2006. 11. 03.
„Uram, növeld a mi hitünket!” (Luk. 17,5)
Ezért esedezett Jézus első 12 tanítványa… és ez a szíve vágya sokmillió hívőnek
azóta is. És miért ne lenne így? Újra és újra látjuk az Újszövetségben, hogy
Isten csodát tesz az emberekkel… a hitük
szerint. Halljuk Jézus szavait: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag… semmi sem volna lehetetlen néktek”. (Máté
17,20) Olvassuk János apostol szavait: „… az a
győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5,4). A Biblia teljesen világossá teszi: A hit bármit le
tud győzni ebben a világrendszerben. SZÓ SZERINT NINCS HATÁRA ANNAK, AMIT A HIT EL TUD
VÉGEZNI.
Akkor miért nem élvezi több keresztény azokat a határtalan áldásokat, amelyeket a hit teremt az életünkben? Elsősorban azért, mert a természetes birodalomra korlátoztuk magunkat. Elsősorban a szemmel látható dolgokra figyeltünk, és azt hittük el, amit a természetes érzékek diktáltak nekünk. Nem műveltük meg a hit hatalmas mezejét, amely elérhető számunkra.
Úgy is
mondhatnánk, hogy hitetlenséggel kerítettük körbe magunkat.
UGORD ÁT A KERÍTÉST!
Néhány évvel
ezelőtt az Úr komolyan foglalkozott velem, hogy átjussak azon a kerítésen. Amikor
egyik nap imádkoztam, emlékezetembe idézte a nagyapámat és azt a
Mint kitűnő farmer, a nagyapám tudta, hogyan termeljen a lehető legtöbbet azon a 640 holdon. De még így is volt határa annak, amit egy ekkora területen meg lehet termelni. Ha át akarta volna lépni ezt a határt, akkor meg kellett volna vennie a kerítés túlsó oldalán lévő földet. Új területet kellett volna megművelnie.
Ahogy közösségben
voltam az Úrral aznap, a szellememben láttam a nagyapámat, amint fel-alá megy a
sorokon, és mindig megfordul, amint eléri a kerítést. Akkor hirtelen az Úr Szelleme
azt kiabálta a szellememben: Ugord át a
kerítést! Kerülj át a hit földjére, ahol határtalanok a lehetőségek! Az a föld
olyan sok termést hoz, amennyit csak van bátorságod megművelni!
Hála az Úrnak, azóta is kerítéseket ugrálok át!
Nem is tervezem, hogy abbahagyom, mert felfedeztem magamnak, hogy izgalmas dolog hitből élni. Nincs határa annak, amit a hit el tud végezni. Ami még fontosabb: Istennek tetszésére van a hit, ezért minél inkább növekszem a hitben, Ő annál elégedettebb.
Az emberek, persze, nem mindig örülnek annyira a hitnek, mint Isten. Figyelmeztettek, hogy ne vigyem túlzásba ezt a hit dolgot. „Jobban teszed, ha az arany középúton maradsz,” — mondják némelyek.
Úgy gondolják,
az egyensúly azt jelenti, hogy összekeverünk egyenlő mennyiségű hitet és
hitetlenséget. De Jézus soha nem beszélt ilyen egyensúlyról. Soha nem dorgált meg
senkit így: „Ó, ti túl nagy hitűek!” Nem. A kis hit volt az, ami zavarta Őt. A
nagy hittel mindig meg volt elégedve.
LEGYÉL HITMŰVELŐ
„De Copeland testvér,” — mondhatod —, „van egy probléma. Nekem nincsen hitem.”
De igen, van. Amikor újjászülettél, megkaptad ugyanazt a hitet, ami Jézusnak van. Ugyanaz a hit, ami Pálnak volt, ugyanaz a hit, ami Péternek volt és ugyanaz a hit, ami Jánosnak volt. Jézustól kapták, ugyanúgy, mint te. Ő a hitünk szerzője és bevégzője (Zsidó 12,2).
Az Efézus 2,8 megerősíti ezt. Így szól ez az igevers: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” Amikor újjászülettünk, Isten a saját hitének mértékékét adta mindnyájunknak. Nem tettünk semmit, amivel kiérdemelhettük volna. Ingyen, ajándékként adta nekünk. De a mi felelősségünk, hogy fejlesszük.
Alkalmasint ezt
gondolod most: Akkor sokat kell még fejlesztenem,
mert az én hitem tényleg kicsi.
Ez rendben van. Ne aggódj emiatt. Senki sem kezdi nagy hittel. Mindegyikünk annyival kezdi, ami éppen elég ahhoz, hogy újjászülessen. Ezért kell ráállnunk arra, hogy hittermelők (hitnövesztők) legyünk.
Vannak, akik gyapottermelésből élnek. Mások búzatermelésből. Mi hívők hitet termelünk! Az Ige magjával kezdjük. Elültetjük, megműveljük, védjük a kártevőktől és a pusztító elemektől. Ha megtesszük ezeket, akkor a hitünk állandóan növekedni fog.
A HIT VÉGZI EL A MUNKÁT
Jézus nem hagyott kétséget efelől. A Lukács 17-ben, amikor a tanítványok arra kérték Őt, hogy növelje a hitüket, ezt mondta: „Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne néktek” (6. vers).
Más szóval, ha éppen egy kis hited van, használd magként. Ültesd el a szavaiddal az adott helyzetben. Maradj hitben, és az a hit növekedni fog, dolgozni fog abban a földben, amíg elég nagy lesz ahhoz, hogy elvégezze a munkát.
