2005. 07. 21.

NE ADD FEL!


Ha te is azok közé tartozol, akik már hosszú ideje imádkoznak a szeretteik, ismerőseik, munkatársaik üdvösségéért, azt ajánlom, ne add fel! Arra bátorítalak, légy kitartó, és meglesz az eredménye. Az elvetett magok nem vesznek el, legfeljebb később kelnek ki. Esetenként több időre van szükség a gyümölcs beéréséhez. Az alábbi részletben egy olyan gyermekről lesz szó, aki kézzel lábbal tiltakozott az újjászületése ellen. De édesanyja kitartását az Úr Jézus meg tudta áldani. Ne feledd: Istennél minden lehetséges!
-bf-

Részlet Jesse Duplantis evangélista: Mennyei találkozások 2. című beszámolójából
(Krisztus Szeretete Egyház fodítása)

Engem katolikusnak kereszteltek, az édesanyámnak és az édesapámnak azonban akkor már volt üdvössége. Aztán átmentünk a baptistákhoz, ami komoly váltásnak számított. Az édesapámmal itt valami borzalmas dolog történt: egy véletlen folytán beteljesedett Szent Szellemmel [Szentlélekkel]. Fogalma sem volt arról, hogy mi történik vele. Fél lábbal tehát a baptista közösséghez tartóztunk. Amikor gyerekként iskolába mentem gyakran megkérdezték tőlem: milyen vallású vagy? Ilyenkor azt válaszoltam: Mondj egyet, olyan biztos voltam. Olyan vallású biztos voltam. 24 és fél éves koromig azonban nem nyertem üdvösséget, és Jimmy Clantonhoz hasonlóan, ez az Úrnak egy áldása volt. Tipikus rock zenész voltam. Most egyáltalán nem úgy nézek ki. Egyszer a TBN-nél [TV társaság] voltam, és Paul Crouch így szólt hozzám: Nem úgy festesz, mint egy rock zenész. Igen, mert most felkent vagyok – válaszoltam. Tény azonban, hogy abban az időben hosszú, sötét, csokibarna hajam volt. És ahogy felléptem egy gitárral a kezemben… a lányok elkezdtek sikítozni. Kedves fiatalok, éppen a mamátokról beszélek. A mamátokról. A mamátok sikítozott ott. Nézd a megdöbbent fiatalokat: Tényleg ezt csinálta az édesanyám? A válaszom - Igen!

De hála az Úrnak, egy álom jött valóságba az életemben, amikor évekkel ezelőtt, elmentünk egy hálaadó összejövetelre 1978 vagy ’79-ben, és én addig soha nem hallottam John Osteenról. Valaki megkérdezte tőlem: nem akarsz eljönni erre a hálaadó összejövetelre? Hálaadó összejövetel, mi az – kérdeztem vissza? Van ott egy John Osteen nevű testvér és egy másik, akit Kenneth Haginnek hívnak – válaszolta. És ők kik – kérdeztem? Ki ez a Kenneth Copeland is; talán testvérek? Két Kenneth, azt hittem testvérek, nem tudtam róluk semmit. Egy másikat úgy hívtak: Charles Capps. Ő biztos a hadseregben szolgál – állapítottam meg a hajviselete alapján. Akkor nem ismertem ezeket az embereket.

Soha nem fogom elfelejteni, mennyire megváltoztam azon az összejövetelen. Friss üdvözültként bekerültem a régi keresztények közé és izgatott lettem. Mindig is érdekelt Jézus. Tehát folyton azt hajtogatták: Nyugodj meg, ne vidd túlzásba ezt a dolgot, nyugodj meg. Gyere csak utánunk ebbe a verembe, menjünk szépen együtt. De én nem akartam abba a verembe menetelni. Oda a vak és az azt vezető világtalan esik. Így szóltak: egy napon le fogsz csendesedni. Az a nap azóta sem jött el. Azóta is élvezem az üdvösségem minden pillanatát. Hallelúja.

