekezet vagyunk. Ki mondta ezt? Ki mondta ezt? Az ördög próbál téged meglopni, próbál téged bekorlátozni, és te vele együtt működsz, amikor így beszélsz. Nem! Hanem mond ki azt hangosan, hogy mi olyan nagyra növünk, amilyenre csak az Úr akarja. Mi megnyílunk Uram Neked és vigyél el minket olyan messzire, amilyen messzire csak akarsz. És együtt működünk veled, megnyílunk Neked, és többé nem szólítjuk a dolgokat kicsinek.

És az Úr nekem is azt mondta, hogy ezt többé ne mondjam, mert én szinte gondolkozás nélkül ki szoktam ezt mondani, - hogy tudod mi, csak egy ilyen kicsi szolgálat vagyunk. És aztán mikor engem valaki kérdezett akkor azt mondtam, hogy nem, én nem vagyok egy kicsi szolgálat, és persze a szemeimet le kellett csuknom közben mikor ezt mondtam.

Tehát nem csak arról volt szó, hogy tényleg olyan pici volt a szolgálatunk, hanem parányi volt. És olyan helyzetben voltunk, hogy azt se tudtuk, hogy kibírjuk-e, kihúzzuk-e a hét végéig. De kihúztuk végül is a hét végéig, és aztán hónapokig kitartottunk, és a következő évben is kitartottunk. És még a következő évben sem volt jó jövedelmünk, de aztán a számok egyre csak növekedtek és növekedtek. És aztán, halleluja, a mi adakozásunk szinte többé vált annál, mint ami egész éves jövedelmünk volt.

Tehát többet adtunk, mint amennyi jövedelmünk volt. Halleluja. Azért mert Isten hűséges, és Isten elvisz bennünket a mi bőséges helyünkre. A gazdag beteljesedés helyére, a bőség helyére. Beszéltünk már az Istentől elrendelt helyről, beszéltünk az Isten által összekapcsolt helyről, és beszéltünk az akadályokról is. Akadályok, amelyek téged akadályoznak abban, hogy elérj erre a bőséges helyre. És tegnap este pedig elkezdtünk arról beszélni, mit jelent belépni erre a bőséges helyre.

A Biblia azt mondja a Példabeszédekben, hogy a Hűséges ember az bővölködik áldásokban. És ez számodra úgy hangzik, mint egy bőséges hely? Tegnap beszéltünk a hűséges emberről. Neked is hűségesnek kell maradnod, azzal a dologgal kell maradnod. Hűségesnek kell maradnod ahhoz, hogy arról a helyről, amelyen most vagy, eljussál a te bőséges helyedre. Mert nem a végső helyen kezdjük, nem azon a helyen kezdjük, amelyet Isten számunkra elrendelt. És éppen ezért hűségesnek kell maradnunk, és engedelmesnek kell maradnunk. Menjünk el a Zsidó levélre, és tovább folytatjuk ezt a témakört.

A 11-ik fejezetre mennyünk el, a Zsidó levélben és a 8-as verset fogjuk olvasni. Tehát azt írja itt az Ige, hogy: Hit által engedelmeskedett Ábrahám mikor elhívatott. Isten vajon gazdaggá tette-e Ábrahámot? Mit mond az Ige? Hogy ő nagyon gazdaggá lett. Gazdag volt aranyban, ezüstben, baromban. Az igazság az, hogy túl sok tehene volt. És itt azt írja az Ige, hogy: Mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökölni fog. Mit tett Ábrahám? Mit tett? Engedelmeskedett és kiment Nem tudván hová megy. Egy nagy kulcs ahhoz, hogy te eljuss erre a végső helyre. Az az, hogy ki kell lépned, engedelmeskedned kell anélkül, hogy látnád az egész képet. Anélkül, hogy tudnád, hogy mi az, ami következik, és hogy hova vezet ez a dolog.

Kell, hogy legyen elég hited arra, hogy kilépj. Tartsd itt az ujjadat és mennyünk el a Római levél 4-ik fejezetére, és itt is ugyanezt a kifejezést használja az Ige.

Tehát, Római levél 4-ik fejezete. 12-es vers. Hogy Ábrahám atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait.

Tehát a hitének nyomdokait. Mond ki ezt hangosan. Hitének nyomdokai. Még egyszer: a hitének nyomdokai. Itt nem azt írja az Ige, hogy a hitének a repülése, hogy nagyobb léptekben volt ez megtéve, és nem is azt mondja, hogy Grend kanyoni nagy ugrásokban követték, követjük Ábrahámnak a hitét.

Hanem mit mond itt az Ige?  Nyomdokait. És az angolban a lépés szó szerepel, tehát, Ábrahám hitének a lépéseiben járni. És én azért akarom ezt kihangsúlyozni, hogy lássuk annak a fontosságát és jelentőségét, hogy Isten hogyan foglalkozik velünk. Isten elvárja tőlünk és megköveteli tőlünk azt, hogy mi hitben járjunk. Mert a hit a reménylett dolgoknak a valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Tehát, nem láttad azt a dolgot, de meg vagy arról győződve.

Isten mikor azt mondja neked, és úgy irányít téged, hogy lépj keresztül ezen az ajtón, akkor lépj át rajta. És aztán kilépsz egyet, és azt mondod, hogy: de hát mi van odaát, mi van ott bent? És ilyenkor csöndesség lesz a túloldalon. Semmi válasz. Tudod miért? Azért mert eleget tudsz ahhoz, hogy te hitben járj. Hogyha neked szükséged van arra, hogy az egész képet lásd, mielőtt kilépsz, akkor nem hitben jársz, hanem látásban. Mindenki mondja azt, hogy: lépések. Uram segíts nekem abban, hogy ez előjöjjön a mai este.

Istennek az ereje közvetlenül összeköttetésben áll a hit lépéseivel, a hitnek a nyomdokaival. A csodáknak a megnyilvánulásai, a csodával határos módon történő ellátása Istennek. Istennek a bölcsessége. Isten tervének a kijelentése. Ez közvetlenül össze van kapcsolva a hitnek a lépéseivel. Mindenki mondja ki hangosan, hogy: lépések, lépések a hitnek a lépései. Hitlépések.

Menjünk el a Jakab levelére, 2 fejezetre. Ismeritek ezt, de emlékeztessük magunkat erre. 14-es vers. Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei pedig nincsenek? Megtarthatja-e őt ez a hit? Megtarthatja-e őt ez a hit? És mi erre a válasz? Nem. Milyen hitről beszél itt? Olyan hitről, ami alapján nem cselekszenek. Olyan hit, amire az emberek nem lépnek ki.

Menjünk el a 17-es versre. Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meghalt önmagában. Érted-e azt, hogy van olyan dolog, amit úgy neveznek, hogy halott hit? Néha úgy gondolom, hogy ebbe nem gondoltunk bele. Valaki kérdezi, hogy halott hit? Igen. Van-e olyan dolog, amit úgy neveznek, hogy halott hit? És az, mi?

