2005. 03. 13.

Jézus feltámadása

    Ha kíváncsi vagy Jézus Krisztus temetésének és feltámadásának részleteire, ajánlom, olvasd el Kenneth Hagin, Megértés arról, hogyan harcoljuk meg a hit szép harcát című könyvének alábbi részletét:

»Ha csupán az evangéliumokat olvasnád, gondolod, hogy többet tudnál, mint az apostolok? Több mint három éven át nap, mint nap Jézussal voltak, mégsem tudták, miért halt meg. Megkérdezték Tőle: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izraelnek?“ (Csel. 1,6)
    Emlékszel, hogyan írta le János, amint Péterrel a sírhoz szaladtak, miután Mária elmondta nekik, hogy Jézus nincs ott? János, mivel ő volt a kisebb termetű, megelőzte Pétert, aki egy nagyobb, nehézkesebb alkat volt. János azonban a finomabb, érzékenyebb természetével (mivel a halottak és a sírok igen szentek voltak a zsidók számára) nem ment be Jézus sírboltjába. Megállt odakinn. Péter, aki lobbanékony természetű volt, bedugta a fejét, és egyenesen besétált a nyíláson át. Aztán János is követte őt.  

János így ír: „Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.“ (Ján. 20,8. 9.) Maguk a tanítványok sem tudták, miért halt meg Jézus!
    A tanítványokat a következő dolog győzte meg Jézus feltámadásáról: a János 19,39–42-ből tudjuk, hogy Jézus a zsidók szokása szerint lett bebalzsamozva.

János 19,39–42
    Eljöve pedig Nikodémus is, aki éjszaka ment először Jézushoz, hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot. (40) Vették azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni. (41) Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett. (42) A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel volt, abba helyezék Jézust.  

A zsidók az egyiptomiaktól tanulták a balzsamozást; az egyiptomi fogság négyszázharminc éve alatt. Az egyiptomiak mirha és áloé keverékéből egy ragadós, kátrányszerű anyagot készítettek. Majd vékony vászoncsíkokat kentek be ezzel az anyaggal, és a testet ezekkel a csíkokkal tekerték körbe. Ez egy hernyóbábhoz hasonlítható burkot képezett a holttest körül. A kéz és a lábfej minden egyes ujját egyenként becsavarták.
    Mária többek között azért ment a sírhoz a szombatnapot (zsidó sabbath-ot) követően, a hét első napján, hogy befejezze a balzsamozást. Az arccal még nem voltak készen. A „bábnak“ ezt a részét nyitva hagyták, és egy kendőt terítettek fölé.
    Minden történelmi bizonyíték alapján Jézus körülbelül száznyolcvan centiméter magas, és valószínűleg nyolcvan kilogramm körül volt. Azon a meleg vidéken valószínűleg összezsugorodott halálát követően, és mintegy kilenc kilogrammal csökkenhetett a testsúlya. A száz font mirha és áloé, valamint a halotti ruhák körülbelül ötvennégy kilogrammot nyomhattak. Tehát a testtel, a mirhával, áloéval és a ruhákkal ez a „báb“ összesen százhuszonhét kilogramm körül lehetett.

Jézus az arcnyíláson át jött ki, és a burok továbbra is ott feküdt. Az arcot takaró kendő össze volt hajtogatva — nem pedig félredobva. Péter és János ezt meglátva meggyőződtek arról, hogy senki nem vitte el Őt. Hogyan tudta volna bárki is kiszedni Őt abból a „báb“-ból?
    Láthatod, hogy csupán a négy evangéliumot olvasva nem leszel képes igazán felfogni, miért halt meg Jézus. Az evangéliumok az Ő életével, halálával, temetésével és feltámadásával foglalkoznak. A Gyülekezetnek írt apostoli levelekben azonban elmondja nekünk a Biblia, hogy pontosan miért halt meg Jézus. Az apostoli levelekből tudod meg, mi történt Jézussal a halála pillanatában, hová ment és mit tett.
    Pál szintén a levelekben írta: „…az az Evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.“ (Gal. 1,11. 12.)

Továbbá, a levelekből tudod meg, mi történt Jézussal, miután feltámadt a halálból. Emlékeztek, Mária látta Jézust a sírnál, és Ő ezt mondta neki: „Ne illess engem…“ (Ján. 20,17) Mégis, amikor megjelent a tanítványoknak (akik meg voltak rémülve, mert azt hitték, kísértetet látnak), így szólt: „…tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van.“ (Luk. 24,39)
    Miért mondta Jézus Máriának, az első embernek, akit meglátott: „Ne érints meg“, majd egy kis idő múlva a tanítványoknak: „Tapogassatok meg, érintsetek meg, hogy lássátok, hús és csont vagyok“?
    A választ erre a kérdésre az apostoli levelekben találjuk, mert e levelekben láthatjuk, mi történt valójában az első megjelenése — amikor Jézus azt mondta Máriának: „Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz…“ (Ján. 20,17) — és második megjelenése között, amikor a tanítványainak jelent meg. A Zsidó levélben mondja el nekünk a Biblia, hogy Jézus e két megjelenése között a mennyei Szentek Szentjébe ment be a tulajdon vérével, hogy örök megváltást szerezzen számunkra. (Zsid. 8–10) Mindörökké dicsőség Istennek!

    Bátorítani szeretnélek, mint keresztényt, hogy az apostoli levelekkel töltsd a legtöbb időt. Nem azt mondtam, hogy mást ne olvass, mert olvasnunk kell. Tanulmányozd az Ószövetséget is, de az időd javarészét az Újszövetségre szánd. Nem az ó szövetség alatt élünk, hanem az új szövetség alatt!«

A fentiek megértése érdekében érdemes áttanulmányozni a Biblia alábbi részeit:

Ján. 20,1. A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes volt, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.        
    2. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették Őt.    
    3. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
    4. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
    5. És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.     
    6. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.     
    7. És a keszkenő, amely az Ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
    8. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
   9. Mert nem tudják vala még az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
   10. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
    11. Mária pedig kint állt a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;      12. És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt.
    13. És mondának azok néki: Asszony, mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették Őt.
    14. És mikor ezeket mondotta, hátrafordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.   
    15. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? Kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el Őt, mondd meg nékem, hová tetted, és én elviszem Őt.
    16. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! Ami azt jelenti: Mester!      
    17. Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

      Zsid. 9,12. És nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

 -bf-