Soha nem gondoltam, hogy Isten engem szolgálatra hív el. 1974 szeptemberében a munka ünnepén nyertem üdvösséget. És tudjátok meg, hogy az addigi életem során nagyon sok pénzt kerestem. Voltam gazdag is, de néha voltam szegény is. És őszintén megmondom; gazdagnak lenni jobb. Vitathatatlanul jobb, de egy biztos: elkéri a békességed. Nem hagy neked egy cseppet sem belőle. Mert mit teszel, miután megszerezted a házad, az autód, a ruhád, a cipőd, az ékszereid? Úgy értem, ezek mellett végül úgy is a pokolban kötsz ki. Értitek, amit mondok? Mindenesetre én hálát adok Istenek egy imádkozó édesanyáért, és egy imádkozó feleségért. Az édesanyám Cajun indián volt, és had mondjak el nektek valamit. Ő soha nem a fiaként mutatott be engem; mindig úgy mutatott be, mint az ő kis hitetlenje. Mindenkinek azt mondta: ez az én hitetlen kisfiam. Én meg így köszöntem: Csókolom, én vagyok a hitetlen.

Mindennek ellenére az édesanyám így szólt hozzám: egy nap úgy is üdvözülsz. Eszem ágába sincs üdvözülni – válaszoltam – jobban teszed, ha ezt elfelejted. Igazán dühös lettem, amikor ez szóba került. Az a te nagy szerencséd, hogy tőlem születtél – mondta. Üdvözülsz és kész; akár tetszik, akár nem! Hát legyen! Legyen!

Arra gondoltam elmondom röviden a bizonyságtételemet, mert vannak közöttünk, akik nem ismernek engem. Lehet, hogy láttatok a televízióban, de nem ismeritek az előzményeket. Azt mondtam: anyám, én nem hiszek ebben az egészben. Mire ő: az a te óriási szerencséd, hogy tőlem születtél, mert én ismerem a családomra vonatkozó ígéretet. És az úgy van. Anyám, te teljesen elvarázsolt vagy – válaszoltam. De ő elkezdett imádkozni Cathyért, aki rövid időn belül üdvösséget nyert.

Rockzenész voltam, és éppen a Minnesotai Vikingeknél koncerteztünk, ha jól emlékszem 1972-ben. Tehát éppen felléptem: … Ne nézz rám úgy, mint akinek ez ismeretlen. Saw Jimmy ahogy pengetett. A koncert után megyek vissza a hotelbe, ahol az üdvösséget nyert feleségem éppen Billy Grahamet néz.

Soha nem fogom elfelejteni, ahogy megérintettem a hotel ajtaját tudtam, hogy valami történt. Abban az időben ópiumot és kokaint szívtam és alkoholizáltam. A sportolók többsége ugyanezt teszi, meg is lepődnétek hányan. Kinyitottam az ajtót és látom Cathyt könnyes szemekkel ülni az ágy szélén. Üdvösséget nyertem - mondja sírva. Mire én: Ó, nem! Nem! Ez nem lehet igaz! Billy Graham azt mondta nekem – folytatta – hogy adjam át az életem Jézusnak. Nem kell neked Billyt hallgatni – feleltem – felejtsd el ezt a Billyt! Teljesen dühbe gurultam. Az első dolog, amit tett, hogy felhívta az édesanyámat. Hallottam, ahogy ő a következőt mondja: hívd a telefonhoz azt a kis hitetlent. Soha nem felejtem el. Szóval tudtam, mi következik. Igen, mama – szóltam bele. Így szólt: Most már megvagy! Most már a miénk vagy! Aztán elkezdett imádkozni értem. Cathy is csatlakozott hozzá, és ő is elkezdett közbenjárni értem. Tudjátok, nekem volt némi ismeretem Isten Igéjéről, mert miután édesanyám üdvözült elkezdett tanítgatni engem. Cathy viszont az égvilágon semmit nem tudott róla, ezért egy-két hónappal az üdvösségét követően, azzal jött hozzám, - ismétlem akkoriban kábítószert és alkoholt fogyasztottam, teljesen összezavart voltam, tehát így szólt: tudod, nem érzem magam üdvözültnek. Abban a mámoros állapotban, amiben voltam azt feleltem: ne az érzéseid szerint járj, hanem aszerint, amit Isten Igéje mond. Ez jött ki akkor a számon. Majd ránéztem, és azt mondtam: felejtsd el, felejtsd el, amit az előbb mondtam, én nem is akarok erről az egészről beszélni. De látod Isten használta ezt a kis hitetlent, mert előjött belőlem valami, amit édesanyámtól hallottam. Azt mondtam: mindaz, amire szükséged van a Szent Szellem. A Szent mi? – kérdezte. A Szent Szellem – ismételtem. Nem igazán tudom mi az, de arra van szükséged.

