2007. 03. 11.

 "GYAKORLÓKÖZPONT"

Az „Ő útjának módja szerint”… 

Kenneth Hagin Jr. 

Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint;
még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól…

…írja Salamon a Példabeszédek 22. fejezetének hatodik versében. 

Kenneth Hagin Jr. cikke kicsit bővebb információval szolgál e témában, gyakorló szülőknek. 

 

Az otthon nem csak egy hely, ahol egy család él; hanem egy gyakorlóközpont is a szülőkkel, mint elsődleges oktatókkal. Ha nem tanítasz gyermekeidnek Istenről és az Ő értékrendszeréről, akkor valószínűleg nem is fogják követni Őt, sem az Ő útjait. Mielőtt azonban bármilyen eredményes útmutatást adnál, egy erős kapcsolatot kell kifejlesztened gyermekeiddel.

Hogy megértsük Isten szándékait a családdal kapcsolatban, először vissza kell mennünk a Teremtés könyvéhez. 

26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön és a földön csúszómászó mindenféle állatokon.
    27 Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.
    28 És megáldá őket Isten, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá… (1 Mózes 1,) 

Családdal kapcsolatos tervében, egy férfit és egy nőt teremtett, majd azt mondta nekik, hogy „legyetek gyümölcsözőek” [az NIV fordítás szerint – ford.]. Más szavakkal, azt akarta, hogy legyenek gyerekeik és alapítsanak egy családot.

A család fontos Istennek. Valójában Ő alapította és hozta létre a családot, mielőtt megalapította volna a kormányt. Sőt, mielőtt létrehozta volna az Egyházat, megalapította az otthont.

Kezdetben az otthon egy olyan hely volt, ahol az embereket arra képezték ki, hogy Istennel járjanak. Azt hiszem, hogy Isten úgy tekint az otthonra, mint egy „gyakorlóközpont”-ra; ahol a szülők elméletileg az Úr útjaira tanítják a gyermekeiket.

Ábrahám, a zsidó nemzet pátriárkája, egyike az istenfélő apák példájának, aki gyermekeit az Úr útjaira tanította. Igazából Isten részben azért kötött szövetséget Ábrahámmal, mert tudta, hogy Ábrahám „megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének őutána, hogy megőrizzék az Úrnak útját…” (1Mózes 18,19.).

Később, a Sínai hegyen Isten arra utasította az izraelitákat, hogy őrizzék meg az Ő útjait:  

6 És ez Igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szíveden.
    7 És gyakoroljad ezekben a te fiadat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. (5 Mózes 6,) 

Ezen igék szerint, ha meg akarjuk őrizni Isten útjait, Isten parancsolatait a szívünkre kell helyeznünk és gyakorolnunk kell azokban magunkat és a gyermekeinket. Hogyan kell ezt csinálni? A 7. vers azt mondja, hogy mindig szólnunk kell Isten parancsolatait a mindennapi életünk során.

A Biblia az Isten értékrendszeréről szóló kézikönyv. Mindent megtanulunk belőle, az életről, az istenfélelemről és a jellemről (2Péter 1,3.). Megmutatja nekünk, hogyan éljünk egy boldog, bővölködő életet (János 10,10.). Ellentétben azzal, amit néhány szülő hisz, nem a helyi gyülekezet felelőssége, hogy jellemet formáljon gyermekeiknek; sem, hogy gyakorlatoztassák őket az Isten dolgaiban. Minden szülőnek felelőssége tanítani saját gyermekeit, és az elsődleges edzés otthon történik. Isten azt akarja, hogy gyakoroltassuk gyermekeinket az Ő útjaiban. Hogyan is? Ismétlem: Istenről való beszélgetés által, amikor otthon vagyunk és amikor úton vagyunk. (Mai szóhasználattal azt mondhatnánk, hogy „autóvezetés közben”.) Ugyanakkor, beszélnünk kell Istenről gyermekeinknek, amikor felkelnek és amikor aludni mennek. Más szavakkal, minden időben beszélnünk kell nekik Istenről.

Néhány szülő, minden nap csak egy rövid időt szán arra, hogy Biblia órát tartson csemetéinek, ami általában egy rövid, lefekvés előtti imára korlátozódik. A 2Mózes 6,6-7. szerint azonban Isten azt akarja, hogy minden alkalmat használjunk ki az egész nap folyamán, hogy gyermekeinket az Úr útjaira tanítsuk.

A tanítás alapvetően kétféle módon történik: 1. az által, amit mondasz; és 2. az által, amit teszel.

A gyermekek a környezetük terméke. Azt fogják tenni, amit látnak, hogy teszel, annak ellenére, amit mondasz nekik. Úgy értem, hogyha valamit mondasz nekik, de valami mást csinálsz, a cselekedeteidet fogják követni, nem pedig a szavaidat.

Például, ha a gyermekeid ordítoznak egymással és te azt mondod nekik, hogy üljenek le és beszéljék meg a dolgokat, nem fognak rád hallgatni, ha folyamatosan azt tapasztalják, hogy te és hitvesed is ordítoztok egymással, nyugodt beszélgetés helyett. Ha mint szülők, úgy oldjátok meg a dolgokat, hogy egyikőtök elviharzik a házból, a másik meg sírva menekül a hálószobába, akkor ugyanilyen módon fogják gyermekeitek is megoldani a konfliktusokat.