Azok az emberek, akik, úgy nevezik magukat, hogy ők hívők, illetve, hogy ők hisznek, de nem hajlandók kilépni abban, amiben hisznek, saját magukat hit embereknek nevezik. Idézik az Igéket, kazettákat hallgatnak, elmennek alkalmakra, és nyelveken is imádkoznak.

De amikor arra kerül a sor, hogy kilépjenek abban, amire az Úr vezeti az ő szívüket, - lehet, hogy az Úr a mai napon arra vezet téged, hogy lépj ki és adakozz. Vagy, hogy lépj ki és menj el ide meg oda, lépj ki és költözz el ide meg oda. Lépj ki, és keress egy másik munkahelyet. Nagyon sokszor ahelyett, hogy kilépnének, visszalépnek.

Hallottad? És elkezdenek érvelni a fejükben, és azt mondják, hát nem látom, hogy hogyan lennénk képesek ezt megtenni. Egyszerűen nem vagyok képes ezt látni. Nekünk nincs meg erre a pénzünk. Nem tudom, hogy hogyan lenne ez lehetséges? Én nem vagyok egy tanult ember, és nem ismerek senkit sem, aki nekem ebben tudna segíteni. Nem látom, hogy hogyan?

De itt a dolog lényege, hogy te nem is fogod meglátni azt, hogy hogyan. Isten nem fogja neked mindig megmutatni a hogyant. Isten egy lépés erejéig fogja neked megmutatni a dolgokat. Isten eleget mutat majd neked egy lépéshez. Ha pedig te ott fogsz ücsörögni, és azt mondani, hogy úúú, hogyha ezt megteszem, akkor mi lesz velem? Tudod, mit fogsz kapni válaszként ilyenkor? Csendesség lesz. Nem fog válasz jönni, mindaddig, amíg meg nem teszed ezt az első lépést.

 Tehát arról beszélünk, hogyan tudsz eljutni a te bőséges helyedre. Hányan hiszitek azt, hogy Istennek van egy bőségesebb helye számotokra annál a helynél, amelyen most tartózkodtok. Igen, bizony, sokkal de sokkal erősebb, nagyobb és gazdagabb bőségesebb hely. És hogyan jutsz el oda? Hogyan fogsz oda eljutni onnan, ahol most vagy? Ahhoz a gazdagabb bőségesebb helyhez.

 Hogyan fog ez eljönni hozzád? Ez nem úgy jön majd, hogy teszel egy hatalmas ugrást, és nem egy szempillantás alatt fog megtörténni ez a dolog. Isten ezt a dolgot úgy rendelte, hogy lépésről lépésre fogsz oda eljutni. Lépésről lépésre. Az embereknek ez persze nem tetszik, mert ez nem elég látványos nekik. De ez így van.

És hogyha Phyllis, és én visszanézünk az életünkre, olyan világosan látjuk ezt. Fogalmunk sem volt dolgokról. Soha fogalmunk sem volt arról, hogy egy nap itt kötünk ki Brensonban egy gyülekezettel, 2004-ben. Amikor 78-79-es években imádkoztunk, fogalmunk sem volt arról, hogy ide kerülünk.

Viccelsz velem, hogyha azt mondtad volna nekem, hogy Brenson akkor azt mondtam volna neked, hogy én soha nem hagytam el a házamat. Mi az a Brenson? Hallottad? De én ezen a helyen voltam akkor, és, most ha visszanézek, az Úr mindig lépésekben foglalkozott velünk. Mindenki mondja ki hangosan azt, hogy: lépés. Phyllis akkoriban egy orvosnak dolgozott, akinek voltak ilyen tanítás sorozatai. Abban az időben efelől nem lehetett hallani, hogy valaki ilyen tanítás sorozatokat hallgatott volna.

Erről soha nem hallottam azelőtt, hogy valaki leül, és meghallgatja, ezeket, a tanításokat. És ez az orvos próbálta rábeszélni a feleségemet arra, hogy vigye haza ezeket, a kazettákat. Hogy párat vigyen el belőle. És Phyllis erre azt mondta, hogy miért? Minek? És én is ugyanígy gondolkoztam.

De hónap, hónap után próbálta rávenni ez az orvos Phyllist arra, hogy vigyen haza kazettákat, és azt mondta ez az orvos, hogy hát vigyél haza belőle párat és hallgass bele. Hogyha nem akarod meghallgatni őket, az rendben van, de csak próbáld meg. És Phyllis akkor haza hozott Kenneth Copelandtól kazettákat. És kellett szereznünk egy magnót, és szereztünk egy kicsi magnót.

És aztán elkezdtük hallgatni, és soha nem fogom elfelejteni. Meghallgattam ezt az egyik kazettát, és amikor befejeztem a kazetta hallgatását, akkor nem voltam igazán biztos abban, hogy mit is mondott az illető a kazettán, hogy miről beszélt, de valami a bensőmben, a bensőnkben az ugrándozott. A fejemig nem jutott el, hogy miről volt szó, de valami a bensőmben azt mondta igen, igen, igen, igen! Ez az, amit kerestünk.

Azok a dolgok, amiket hallottam azok igazából bizonyságot tettek a szívemben arról, hogy én valójában, ezeket a dolgokat gondoltam ezelőtt is. De soha, soha nem hallottam ezt, valaki által kifejezve. Hogy valaki ezt így kifejtette volna, ezeket, a dolgokat. És én abban a pillanatban bekapcsolódtam tehát, és a feleségem is bekapcsolódott ezekbe, a dolgokba. És meghallgattuk a kazettákat, és aztán megkérdeztük az orvost, hogy van még több kazettád is? És azt mondta, hogy igen van. És mi hallgattuk, hallgattuk, a kazettákat, és ez volt a mi első lépésünk.

Hányan értitek azt, hogyha ezeket, az első lépéseket nem tettük volna meg, akkor ma, te és én nem néznénk egymásra. Az emberek próbálnak beszélni más dolgokról, de ez volt az első lépés.

Ezt mi visszautasíthattuk volna, félre nyomhattuk volna, és soha nem kaptunk volna elegendő Igét a bensőnkben, soha nem kaptunk volna elegendő hitet ahhoz, hogy meg tudjuk tenni a következő lépést. És most, ahogy visszanézek; pár hónap eltelt azután, miután hallgattuk ezeket, a kazettákat, és aztán meghallottuk Kenneth Haginnak a nevét. Kenneth Copelandnak az összes kazettáját meghallgattuk.

Igazából akkor nagyon zöldfülű voltam, és csakis azt hallgattuk, amit Kenneth Copelandtól hallottunk. És akkoriban nem tudtam nagyon sok mindent és éppen ezért, nem is tudtam megítélni dolgokat. És hogyha valaki említette valaki másnak a nevét, akkor egyből rávágtam ó nem, nem, nem, nem, én őt nem hallgatom.