St. Louisból, Missouri államból elreptettem Cathyt a louisianabeli New Orleansba, csakhogy beteljesedhessen Szent Szellemmel és mindez 445 dolláromba került. Visszafelé Chicagóban szállt le a gépről és a következővel fogadott: megkaptam, úgyhogy bajban vagy; csak közlöm veled, hogy tudd! Bajban vagy! Na tessék – gondoltam. Rajtam a Szent Szellem, az édesanyám és Cathy is. A kislányom, Jodi 2 és fél éves volt akkor. Egyik nap odaállított hozzám és így szólt: Apa, te a pokolba jutsz. Ki mondta ezt neked – kérdeztem? Anya és a nagyi – válaszolta. Apa, te a pokolba kerülsz – mondta. Én magam is tudtam, hogy oda kerülök, de semmit nem tudtam Istenről, mert azt gondoltam, hogy a keresztények csak magukat bolondítják. Akikről ugyanis tudtam, hogy hisznek a gyógyulásban, mindannyian betegek voltak. Megkérdeztem: Te hiszel a gyógyulásban? Ó, igen, csak ez a nyavalya ne volna, de dicsőség Istennek hiszek benne. Aztán, akit csak ismertem és hitt a gyarapodásban, mind ágrólszakadt volt. Azt gondoltam magamban: ha az ember hisz benne, akkor miért nem működik? Azt is észrevettem, hogy bármely keresztény, aki azt hangoztatta, hogy mennyire szeret mindenkit, valakivel haragban volt. Persze azt mondják, hogy az ördög láttatja meg veled ezeket. Mindenesetre az én napom is közeledett. Soha nem felejtem el, az Úr olyan kegyelmes volt hozzám. Amikor már megszereztem az összes pénzt, amit csak akartam – tudjátok Johnny Carson nyomdokain járva rock zeneszámokat írtam; az emberek sikítoztak és kiabáltak, amikor felléptünk. Ugyanazt a stílust játszottuk, mint Grand Funk, Alice Cooper vagy Led Zeppelin. Látnod kellett volna, hátborzongatóan néztem ki. Gyerekként kaptam az Úrtól egyfajta tehetséget, amit természetesen az ördög számára használtam.

Elérkezett azonban a nap Bostonban, amikor is éppen fellépni készültem. Ilyenkor a koncerteken gyakran lementünk az emberek közé és rugdaltuk egymást, meg ordítoztunk. Gyémántnak látszó kövek lógtak rajtam, hosszú hajat képzeljetek el, kezemben a gitár, amit pengettem… Jimmy úgyszintén… Nézd csak a hölgyet ott… Láttalak, láttalak. Nemsokára úgy is lesz lehetőséged az oltár elé állni, majd itt segítünk rajtad.