Ezt az üzenetet nem csak egyszer hirdette Jézus. Újra és újra hirdette. Annyira létfontosságú, hogy a Márk 4-ben, ahol Jézus a magvető példázatáról a legmélyebben tanított, azt mondta, hogy ha nem értjük meg ezt az üzenetet, akkor nem fogunk megérteni semmit abból, hogy Isten királysága miként működik a földön. Majd hozzátette: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak” (30-32 vers).
Mi több, Jézus nemcsak elmondta, hogy az elvetett hit felnövekedik, és nagyobbá válik, hanem be is mutatta. Amikor elátkozta a gyümölcstelen fügefát, mondván: „Soha örökké ne egyék gyümölcsöt rólad senki” (Márk 11,14), elplántálta a hitét azáltal, hogy szólt ahhoz a fához.
A természetes szem számára úgy tűnt, semmit nem történt akkor. De Jézus hite azonnal elkezdett munkálkodni a fa gyökerében, egészen addig, amíg a levelek és az egész fa el nem száradt. Amikor Jézus és a tanítványai egy napra rá elmentek a fa mellett, addigra már gyökerestől kiszáradt. Egy napig tartott a munka, de végül a hit elvégezte!
NE CSUPÁN ELSZÓRD A MAGOT… ÜLTESD EL
„Igen, de az Jézus volt,”— mondhatják. „Senki más nem tud olyan hitben működni.”
Ellenkezőleg: Jézus
mindannyiunknak megparancsolta, hogy ebben működjünk. Azt mondta: „Legyen hitetek Istenben.” (Vagy néhány
fordítás szerint, Legyen isteni fajta hitetek.)
„Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és
ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond,
megtörténik, meglesz néki, amit mondott” (Márk 11,23).
Jézus szerint, ha valaki-nek (ez pedig mindenkire igaz), akkor neked is lehet, és kell, hogy legyen isteni fajta, hegyeket mozgató hited.
Hogyan lehet ezt a fajta hited növelni?
Úgy kell kezdeni, hogy Isten Igéjét elülteted a szívedbe, mert: „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által” (Róma 10,17).
Továbbá az Ige magját nem szórhatod el csak úgy a föld felszínén, ahol az ördög ellophatja tőled. Mélyen és biztosan kell elültetned a szellemedben. Ennek az a legjobb útja, ha engedelmeskedsz a Példabeszédek 4,20-24 utasításainak: „Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.”
NEM MINDIG KÖNNYŰ
Ha valóban engedelmeskedni akarsz ezeknek az utasításoknak, akkor el kell határoznod – egyszer és mindenkorra –, hogy Isten Igéjét a legfelső hatalomnak tekinted az életedben. El kell tökélned, hogy függetlenül attól, mi történik az életedben, az Ige alapján fogsz élni.
Soha nem felejtem el azt a napot, amikor Gloria és én megtettük ezt. 1967-ben történt, amikor kezdtük a szolgálatunkat. Részt vettünk Kenneth Hagin néhány alkalmán, ahol arról beszélt, hogy évekkel azelőtt elkötelezte magát, hogy Isten Igéjét, mint legfelső hatalmat fogja tisztelni az életében. A szolgálata korai szakaszában elhatározta, hogy bármilyen szükséges kiigazítást megtesz annak érdekében, hogy az életmódja illeszkedjen az Igéhez.
Gloria és én hazamentünk aznap, és azt mondtuk: „Mi is ezt fogjuk tenni.” Tehát leültünk a kis asztalunkhoz, úrvacsorát vettünk, és azt mondtuk az Úrnak: „Mostantól kezdve elhiszünk mindent, amit az Igéd mond. Megteszünk bármit, amit az Ige mond.” És azóta is így élünk.
Nem volt mindig könnyű. Előfordult, hogy fájt valami… mérges voltam… vagy csalódott valami miatt, és ilyenkor Gloria emlékeztetett arra, hogy az Ige azt mondja, ezekben a helyzetekben dicsérnünk kell az Urat. Előfordult, hogy betegnek éreztem magam, és ilyenkor valaki emlékeztetett arra, hogy az Ige azt mondja: Jézus sebeiben meggyógyultunk.
Tudtam, hogy a Biblia mondja ezeket, de akkor nem éreztem úgy, hogy ennek alapján tudok cselekedni. Inkább ezt mondtam volna: „Hé, menj innen ezzel a szöveggel! Ne mondd meg nekem, hogy mit kellene csinálnom!” De ilyenkor eszembe jutott az elkötelezettségünk, amit 1967-ben tettünk, és rendbe szedtem a testemet.
A döntés, amit akkor hoztunk, átvette az irányítást, és azt mondtam magamnak: „Idefigyelj, test, azt fogom tenni, amit Isten Igéje mond, akár tetszik neked, akár nem. Dicsérni fogom Istent. És nem engedem, hogy ez a ’beteg vagyok’, ’elfáradtam’, ’nincs pénzem’, ’nem tudom, mit tegyünk’ szöveg még egyszer elhagyja a számat.”
Ha egyszer meghozol egy ilyen minőségi döntést, akkor az ajtó nyitva áll számodra a nagyobb dolgok felé. Képessé tesz, hogy a helyére tudod tenni a testedet, az Ige hatalma alá. Készen fogsz állni arra, hogy átszakítsd a természetes korlátokat, amik megakadályoztak téged abban, hogy Isten bőséges áldásait élvezd.
Tehát menj előre, ugord át a kerítést, és kezdd elültetni Isten Igéjének magját a szíved talajába! Termeld meg a hit legnagyobb termését, amit valaha is láttál.
A Mennyei Atyád biztosan nagyon elégedett lesz.