És aztán valaki azt mondta nekem, hogy de tudod Kenneth Hagin igazából Kenneth Copelandnak úgymond a vénye, és vannak olyan dolgok, amiket Kenneth Copeland, Haginen keresztül tanult meg. És én erre azt válaszoltam, hogy á én nem tudom, én nem vagyok igazából biztos ebben a Kenneth Haginban. Énnekem nagyon tetszik Kenneth Copeland, én ezt a Hagint nem akarom.

Tehát köszönet Istennek azért, hogy aztán végül is meghallottam Hagin testvérnek a kazettáit, és aztán azt mondtam, hogy aha, rendben. És aztán megrendeltem  Hagin testvérnek a könyveit.  Aztán ahogy teltek a hónapok minden nap, amikor haza jöttem a munkából az 1969-es Meriott lakókocsinkban, munka után, az igazi hamisított bőrdíványunkra leültem. Bársony piros vörös függönyeink voltak, hányan értitek azt, hogy akkoriban nem volt számunkra az a bőséges hely, amelyet Isten elrendelt, ugye?

Amikor mi már ezt megkaptuk ezt a lakókocsit már akkor nagyon használt volt, de örültünk, hogy volt valamink. De nem volt igazából sem, tűzhelyünk, sem sütőnk, sem semmi ilyen nem szükséges dolgunk. Nem volt ilyen luxuscikkünk, hogy a tűzhely. És igazából azért nagyon hálásak voltunk, hogy volt helyünk, ahol lakhattunk.

De nem ez volt Isten bőséges helye a számunkra, hányan tudjátok azt, hogy maradhattunk volna ott is. Ha visszautasítottuk volna az Igét. Ha visszautasítottuk volna a hitet. Ha visszautasítottuk volna az Evangéliumot a gyógyulásról, a gyarapodásról, a megigazultságról, megváltásról, akkor ott maradhattunk volna azon a helyen. Nem azon a helyen, ahová Isten elrendelt minket.

De ahogy teltek a hónapok rákerültünk Kenneth Haginnak a levelező listájára és aztán ugye kaptunk tőlük különböző brosúrákat. Aztán megpillantottam egyszer csak, az első részen ezt a Réma Biblia iskolát, ahol láttam ezeket, a végzős diákokat, ezekben, a sapkákban. Ekkor körülbelül már egy éve hallgattuk az Igét.

És emlékszem arra, hogy a lakókocsimban voltam, és megnéztem ezt az újságot, amit akkor kaptunk. És azt gondoltam magamban: fú, milyen jó lenne elmenni oda és tanulni egy-két dolgot. Ez egy szempillantásban történt. És aztán pedig azt mondtam á nem, nem, nem, nem. Hát ilyen nem lehet, hogy én oda menjek. És aztán így elhessegettem magamtól ezt a gondolatot. De, aztán ahogy teltek a hónapok az Úr foglalkozott velünk, hogy menjünk el, egy ilyen sátoros összejövetelre.

De akkor még alig volt az, hogy elhagytuk a kis városunkat, tehát alig léptünk ki onnan. Egy olyan helyen dolgoztam, tehát egy bolt volt, ahol az volt a szokás annak idején, hogy az idősebb férfiak összegyülekeztek a tűzhely köré, és aztán mondták a történeteket. És mi akkor a Missziszipi államnak a közepén laktunk és az egyik fickó elment Mempisbe, ami egy másik államban van az Egyesült Államokban, illetve egy másik város egy másik államban.

És körülbelül 4-5 órányira van autóval a közép Missziszipitől. És, aztán amikor ez az ember visszajött, akkor hallottam, ahogy beszélgettek ezek a férfiak, amikor újból összegyülekeztek ott a tűzhelynél. Aztán az egyikük azt mondta, hogy hallottam, hogy elhagytad az országot. És azt mondta, hogy ó igen, és azt mondta erre, hogy soha nem voltam olyan boldog, míg, hogy visszajöhettem végre az Egyesült Államokba. Hát körülbelül itt volt a mi látásunk is ilyen szinten. Mert körülbelül 15-20 mérföldnyire hagytuk el csak a lakhelyünket annak idején, nem mentünk sehova. És aztán boldogok voltunk, hogy haza jöhettünk.

De aztán ez a dolog egyre inkább mindig elő jött a szívünkben, azzal kapcsolatban, hogy elmenjünk azokra az összejövetelekre. És ez Oklahoma államában lett volna, ezek az összejövetelek. És aztán végül is elszántuk magunkat arra, hogy elmegyünk, és ez egy nagyon komoly elhatározás volt. A másik dolog pedig az, hogy nem is volt pénzünk arra, hogy akár béreljünk egy motel szobát vagy ilyesmit, és igazából még üzemanyagra sem volt pénzünk és még csak autónk sem volt.

De ez újra és újra előjött a szívünkben, hogy menjünk el ezekre, az alkalmakra.  Értitek-e, hogy hogyan vezet minket Isten, hogy hogyan jutunk el a mi bőséges helyünkre? Tehát lépésről lépésre. Mi volt a mi első lépésünk?

A mi első lépésünk az volt, hogy belekerültünk Isten Igéjébe. És most már látom, akkor ezt nem értettem, de igazából egy évig kellett hallgatnunk Isten Igéjét ahhoz, hogy meg tudjuk tenni ezt a hitlépést. Hogy elmenjünk Oklahomába, hogy elmenjünk erre a sátoros összejövetelre.

 Hallottad? Így tettünk szert elegendő hitre ahhoz, hogy Isten be tudja tölteni a szükségeinket, hogy elegendő pénzünk legyen ahhoz, hogy elmenjünk azokra az alkalmakra. Egész éven át, tápláltuk magunkat Isten Igéjéből, míg eljutottunk a hitnek arra a szintjére, hogy el tudtunk oda menni.

Tehát megtettük ezt az első lépést. Phyllis és én erről beszélgettünk és tudtuk egyszerűen, hogy el kell oda mennünk. Ezért hit által elhatároztuk azt, hogy elmegyünk. Fogalmunk sem volt arról, hogy hogyan megyünk el oda, fogalmunk sem volt arról, hogy honnan kapjuk meg rá a pénzt, de igényeltük ezt a pénzt. Ámen. És elvetettünk itt öt dollárt, ott öt dollárt. Igényeltük, igényeltük az aratást és hittük azt, hogy igenis lesz elegendő pénzünk.

És már a terveinket is akkor kigondoltuk és megmondtuk a munkáltatóinknak, hogy igenis elmegyünk, ennyi és ennyi időre. szabadságot veszünk ki. És köszönjük azt, hogy hallottuk Istennek az Igéjét, mert a mi hitünk akkora ennyit növekedett már. És még azon a napon is, amikor el kellett hagynunk a várost, azon a napon sem volt még meg a pénzünk és nem tudtuk, hogy honnan fog bejönni az a pénz.