Én voltam a vezér énekes, és számos rock zenét szereztem. Igyekszem rövidre fogni, tehát Isten eközben folyamatosan készítette elő az üdvösségemet. Nos, éppen indulni készülök, amikor mit tesz Cathy? Ismét Billy Grahamet néz. Teljesen belebolondult Billy Grahambe. Tudjátok, ő volt akkor az egyetlen pásztor, akit ismert, hisz abban az időben háromhetente más-más városban voltunk, koncerteztünk szerte az országban. Szóval éppen menni akarok, amikor megkérdezi: miért nem nézed te is Billy Grahamet? Értsd meg, hogy én nem akarok Billy Grahamet nézni – válaszoltam. Mire ő: tudod, ez az ember sikeres. 80 ezren vannak abban a stadionban, ti összesen nem vagytok képesek összegyűjteni ennyi embert. Hát, ez… igaz – gondoltam magamban. Végül, csak hogy lerázzam magamról ezt a nőt, csak hogy ne halljam többé a gyerekemtől, hogy a pokolban fogok kikötni, csak hogy megszabaduljak a mamámtól, így szóltam: rendben, megnézem ezt a Billy Grahamet. Amikor bekapcsolódtam, már az üzenete végén járt, talán vagy két perc lehetett hátra. Én csak ültem ott unott képet vágva, amikor hirtelen – tudjátok, hogy beszél Dr. Billy Graham: nyugodtan, megfontoltan, és akkor – rám nézett, én pedig ugye ott ültem a hotelszobában, természetesen osztályon felüli szobát képzeljetek el, úgy értem bársony lakosztályt, ahol ha véletlenül el is estél nem ütötted meg magad. A lehető legdrágábbat képzeld el, ne a ’8 dollárért szuper ár’ kategóriát. Szóval így szólt: ha most éppen egy hotel szobában ülsz, elfogadhatod Jézus Krisztust Uradként, és ha írsz nekem, elküldöm neked ugyanazt a könyvet, amelyet azoknak osztok ki, akik most előre jönnek. Jövő vasárnap pedig menj el gyülekezetbe; fogadd el Jézus Krisztust. Amikor ezt kimondta: bumm! Engem szemközt talált. Egy olyan családból származom, legfőképp a nagypapám révén, ahol az ember férfi létére nem sír. A férfiak nem sírnak, az asszonyok sírnak. Nem lehetett sírni, soha nem felejtem el; ha sírtál az ebédet legközelebb elfogyasztva kaptad. Megtörtént, hogy a húgom becsípte az ujját a hátsó ajtónál és édesapám, a mamám, a nagypapám, mind azonnal körbefogták, és puszilgatták, hogy ne fájjon neki annyira. Aztán, amikor én kimentem az első ajtón, és egy teherautó áthajtott a lábaimon, kijött apám és így szólt: Állj fel, fiam! Tedd vissza azokat a csontokat a helyükre és hagyd abba a sírást, megértetted? Aztán feltett nekem egy ostoba kérdést: Fáj? Mire én: Nem. Hányatokat neveltek így? Talán az édesapátok volt ilyen, tudjátok, miről beszélek. Az Úr megérintette a szívem, és életemben először könnyek gyűltek a szemembe. Hirtelen elfordultam: Nem, nem – mondtam, de nem tudtam, mit tegyek.

Felpattantam és beszaladtam a fürdőszobába. Becsuktam az ajtót, de Istent nem tudtam kizárni; oda is utánam jött. Nem tudtam, mit tegyek, a könnyeim patakokban csorogtak le az arcomon. Nem ismertem Istent, ezért így szóltam: ha létezik valami olyasmi, hogy Isten, akkor gyere az életembe. Még azt sem igazán tudom, hogy létezel-e valójában; azt azonban tudom, hogy én itt vagyok. Soha nem hallottam mennydörgést vagy villámlást, ne értsetek félre, de Isten mindig is zavart engem, mindjárt szólok erről bővebben is, ahogy rátérek a mennyei látomásokra, tehát Isten zavart egész életemben.

Az emberek azt hitték a kemény drogok hatása alatt voltam, pedig nem. Végigmentem egy folyosón gitárral a kezemben és Isten nem hagyott nyugton. Ilyenkor hallottam Őt, és hangosan szóltam Hozzá: hagyj békén! Aztán arra gondoltam: miket is beszélek, túl sokat imádkoznak értem, lassan teljesen megbolondulok. Ez kavargott az elmémben. Mindenáron rá akartam venni a feleségem valamilyen bűnre. Kövess el valamit, hogy Isten végre magadra hagyjon, kövess már el valami kis bűnt. De Isten tudja, mit kezdjen a bűnnel. Maga mögé veti.

Uram, gyere az életembe és ments meg engem – mondtam. Nem tudtam mást mondani. És Ő megtette. Megérintette az életemet.

