2007. 02. 17.

KONFLIKTUSKEZELÉS 4. 

MONDD EL A PANASZODAT, DE NE KRITIZÁLJ
Jimmy Evans heti tanítása házasoknak, 2006. november 26.
 

Ez a negyedik és egyben befejező része a házasságon belüli konfliktusmegoldásról szóló tanításoknak. Ma arról szeretnék szólni, hogy mi a különbség a panasz és a kritika között. Ezt nagyon fontos megértenünk, ha szeretnénk megoldani a problémákat.

Mindegyikünknek joga van arra, hogy elmondhassuk a panaszunkat a társunknak. Tudatosítanunk kell ezt, hogy a másik is bátran elmondhassa a gondjait. Egy egészséges házasságban mindkét félnek szabadsága van a nyílt beszédre, a retorziótól vagy a megszégyenüléstől való félelem nélkül.

Amikor elmondjuk a panaszunkat, nem szabad elfelejtenünk, hogy az nem a másikról szól, hanem rólunk. Bármi is az, ami minket felzaklatott, a hangsúly azon van, hogy mi érzünk valamit. Vegyük például, hogy Karen valami olyat tett, ami engem bosszant, és én emiatt beszélgetést kezdek vele. Az valahogy így történik: „Karen, ma reggel olyan türelmetlen voltál velem, és ez úgy zavar engem. Nem tudom, mi volt a baj, rám voltál mérges, vagy valami másról van szó, de én nem szeretem, amikor így válaszolsz. Ha valamivel felmérgesítettelek, szeretném, ha elmondanád."

Szeretném, ha észlelnéd, hogy nem vádaskodással, vagy támadással kezdtem. Azzal kezdtem, hogy elmondtam, hogyan érzek, és közöltem, hogy szeretném tudni, mi történt, beleértve, hogy ha valamit rosszul tettem azt, is szeretném tudni és vállalni érte a felelősséget. Ha így elmondjuk a panaszunkat, akkor mindent megbeszélhetünk, anélkül, hogy rosszindulattal illetnénk, vagy védekező állásba kényszerítenénk a másikat. 

A kritizálás más. A kritika a másikra koncentrál azzal, hogy vádol, és ezzel automatikusan védekezésre kényszeríti. Ha ugyanazt, amit az imént mondtam Karennek, kritikus hangnemben tettem volna, az valami ilyesmi lenne: „Karen, ma reggel türelmetlen voltál velem, és ezt nem szeretem. Valami nincs rendben veled, és szeretném, ha rájönnél, hogy mi az, és helyre hoznád. Nem érdemlem meg, hogy így viselkedj velem. Én semmi rosszat nem tettem, te meg olyan forrófejű vagy. Legközelebb nem leszek ilyen szelíd.”

Látod a különbséget a kritika és a panasz között? Ha elmondjuk a panaszunkat, akkor azzal elmagyarázzuk a problémát, és egy barátságos légkört teremtünk arra, hogy a másik is elmondhassa a saját meglátását. Mivel az egész arra összpontosul, hogy én mit érzek, és nem az ő viselkedését próbálom meg értelmezni, a beszélgetés udvarias és építő jellegű marad.

A kritika azonnal csatateret képez. A beszélgetés kezdeményezője ítélőbíróvá válik, a másik fél meg vádlottá, akinek egy ellenséges környezetben kell bizonyítania ártatlanságát. Tehát a lényeg – a kritika nem vezet célra, nem működik. 

Ügyeljünk, hogy az ilyen beszélgetéseket megerősítő szavakkal és a társunk iránt kifejezett tisztelettel kezdjük. A kutatások igazolják, hogy a beszélgetések hangvétele csak ritkán tud az első három percre jellemzőhöz képest javulni. Ezért fontos, hogy mondjuk el ugyan a panaszunkat, de ne kritizáljunk. Mielőtt belekezdesz egy ilyen beszélgetésbe, vedd irányításod alá az érzelmeidet, és felügyeld a szádat is. Arra koncentrálj, hogy benned milyen érzéseket váltott ki a dolog, és adj lehetőséget a társadnak, hogy ő ugyanúgy elmondhassa az észrevételeit, és megmagyarázhassa, hogy mi zajlik benne.

Ha megteszed, azt fogod tapasztalni, hogy sok gyümölcsöt hoz. A beszélgetéseitek sokkal kellemesebbek és eredményesebbek lesznek. Sokkal szabadabban tudtok majd beszélni egymással, anélkül, hogy egymást megbántanátok. Ez intimitást és barátságot épít ki. Ez az eredménye a sikeres konfliktuskezelésnek. Segít, hogy megoldjátok a problémákat, miközben megőrzitek és fokozzátok az egymás felé irányuló jóakaratot.
 

Forrás: Marriage Today szolgálat heti hírlevele —  www.marriagetoday.org