És az én szüleim pedig kölcsönözték az ő autójukat- köszönet Istennek ezért. Én úgy hiszem, hogy igazából meg akartak bizonyosodni arról, hogy visszajövünk. És, aztán ahogy közeledett az idő azt mondtam a feleségemnek, hogy valaki adott nekem pénzt és a feleségem is azt mondta, hogy nekem is adott valaki pénzt. Igazából ez már akkor volt, amikor elindultunk.

Voltak barátaink, akik öt dollárokat nyomtak a kezünkbe a munkahelyünkön, és aztán elő vettük az összes pénzt és még akkor sem tudtuk, hogy lesz-e elegendő arra, hogy el tudjunk menni. És azt mondtuk, hogyha kell, akkor az autóban fogunk aludni. És ahogy mentünk elkezdtük számolni ezt a pénzt és rájöttünk arra, hogy több volt, mint elegendő, üzemanyagra és arra, hogy kibéreljünk valamilyen szobát. Nem valami drága szobáról volt szó, hanem egy olyan helyről, ahol tudtunk volna aludni.

Tehát elmentünk oda és beálltunk a sorba. Nagyon korán reggel már oda érkeztünk. Minden egyes alkalommal, amikor elhagytuk az épületet, mindig elvesztünk. Mert nagyon sok egyirányú utcájuk volt, egy hatalmas város volt Tulsa. És minden egyes éjszaka elvesztünk körülbelül egy órára. Kóboroltunk, nem tudtuk, hogy merre kell menni, és nem túlzok most. Azt gondoltuk magunkban, na most hol vagyunk?

És minden reggel nagyon korán felkeltünk, mert nem volt lefoglalva ülésünk. Reggel 6-7-kor már beálltunk a sorba, szóval kora reggeltől egész késő estig ott voltunk az alkalmakon. Egész héten ezt tettük és mondom nektek, hogy a mi életünk megváltozott akkor. Mert láttam egyszerre tízezer embert felállni, akik elkezdtek nyelveken szólni. Én nem tudtam akkor még, hogy van ilyesmi. És azt gondoltam magamban, hogy ezek az emberek, ennyi ember egyszerre szól nyelveken? Dicsőség Istennek. És valamit tett ez, elvégzett a bensőmben.

Aztán hallottam ezeket, az embereket, ahogy prédikáltak a hitről, és aztán láttam, hogy ők a hitet élik és, hogy eredményeket érnek el, és még a mai napig sem tettem túl magamat ezen. És azt mondtam magamban, hogy itt van ez a csomó ember, akik hisznek valamiben. Itt van egy csomó ember, akik valamerre tartanak, valamilyen irányba az életben, és ez a dolog megragadott engem.

És aztán azt mondták, hogy minden nap utakat szerveznek, tehát ilyen bemutató utakat szerveznek. Megmutatják a Biblia iskolát. Mert mindig hallottam azt, hogy beszélnek Rhémáról, Rhémáról. És az Úr foglalkozott velünk, hogy menjünk el mi is erre a bemutatóra. És mindenki mondja ki hangosan, hogy: lépés, lépés. Tehát elmentünk. Busszal mentünk. Oda értünk az iskolához, kiléptünk és leléptünk a talajra, és Istennek a kenete volt jelen. Egyik épületből elmentünk a másikba és a harmadikba. És aztán fölszálltunk a buszra, vissza, és aztán egy szót nem szóltunk egymáshoz. Nagyon csöndben voltunk.

Aztán végül is a feleségem megszólalt és azt mondta, hogy volt-e már veled olyasmi, hogy amikor tudtad, hogy valamit meg kell tenned és nem akartad megtenni? És aztán én játszottam az ostobát és azt mondtam - mi micsoda? Miről beszélsz? És onnantól fogva volt valami bennünk. Amikor haza utaztunk akkor is ott volt bennünk ez a dolog.  Aztán ahogy teltek a hetek miután már haza mentünk, nem tudtunk elszabadulni ettől.

És tudtuk, hogy mi az. Azt tudtuk, hogy el kell oda mennünk, hogy el kell mennünk abba az iskolába.  Ez akkoriban lehetetlen dolognak tűnt a számunkra. Mert ez igénybe vette az összes hitünket, ami akkor volt, hogy elmenjünk Tulsába, és hogy ott béreljünk egy olcsó kis motel szobát. És aztán azon gondolkoztunk, hogy hogyan fogjuk mi a tandíjat kifizetni, hol fogunk élni, ha oda elmegyünk? Hogyan fog ez megtörténni?

De tudnod kell azt, hogy ilyen útkeresztezéseknél, vagy ilyen dolgoknál, nem állhatsz le mindig, és nem kérdezheted meg azt mindig; de, hogy hogyan? És a helyett, hogy kilépnél, mit teszel? Visszaléphetsz, és azt mondhatod, hogy én szeretem az Urat úgy, mint mindenki más, de itt az én családom, itt az én munkahelyem, és ez hogyan működne, meg az hogyan működne. És tudod, hogy nem látod azt, hogy ez hogyan jönne elő. És tudod mik azok a híres utolsó szavak, amik elhagyhatják az embernek a száját?

Azok az emberek, akik leragadnak, mik azok a híres szavak, amik elhagyják egy halott, egy haldokló gyülekezetnek a száját? Az ilyesmi az így hangzik, hogy mi ezt soha nem csináltuk, nem tudom, hogy ezt, hogy kellene megcsinálni. Phyllisnek ott volt a szívén ez a dolog és azt mondta, hogy tudom, hogy el kell oda mennünk. Tudom, hogy el kell oda mennünk, és én azt mondtam neki, hogy hm persze! És én is imádkoztam, és korán reggel volt úgy, hogy hajnal kettőkor kint mászkáltam az erdőben és imádkoztam. Mondtam Istennek, hogy Istenem komolyan gondolod te ezt? Az, hogy én elmenjek Biblia iskolába, ez olyan elfogult dolognak tűnik, ez olyan hihetetlen.

 És aztán azt mondtam a feleségemnek, hogy akkor szerezzünk azokból a jelentkezési ívekből, töltsük ki és küldjük be. És aztán felpakoltuk a mi kicsi kis pikkapunkat, és úgy néztünk ki, mint a Beverli Hill Billik, hogy egy csomó dolog fel volt pakolva az autónkra. És aztán elmentünk egy városba. Brokneuróba, ami ott volt Oklahómában. Anélkül, hogy lett volna egy helyünk, ahol lakhattunk. De mi akkor ott voltunk, tehát nem volt hol aludnunk, nem volt egy csomó dolgunk.