Sajnos túl sok szülő nevel a „Csináld, ahogyan mondom, de ne úgy, ahogy csinálom.” filozófia szerint. Ez a filozófia kevert üzeneteket küld a gyerekeknek.

Én, ahogy felnőttem, a mindennapos példákból tanultam, amiket a szüleimtől és nagyszüleimtől láttam. Mielőtt nagyapám, Rooker papa meghalt volna, mindig azt mondta nekem, hogy „Pontosan annyira vagy jó, amennyire a szavad. Ha nem jó a szavad, egy csibész vagy”. Azzal folytatta, hogy „Ha a szavamat adom egy embernek és kezet rázok vele, azt fogom tenni, amit megmondtam, még ha a zsebem is bánja”. Rooker papa a tisztesség embere volt, és becsületességet tanított a gyerekeinek és az unokáinak nem csak a szavaival, hanem a tetteivel is. Apám is így élt. Nem csak hallottam nagyapámat és apámat, hogy a tisztességről tanítanak engem, hanem láttam is őket, hogy egyenesen követik a szavaikat. Következésképpen, én is ilyen vagyok. Ha valamiben a szavamat adom neked, azt elvégzettnek veheted.

Egy élő példa a legalkalmasabb az Isten szerint való alapelvek tanítására és a generációról generációra történő átadására. Sajnos, ma Amerikában, mérhetetlenül hiányzik belőlünk a jellem és a tisztesség. Ez azért van így, mert az Isten szerint való alapelveket nem tanítják az otthonokban.

Amikor nem csepegteted bele Isten értékeit és alapelveit az otthonodba, akkor gyermekeid, annak a hatása alá fognak kerülni, amit a rádióban hallanak, vagy amit a Tv-ben látnak, és amit a magazinokban és az Interneten olvasnak. Ahelyett, hogy te befolyásolnád őket, barátaik és a világ értékrendszere lesz rájuk hatással.

Gyermekeid tanítása nagyon fiatal korban kezdődik, és ez ott indul, hogy kapcsolatot alakítasz ki velük. E kapcsolatok, a velük töltött idő által fejlődnek. Az erős kapcsolat úgy épül fel, hogy érdeklődést mutatsz a gyerkőceidnek fontos dolgokban. Nem várhatsz addig, amíg idősebbek lesznek, hogy elkezdj kialakítani velük egy kapcsolatot. Attól a pillanattól el kell kezdened, hogy hazahozod őket a kórházból.

Amikor elsőbbséget élveznek az életedben és időt fordítasz rájuk és tudatod velük, hogy mennyire szereted és nagyra becsülöd őket, akkor bármiről beszélgethetsz velük. Aztán amikor elérkezik az ideje, hogy Isten szerint fegyelmezd vagy irányítsd őket, sokkal hajlamosabbak lesznek hallgatni arra, amit mondanod kell, inkább mintsem lázadjanak tanácsod és rendreutasításod ellen. Ha azonban csak szabályokat vezetsz be otthon a gyermekeiddel való kapcsolat kialakítása nélkül, akkor lázadni fognak, ahelyett, hogy Isten útjait követnék.

A kapcsolat a legjobb alap a tanításra. Enélkül az otthonod valójában csak egy ház, ahol különböző emberek élnek.

Kapcsolattal azonban képes vagy befolyásolni gyermekeidet és az ő gyermekeiket is, és az ő gyermekeik gyermekeit is. Mint Ábrahámnak, leszármazottaid generációról generációra az Isten útjain járnak majd.  

TEDD ÉS NE TEDD

Az Efézusiakhoz írt levél azt tanítja, hogy „ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr tanítása és intése szerint”. Íme néhány útmutatás segítségképpen.

·    Ne vidd túlzásba gyermekeid védelmét.
Nem védheted meg gyermekeidet mindentől. Elkerülhetetlen, hogy szerezzenek néhány karcolást az életben.

·    Ne hanyagold el gyermekeid védelmét.
A gyerekeknek szükségük van egy rendszerre, hogy biztonságérzetük legyen. Kezdd a „házi rend” létrehozásával.

·    Ne hasonlítsd össze gyermekeidet másokkal.
Minden gyermek különböző és más képességű. Hagyd mindegyikőjüket a saját egyedülállóságuk szerint fejlődni.

·    Figyelj arra, amit csemetéid mondanak.
Jó gondolataik szoktak lenni. Azzal, hogy meghallgatod őket, építed az önbecsülésüket és önértékelésüket.

·    Dicsérd meg gyermekeidet.
Mindenkinek szüksége van megerősítésre, nem számít mennyire fiatal vagy idős.

·    Tölts időt gyermekeiddel.
A kapcsolatok nem telefonon keresztül épülnek fel. Vond be magadat gyermekeid életébe. Semmi sem betűzi jobban a „szeretetet”, mint az egymással töltött idő.

 

Fordította: Szalai Bálint 

Forrás: Szigetvári Örömhírlevél 2007. februári száma


VISSZA A FŐOLDALRA