2005. 03. 13.

HÚSVÉT

    A húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe, mert ekkor végeztetett el az isteni terv, ekkor kapott az emberiség megváltást a sátán uralma alól. Ádám a föld urának teremtetett, de engedetlensége az emberiség bukásához vezetett. A bűnbeesés pillanatában Ádám szelleme elszakadt Istentől és az ördög gyermekévé vált, így minden utódnak a törvénytelen apa természete jutott. A Teremtő nem nézhette tétlenül az eltorzult földi életet, ezért kidolgozta a megváltás tervét. Hogy törvényesen részt vehessen a világ dolgaiban, szövetséget kötött az emberrel. Végül feláldozta az Ő Fiát azért, hogy megmentse és visszaállítsa az emberi nemet eredeti pozíciójába. Az Atya megváltási tervében szerepelt Jézus keresztre feszítése. Krisztus helyettünk ment a keresztre, hogy eltörölje a bűnt, megváltson a betegségtől, a szegénységtől és a szellemi haláltól. Ha elmaradt volna a megfeszítés, akkor megváltás sem lett volna. Ennek hiányában pedig nincs lehetőség a szellemi újjászületésre, az üdvösségre, ami nélkül senki nem juthat a Mennybe.

    Krisztus volt az ember helyettesítője, Ő mindannyiunkért szenvedett és meghalt. Helyettesítő munkája a halálával kezdődött és addig nem lett teljes, amíg az Univerzum Legfelsőbb Bírósága előtt be nem mutatta szent vérét, és le nem ült a mennyei Felség jobbjára. Az értünk hullott drága vér lett a pecsét a megváltásunk dokumentumán. Ez a vér teszi igazzá (megigazulttá) és tisztává Isten előtt mindazokat, akik elfogadják Jézust Uruknak és Megváltójuknak. Az örök megváltásnak mindazok részesei lehetnek, akik behívják Jézust az életükbe. Ilyenkor Isten újjáteremti a szellemünket, a ’belső embert’, és ezzel helyreáll a közösség az ember és Teremtője között.

    Jézus ÉRTÜNK halt meg, hogy megváltson a szenvedések és betegségek alól is, amelyeket Ádám engedetlensége idézett elő a földön. Vállalta önmaga feláldozását azért, hogy gyógyulást és szabadulást szerezzen. Isten a bűntelen Fiára helyezte a bűneinket. „Pedig BETEGSÉGEINKET Ő VISELTE, ÉS FÁJDALMAINKAT HORDOZÁ, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és AZ Ő SEBEIVEL GYÓGYULÁNK MEG… az Úr MINDNYÁJUNK VÉTKÉT ŐREÁ VETÉ”. (Ésa. 53,4-6) Nagyon fontos: ugyanaz a fejezet szól a betegség alóli megváltásról, mint amelyik a bűn alóli megváltásról! A szent vér szolgált a bűn eltörlésére, a test megtöretése pedig a gyógyulásra. Az üdvösséghez elég lett volna az Úr Jézus szent vérének kiontatása. Hogy nekünk ne kelljen betegnek lennünk, Jézus hagyta összezúzatni a testét. Drága áron, a Bárány vérén váltattunk meg. (1Pét. 1,18-19) Amikor magunkhoz vesszük a megtört testet jelképező kenyeret vagy ostyát, akkor a szent egészséget vesszük magunkhoz.

    Jézus HELYETTÜNK függött a kereszten, azután szellemi halottként három napra lekerült a pokolba. A feneketlen mélységben az utolsó fillérig kifizette a megváltásunk árát, mindazt, amivel tartoztunk, hogy az újjászületett keresztényeknek ne kelljen a pokolba menniük. Amikor már semmi adósságunk nem maradt, eltörölte az ’adóslevelünket’. Ez tett minket szabaddá! Az ördögnek nincs mit behajtania rajtunk, ezért nem nyúlhat hozzánk, ezért nincs joga, hogy beteggé és szegénnyé tegyen bennünket. A Megfeszített miattunk szenvedte el a töviskorona, a korbácsolás és a kereszt szörnyűségeit. A bűneink, mint jelképes szögek ütötték át a kezét és a lábát. Ő felvállalta mindazt, ami a bűn következményeként minket ért volna. Amikor a Mennyei Bíróság úgy látta, hogy az ár ki van fizetve, Isten igaznak nyilvánította ki Fiát. Az Atya egy szempillantás alatt kihozta Őt a szellemi halálból, és örök életet adott Neki. Így Jézus lett az elsőszülött a halálból. A Krisztus győzelmet aratott a pokol erői fölött.

    Krisztus szenvedett és szent vérét ontotta azért, hogy most az Atya előtt képviselhesse az Ő népét. Előttünk ment és utat nyitott a számunkra, hogy követhessük Őt. Isten teremtményei közül egyedül az ember kapott szabad választási lehetőséget, hogy itt a földön eldöntse: halála után a Menyben vagy a pokol tüzében kívánja eltölteni az örökkévalóságot. Jézus a szívek ajtaja előtt áll, és zörget. Ő azt szeretné, hogy az idők végén, mielőtt bezáródna a kegyelem korszakának kapuja, egyetlen hívó szóra beköltözhessen minden ember szívébe. A jézusi hitet hangosan ki kell mondani, ugyanúgy, mint az esküvőn a boldogító igent: Igen, Jézus, én hiszem, hogy te meghaltál és feltámadtál, kérlek légy az életem Ura!

(Forrás – Charles Capps: Hatalom három világban)

-bf-