 De mindenki mondja hangosan, hogy: lépés. Megtettük ezt a lépést, megtettük ezt. És nem töltöttünk el ott olyan sok időt. Elmentem a gyógyító iskolába. És ott ültem és Hagin nem volt tőlem körülbelül négylépésnyire, és azt mondta, hogy elkezdtünk egy gyógyító iskolát. Akkoriban az még nem volt megépítve, és azt mondta, hogy egy ilyen gyógyító központot fogunk felépíteni.

Azt mondta Hagin, hogy szükségünk van olyan emberekre, akik aztán a gyógyulást fogják szolgálni az emberek felé ebben az épületben, ebben a központban. Aztán körülnéztem és azt gondoltam magamra, hogy úúú, ez milyen csodálatos dolog lenne! És aztán azt válaszoltam magamban, hogy: igen! De úgy is mindenki jelentkezni akar majd. Mindenki ezt akarja tenni. És én úgy se gondolom, hogy oda bejuthatnék. És az Úr foglalkozott velem miközben ott ültem és az olyan erőteljes dolog volt, amire a mai napon még nagyon jól emlékszem.

Az Úr azt mondta nekem, hogy segíts Hagin testvérnek. Ez volt az én elhívásom, ez volt az én küldetésem, ezekre, az évekre. És ezek után, amikor szükségük volt valakire, aki kitölti a papírokat, aki köszönti az embereket, aki imádkozik az emberekért. Akkor az volt előttem, hogy Hagin testvérnek szüksége van segítségre, és segítettem is. És aztán végül is, szüksége volt Haginnak arra is, hogy valaki segítsen neki tanítani a Biblia iskolában. Aztán Haginnak szüksége volt itt segítségre, ott segítségre.

És aztán elkezdtünk önállóvá válni és elkezdtem utazni, tehát utazó szolgálatban is voltam, és tettem dolgokat magam is, és az Úr azt mondta, hogy igen ez így rendben van, de igazából soha nem oldoztalak fel az elől, hogy továbbra ne segíts Haginnak. És erre azt gondoltam magamban, hogy bizony. Úgyhogy, akkor fogtuk a cók-mókjainkat elrepültünk oda, ahol ők voltak. Megtaláltuk őket és aztán megkérdeztük, hogy segíthetünk nektek továbbra is? És köszönet Istennek azért, hogy ők megengedték ezt nekünk. És aztán meg pár évig ott voltunk velük. Ámen. Mindaddig, amíg haza nem költözött Hagin testvér az Úrhoz, illetve pár hónappal az előtt váltunk el.

Valaki mondja azt, hogy: lépések, lépések, lépések. Az egyik dolog elvezet a másikba, és aztán a dolgok egyre erősebbé válnak, egyre hatalmasabbá, és egyre gazdagabbá, egyre egészségesebbé, szellemben, testben, lélekben, az anyagi életben. Bármikor, amikor úgy éreznéd, hogy hát én jól elvagyok, kényelmesen megvagyok, boldog is vagyok. És azt mondod, hogy neked itt így jó, és félsz megtenni lépéseket, amiket Isten kíván tőled. Akkor bizony meg leszel rövidítve, és nem fogsz elérni arra a bőséges helyre, amelyet Isten kirendelt a számodra. Tehát a hit az kilép. Mond ki hangosan: hogy a hit az kilép.

Amikor Isten foglalkozik veled, hogy lépj ki, akkor ki kell lépned. Egyébként elvéted, azt a bőséges helyet, és azt mondod, hogy de Keith testvér, de hisz te egy prédikátor vagy. Had mondjak neked valamit. Ezek az igeversek, amikről beszélünk, ezek nem prédikátoroknak való igeversek. Hanem ezek hit alapelvek, és mindannyinknak ezek alapján kell élnünk.

Amikor Péter kölcsönözte Jézusnak az ő hajóját, mikor Jézus befejezte a prédikációt, azt mondta nekik, menjetek ki, menjetek be a mélységre, és vessétek ki a hálóitokat. És mire gondoltak akkor a tanítványok, de hisz egész este ezt tettük, egész éjjel. De ők, mint vállalkozó emberek, akkor nekik szükséges volt megtenniük ezt a hitlépést, és végül is kimentek, és kivetették a hálójukat ahhoz, hogy ez az aratás bejöjjön.

Amikor az Úr azt mondja neked, hogy itt nyiss, egy vállalatot vagy tedd meg ezt vagy azt, és azt mondod erre, hogy de hát elég gondom van már így is. Azt ajánlom, hogy hallgass oda Istenre. Lépj ki! Miért? Mert az Úrnál ott van a te bőséges helyed. És Isten elvisz téged oda, hogyha hajlandó vagy meglépni ezeket, a lépéseket, ezeket, a lépéseket, lépések. Tedd meg ezeket, a lépéseket tedd meg ezeket, a lépéseket. Tedd meg a következő lépést.

Az életünknek ennél a kereszteződésénél tudtuk azt, hogy valami áll előttünk, de nem tudtuk, hogy mi az, de tudtuk, hogy valami jön. És aztán az Úr foglalkozott velünk, azzal kapcsolatban, hogy vegyünk ki egy hét szabadságot és jöjjünk el ide Brensonba. És mi csak ennyit tudtunk. Eljöttünk ide, szereztünk egy hajót és aztán kimentünk a tóra, egy picit játszadoztunk, mert nagyon sokat dolgoztunk azelőtt, és aztán kimentünk. És miközben itt voltunk valami elkezdett bugyogni a szívünkben Brensonnal kapcsolatban. És azt kérdeztük, hogy de mi a helyzet Brensonnal? Ezt nem vártuk, és mi lett volna akkor, hogyha nem tettük volna meg a hitlépést?

Mi lett volna, ha nem vettünk volna ki egy hét szabadságot, és nem jöttünk volna ide? Megkaptuk volna a következő lépést Istentől? Értitek-e, hogy működik ez? Tehát az egyik lépés maga után vonja a másodikat, tehát össze van a kettő kapcsolva. És addig nem kapod meg a következő lépést, amíg nem teszed meg az elsőt. Menjünk el az Apostolok cselekedeteire.

Ap. Csel és a 9-ik fejezet. 1-ső vers. Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz.

3. És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagyhirtelenséggel fény sugárzá őt körül a menyből.

4. És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mért üldözöl engem?

5. És ő pedig azt kérdezte? Hogy kivagy te Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl: nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod.

6. Remegve és ámulva monda: Uram mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.

Tehát azt mondta az Úr, hogy menj el egy helyre, és ott majd megmondják neked, hogy mit kell tenned. Hallod-e ezt?

Tehát mit mondott itt neki az Úr? Ha ott azon a helyen marad Saul, akkor vajon rájön-e arra, hogy mi az, amit az Úr akar neki mondani? Megtudja-e mi a második része ennek a dolognak, ha nem megy el oda, ahová az Úr mondta neki? Tehát, hogyha tovább olvasod, akkor meglátod, hogy az Úrnak itt egy terve van.

Egy másik emberét vállon veregette, és azt mondta neki, itt van, az, az ember, akinek volt egy látomása és azt akarom, hogy menj el hozzá, és az Úr megadta ennek az embernek a pontos címet, ahol Pál tartózkodott. És mi lett volna akkor, hogyha Pál nem azon a helyen tartózkodik? Tehát, Ananiás ugye elment arra a címre és rátette a kezét Pálra és elmondott neki dolgokat, de ez csak úgy tudott megtörténni, hogy Pál fölkelt onnan és elment abba a városba, ahová Isten mondta neki.

Tehát mi is azt tettük, hogy felkeltünk és eljöttünk ide és kint voltunk utazó szolgálatban és egyre többször előjött a szívünkbe, állandóan előjött ez a Brenson, Brenson. És mi azt gondoltuk, hogy mi van ezzel a Brensonnal kapcsolatban? Mi ez? És amint lehetőségünk adódott azonnal feljöttünk ide, kibéreltünk egy helyet, és utazgattunk, nézegettünk körbe-körbe, körülnéztük a várost. Itt maradtunk és imádkoztunk, és egyszerűen nem tudtunk elszakadni ettől, hogy Brenson, Brenson. Aztán már elkészültünk arra, hogy elindulunk, illetve, hogy elköltözünk oda. Költözünk Brensonba és fogalmunk sem volt arról, hogy igazából itt egy gyülekezetről volt szó. Azt gondoltuk, hogy az egész szolgálatunkat ide fogjuk áthelyezni, ebbe a városba.

Phyllisnek pedig volt tapasztalta az ingatlan ügyekben és ő is körbe nézegetett és megnézett különböző helyeket. Tehát egy irodát kerestünk, ahová majd a dolgainkat tesszük. És én pedig tovább imádkoztam és arra gondoltunk, hogy maximum egy olyan helyet keresünk, ahová több száz ember befér, azért, hogy, lehet, hogy valamilyen tévé műsort fogunk ott indítani. De aztán visszajött a feleségem és azt mondta, hogy úgy hiszem, hogy megtaláltam a helyünket. És azt mondtam neki: hogy igen? És azt mondta, hogy igen és nagyon nagy.

És amikor ide bejöttem, akkor körbe néztem és igazából a szívemben ott volt a bizonyosság, de a fejemben azt gondoltam, hogy mihez kezdünk ezzel a hellyel? És az egyik ember megkérdezte tőlünk, hogy mennyi ember van a gyülekezetetekben? És aztán mondtuk neki, hogy jelenleg nulla. És azt kérdezte, hogy akkor miért van szükségetek ekkora helyre? De továbbra is megtettük ezeket, a lépéseket.

Az első részének ahhoz, hogy valamit tudjunk kezdeni ezzel a hellyel. Tehát a munkálatokra, illetve a megvételére harminc perccel azelőtt jött a pénz a számlánkra, amikor már ki kellett azt fizetnünk. Tehát harminc perccel azelőtt. És soha nem késtünk semmilyen fizetéssel. Tehát mindig időben mindent kifizettünk. És ez volt az egyike a legkönnyebb dolgoknak, amit valaha is tettünk. És ez továbbra is csak bejön, és bejön, és bejön a szükséges pénz.

De mi lett volna akkor, hogyha annak idején nem hallgattuk volna meg azokat a kazettákat. Mi lett volna akkor, hogyha nem mentünk volna el azokra az összejövetelekre? Értitek-e, hogy miről beszélek? Mi lett volna akkor, hogyha nem mentünk volna el a Rhémába? Mi lett volna akkor, hogyha nem segítettünk volna Haginnak? Mi lett volna akkor, hogyha nem jöttünk volna el Brensonba? Az áldásoknak és a bőségnek azon a helyén lennénk-e a mai napon, ahol most vagyunk? Nem. És nekem ez annyira tetszik én ezt annyira kedvelem, hogy én továbbra is ezt akarom tenni, hogy mindig kilépek hitben. És azt akarom erre mondani, hogy igen Uram nem kell nekem ehhez ezt látnom, meg tudnom. Ábrahám is kilépett. Kilépett, nem tudván, hogy merre megy.

Menjünk el a Józsué könyvének 3-ik fejezetére. Boldoggá prédikáltam ma magamat, mert igazából én most nem valaki másnak az életéről beszélek, hanem a mi életünkről. Saját életünkről. És én pedig ott voltam, jelen voltam, amikor ezek a dolgok történtek és tudom, nekem nem mondhatod azt, hogy ez nem történt meg. Én ott voltam, amikor megtörtént. Megtörtént, így ahogy mondom. Halleluja! Hányan tudjátok azt, hogy Isten még nem fejezte be, ezeket, a dolgokat? Isten el tud-e vinni minket egy nagyobb helyre, egy jobb helyre? Igen, igen.

Phyllis és én beszéltünk erről nemrég. A pénz ezekre, a dolgokra, a pénz a repülőgépre a pénz az adások, illetve a felvételekre. Az összes pénz, amire szükségünk volt ahhoz, hogy ezt az épületet megvegyük és megjavítsuk, az a pénz nem volt ott mindaddig, amíg, ki nem léptünk.

 Az a pénz, ami ahhoz volt szükséges, hogy elmenjünk arra az első összejövetelre, ott Haginéknál.

Már ott ültünk az autóban, ott ültünk az autóban és nem tudtuk azt biztosan, hogy van elég pénzünk ahhoz, hogy vissza tudjunk majd jönni onnan. Hallottad? Miért? Azért mert az Úr foglakozott velünk, hogy el kell mennünk, és mi azt gondoltuk, hogy Isten majd gondoskodik a többi dologról.

    Nem volt pénzünk ahhoz, hogy megvegyük ezt az épületet. Nem volt pénzünk arra, hogy ezeket, a dolgokat itt megtegyük, és nem koldultunk nem könyörögtünk másoktól, nem mondtuk másoknak azt, hogy figyelj ide, hát neked ezt meg kell tenned. Nem, nem! Ha az Úr mondta neked, hogy tedd meg, akkor Isten ott áll a hátad mögött.

    A hívők azok nem koldusok és nem könyörögnek dolgokért, mert hogyha bele kerülsz ebbe, hogy kéregetsz emberektől, akkor kikerülsz a hitből. És már beszéltünk nektek arról a történetről is, hogy ott Tulsába volt egy a reptéren egy kicsi kis földünk, amit eladtunk akkor, amikor tudtuk, hogy ide kell jönnünk és a másik nap, miután feladtuk a hirdetést, hogy ez eladó, eladtuk. És a pénzt átküldték a számlánkra ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni itt a munkálatokat. És a mi alkalmazottaink pedig ott voltak Tulsában, és nagyon elfoglaltak voltak.

    És ez az épület pedig például az egyik felén húsz toalett volt, amit már évek óta nem használtak. És azt mondtam a feleségemnek, hogy hát akkor te, lehet, hogy elkezdhetnéd az egyik felén én majd a másik felén. Aztán azt mondtuk, hogy hát inkább menjünk vissza a szobába és imádkozzunk tovább még. Mert most, hogy elkezdtük ezt a dolgot, akkor most mit teszünk vele? Mihez kezdünk vele?

    Ott voltunk és imádkoztunk és az Úr foglalkozott velünk, azzal kapcsolatban, hogy menjünk és látogassuk meg a barátainkat Szent Luizban. Nagyon fáradtak voltunk, nagyon sok mindenen keresztül mentünk. A repülőgépünk épp akkor nem működött, úgy hogy autóval kellett oda utaznunk. Nagyon korán reggel el kellett indulnunk, de a szívünkben ott volt. Tehát elmentünk és mindenki mondja hangosan, hogy: lépések, lépések.

    Elmentünk oda az ő gyülekezetükbe. Barátok voltunk, és amikor megláttak minket, nagyon örültek, és azt mondták, hogy mit csináltok itt? És azt mondtuk nekik, hogy mi csak el akarunk ide jönni veletek ebbe a gyülekezetbe. És azt mondták, hogy rendben. Aztán elmentünk együtt ebédelni és azt kérdezték tőlünk, hogy és hát mi a helyzet veletek? És mondtuk nekik, hogy úgy néz ki, hogy egy államba költözünk veletek. És azt kérdezték, hogy tényleg? És aztán mondtuk nekik, hogy éppen most írtunk alá egy papírt, hogy szeretnénk ingatlant vásárolni Brensonban. És azt kérdezték, hogy micsoda? És kérdezték, hogy hát mihez kezdetek vele?   Aztán erre azt mondtuk, hát nem tudjuk. De hisszük azt, hogy jóra fordul a dolog és minden jó lesz. És azt kérdezte, hogy te pásztorolni fogsz egy gyülekezetet?

És azt mondtam neki, hogy ezt ne mond ki túl hangosan. De így néz ki a dolog, hogy igen, és mondták, hogy mondjál el nekünk valamit erről. Elmondtuk nekik a dolgokat. És azt mondták, hogy dicsőség Istennek! És azt mondta nekem a barátom, hogy ugye tudjátok azt, hogy a feltámadás vasárnapján kell megnyitnotok ezt a gyülekezetet? Ez körülbelül négy héttel az után lett volna, hogy ő ezt kimondta. Tehát egy hónapunk volt rá, hogy rendbe rakjuk a dolgokat.

 Három éven keresztül nem használták ezt az épületet és nem úgy nézett ki, mint egy gyülekezeti épület. Egyáltalán. Mindenre szüksége volt. Ezen kívül pedig csak én és a feleségem voltunk ott, akik tudtunk volna valamit csinálni.  Aztán amikor a barátom azt mondta, hogy ugye tudjátok, hogy a feltámadás vasárnapján kell megtartanotok az első alkalmat, akkor a fejem erre azt válaszolta ó nem, nem, nem, nem. De a szívem pedig azt mondta, hogy igen. És azt gondoltam magamban, hogy hm, hm, hm, és elcsendesedtem.

Tehát megtanultam, hogy nagyon sokszor az embernek inkább csendben kell lennie ahelyett, hogy valamit hitetlenségből kimondana. Mert, hogyha a te hited még nincs ott, akkor jobban teszed, ha inkább csukva tartod a szádat és megnézed azt a dolgot. És azt mondta nekem, hogy had segítsünk nektek.   Azt kérdeztük tőlük, hogy;- de hogyan? És azt mondta nekünk ez a barátunk, hogy van egy olyan csoportunk, akik a katasztrófák esetén segítenek embereken, amit úgy hívnak, hogy nemzetközi szolgálat.

És azt mondta nekem ez a barátom, hogy mi jövünk és segítünk nektek, kitisztítjuk, rendbe rakjuk azt a dolgot és aztán kész lesz arra, hogy elkezdjétek a gyülekezetet. Azt mondtam nekik, hogy oké rendben. Kérlek. És lejöttek ide hozzánk, és mindent rendbe raktak. És segítettek nekünk mindenben, hogy ezt innen ide tegyétek, oda tegyétek. Azt, hogy a pódiumot hogyan kell elrendezni, hogy a székekkel, mit kell csinálni, hogy hogyan kell megcsinálni a vasárnapi iskolának a helységét. És azt mondták erre, hogy nekünk van erre egy tervünk, hogy ezt, hogy kell megtenni.

És aztán a Szent Luisi család, a gyülekezetből kértek önkénteseket, akik jöttek és segítettek nekünk. Az első héten százötven ember jelent meg itt nálunk. Nagy autókkal, vízvezeték szerelőkkel, villanyszerelőkkel, tinédzserekkel, háziasszonyokkal, függönykészítőkkel. És úgy elárasztották ezt a helyet, mint egy sáska csapat. És láttad, ahogy a kisgyerekek ott voltak a székek alatt fogkefékkel tisztították a helyeket. És egész héten át, itt maradtak és a földön aludtak és hamburgereket grilleztek kint.

És aztán a másik héten újra jött százvalamennyi ember, de nagyon közel volt a feltámadás vasárnapja, a húsvét ünnepe. De megnyitottuk az épületet és megtartottuk az első alkalmunkat. És több mint ötszáz ember jött el az első alkalmunkra. És aztán azt gondoltuk és azt kérdeztük, hogy hát ezeknek honnan jöttek ennyien ide? De mi lett volna akkor, hogyha nem jöttünk volna el ide vakációzni? Mi lett volna akkor, hogyha vettük volna az összes pénzünket, amink volt és nem fektettük volna bele ebbe a dologba? Hogyha nem hallgattuk volna azokat a kazettákat, még akkor a hetvenes években. A hétnek a lépései.

Nem lépsz bele az erőbe, beszélhetsz róla, ülhetsz és kérhetsz tanácsadást, és benyújthatsz különböző imakéréseket. De a dolgok nem fognak addig megnyilvánulni, Istennek az ereje az éltedben, amíg meg nem teszed azt a lépést. Amikor megteszed azt a lépést, akkor a kenet megnyilvánul. A pénz az eloldatik, és jön hozzád. De mindaddig, amíg csak ülsz, és beszélsz a dologról, ez csak akkor fog megtörténni, amikor a lábadat rá helyezed arra a dologra, amikor megteszed ezt az első lépést, a felé a dolog felé. Tehát Józsué 3. halleluja, halleluja nagyon izgatott a szívem.

Tehát Józsué 3. 12-es vers. Most azért válasszatok magatoknak tizenkét férfiút Izrael nemzetségeiből, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből

15-ös vers. És amint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek széleibe, a Jordán pedig az egész aratási idő alatt telve volt minden ő partja felett. Megálla a víz, amely felülről folyt alá.  

Hányan tudjátok, hogy ez egy csoda? Ez Isten erejének a megnyilvánulása. A csodatévő Isten csodatévő dicsőségének a munkája. Tehát mi történt, mikor fog ez megtörténni? Nem az alatt fog megtörténni, míg ők erről beszélnek, kiáltoznak, tanácsadásban vannak, nem úgy fog ez megtörténni, hogy küldözgetik a leveleket jobbra, balra, hogy gyerünk, kapcsolódjatok be a mi tervünkbe stb., hanem mikor fog ez megtörténni? Úgy fog ez megtörténni amint a lábaik, a lábuk megérintette a Jordánnak a szélét. Tehát először 13-as verset olvastuk bocsánat.  És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize kettészakadt, és a felülről aláfolyó víz megáll egy rakásban. És most pedig a

14-es vers És lőn, hogy amint megindula a nép az ő sátraiból, hogy általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép előtt:

És a 15-ös vers újra. És amint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek szélébe, a Jordán pedig az egész aratási idő alatt telve volt minden ő partja felett:

Mi történt? Megállt a víz, amely felülről folyt alá és áll ott egy rakásban, nagy messzire Ádám városánál, amely Sartán mellett volt: a puszta tengere, a Sóstenger felé aláfolyó víz pedig egészen elfuta, és általméne a nép Jerikó előtt.

A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott álltak a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izrael szárazon ment át, mindaddig, míg az egész nép teljesen által ment a Jordánon.

Micsoda hatalmas csoda ez? Istennek a csodája. Isten végez-e még a mai napon is csodákat? Isten tesz-e még jeleket és csodákat? Isten tesz-e még olyan csodákat, amiről évszázadok után is fognak beszélni az emberek? De mikor történik ez meg? Nem úgy fog megtörténni, hogy ott ülsz a parton, és erről beszélsz. Hitre volt szükség ahhoz, hogy ők ezt megtegyék. És ott volt velük a frigy ládája is, és hallották az Úrnak a szavát, hogy menjetek és menjetek keresztül rajta.

És azt kérdezik, hogy hol állunk le?- nem álltok le. Igen de hát ez egy áradat, ez egy folyó. Hol állunk le, hol várjuk meg Istennek, míg ezt megteszi? Nem álltok le. Hol várunk? Nem vártok, hanem kiléptek és beléptek. Tehát megfújták a kürtöket és aztán elindultak. És a Biblia azt mondja, hogy bizony, a partja felett volt igazából megtelve ez a folyó, és nagyon egy gyors sodrású folyó volt, és hogyha elkap ez a folyó áradat, akkor annyi neked.

És csak mentek előre és mentek előre és nem álltak le, mert nincs itt az ideje annak, hogy tétovázzanak, hogy habozzanak és a következő pillanatban, ahogy belépsz te ebbe a folyóba, akkor ez az egész a folyó elborít téged. De bele léptek. És nem azelőtt, mielőtt bele léptek volna, hanem amint belépett az ő lábuk a vízbe, amint megérintette a talpuk a vizet. Istennek az ereje abban a pillanatban nyilvánult meg. Istennek a dicsősége meg leállította a rohanó folyamot. És bizony nagyokat mosolyogtak, dicsőség Istennek.

Doktor Lilien B. Yeomans mondta ezt az állítást, hogy Isten gyönyörködik abban, amikor az Ő gyermekei kilépnek. Kilépnek az ürességbe, kilépnek a szakadékba, amikor nincs semmi a lábaik alatt, csakis Istennek az Igéje. Barátom, hogyha te akarod látni Istennek a nagy csodáit, hogyha szeretnéd látni Istennek a hatalmas anyagi csodáit, ha akarod látni Istennek a hatalmas gyógyító csodáit, akkor hajlandónak kell lenned kilépni.

Amikor az Úr azt mondja neked, hogy tedd meg, akkor nem érvelgetsz, nem gondolkozol rajta, nem fontolgatod, hanem azt mondod, hogy itt jövünk. És mindegy, hogy milyen a talaj, vizes vagy száraz, akkor is megyünk, és nem foglalkozom azzal, hogy mi van a lábaim alatt, hanem megyek. És addig nem látod meg az erőt, mindaddig, amíg a lábaddal bele nem lépsz. És amikor ezt megteszed akkor csodák, - és mi láttuk ezt ennél a gyülekezetnél,- hogy abban a pillanatban, amikor kiléptünk abban, amit Isten akart, hogy igenis legyen ez a gyülekezet megjelent a pénz és megjelentek az emberek.

Igazából pár hete léptünk ki abban, hogy ezt a tévés dolgot is megtesszük, és itt van, itt van! Dicsőség Istennek. Mi lett volna akkor, hogyha nem léptünk volna ki? Mi lett volna, ugye akkor, hogyha visszaültünk volna a helyünkre? És azt mondtuk volna, hogy hát, ha majd, amikor majd az Úr ezt elő hozza, meg valóságba hozza, akkor majd megtesszük. Az Úr behozza ezt a pénzt, meg azt a pénzt, akkor majd megtesszük. Majd amikor az Úr meggyógyít engem, akkor fogok én innen felállni. Észre vettétek, hogy hányszor mondta az Úr azt, hogy kelj fel és járj? Értitek-e azt, hogy abban az adott pillanatban, ők nem tudták azt megtenni. Mert azért fekszenek ott azon az ágyon, mert nem tudtak felkelni?

Amikor az Úr azt mondta, hogy nyújtsd ki a kezedet akkor sokszor azt hittem, hogy arra azt mondja az Úr, hogy csak tegye előre a kezét. Például a Márk 3-ban, de, igazából az egy csonka kéz volt, és sorvadt kéz volt, és azt az ember nem volt képes megtenni, hogy kinyújtsa a kezét. Mert nem működött neki az a keze, nem hajlott neki, és kinyújtotta a kezét. De amikor Isten azt mondja neked, hogy nyújtsd ki a kezedet, akkor ne vitatkozz Istennel, ne érvelgess Istennel. Mert, aztán amikor az ember elkezdte kinyújtani a kezét, és elért arra a pontra, amikor ő már képtelen lett volna tovább nyújtani a kezét, akkor lépett közbe a Mindenhatóság. Akkor találkozott Isten erejével, a Mindhatóval, amikor a lábuk belelépett abba a vízbe, ott volt a csoda, halleluja.

Az élő hit az cselekszik, az élő hit az kilép, az élő hit az engedelmeskedik, és ekkor látod meg a dolgokat, ekkor látod meg Istennek a csodatévő erejét.

Forrás: www.moorelife.org
Meghallgatható: www.bekevar.fw.hu  > BŐVÖLKÖDŐ ÉLET menüpontban 

BÉKEVÁR FŐOLDAL