Tehát ott álltam Jerry Jacksonként és szembenéztem magammal a tükörben. Olyan volt a hajam abban az időben, mint most a Lisáé, még a színe is, dicsőség Istennek. Itt a tarkómon maradt még belőle egy kis sötét rész mutatóba. Végül kimentem a fürdőszobából, és ahogy kinyitottam az ajtót ott állt a kislányom. Ránéztem Jodira, aki semmiről nem tudhatott, mert Cathy nem mondott neki semmit, meg különben is csak három éves volt. Így szólt: apa már nem kerül a pokolba. Egy három éves kisgyerek rám nézett, és azonnal megmondta. Mindössze három éves, nem döbbenetes? Öt éve volt, hogy elvettem ezt a gyönyörű nőt, és egyszer sem mondtam neki, hogy szeretem. Hiszen férfi ilyet nem mond. A hölgyek tudják, miről beszélek. Azt javaslom, nézzetek a férjetek szemébe és mondjátok a következőt: Drágám, gyere közelebb. Majd mondjátok nekik, hogy: szeretlek! Egy férfi ilyenkor összezavarodik, végül kinyögi: én is. A hölgyek közül hányan tudják, hogy miről beszélek? Tegyétek fel a kezeteket. A férfiaknak ez gondot okoz. Ki akarják mondani, de valahogy nehezen megy. És én ezt egyszer sem mondtam Cathynek. 

Cathy ott ült, könnyekkel a szemében; így szóltam hozzá: mondani szeretnék valamit: azt hiszem, elfogadtam Jézust, és azt akarom mondani, hogy ssze… Erre ő: mondd ki, mondd ki. Ott álltam a gitárral a kezemben, éppen menni készültem, azon voltam, hogy valahogy kívül kerüljek az ajtón, ráadásul üdvösséget is nyertem, végül aztán így szóltam: szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek. Ó, Jesse – mondta. Jól van, jól van, csak uralkodj magadon – mondtam gyorsan – nem kell ettől megbolondulni. Most pedig megyek a koncertre.

Ahogy közeledtem a színpad felé, hallottam a zenekar előjátékát, ugyanis Sly-al és a Family Stone-nal kezdtük a koncertet a „Magasabbra akarlak vinni” című számmal… Nézd csak, hányan utánoznak… A mikrofonom a színpadon hevert egy tartóban, amelyre ha ráléptél, az felröpítette a kezedbe, ezzel kezdődött a koncert. A következőképpen indult a szám: Úgy érzem, egyre… Hadd adjam vissza eredetiben: úgy érzem, egyre erősebb vagyok… …körülbelül így képzeljétek el, szóltak a dobok, és aztán: Hölgyeim és Uraim! És az egész a kezdetét vette; akkor én is odaértem… megy a zene… Itt jöttem én azzal, hogy: Úgy érzem, egyre erősebb vagyok. Csakhogy nem ezt mondtam; felléptem a színpadra, megragadtam a mikrofont és beleordítottam: Itt mindenki a pokolba a meeegy… Egyszerűen csak kijött belőlem. Magam sem tudtam, hogy ez fog előjönni! Fogalmam sem volt róla. A dobosom nézett egy nagyot, majd elkiáltotta magát: valami erős drog van benne, fogjátok le! Kiakadt a fiú! A nézőtéren táncoltak én meg: Itt mindenki a pokolba meeegy… Miközben kábítószert szívtak, így szóltak egymáshoz az emberek: hallod, a pokolba megyünk. Egyszerűen csak feltört belőlem. Képtelen voltam azt az életet tovább folytatni. Üdvösséget nyertem. Miután befejeztük a koncertet így szólt hozzám a dobosom: mi ütött beléd hallod? Hát hallod Jimmy, megváltást nyertem – válaszoltam. Na hallod, és mitől – kérdezte? Hát a haláltól, a pokoltól és a sírtól hallod. Ez kemény, hallod. Ez az, hagytam helyben. Jimmy, te is a pokolba jutsz – mondtam neki. Ezt ne mondd, hallod. Üdvösséget nyertem. És tudjátok másnap mi volt az első dolgom? Adakoztam. Kerestem egy gyülekezetet, és pénzt adtam a prédikátornak. Elkezdett imádkozni, akkora adomány volt; ezalatt egy nagy összeget értsetek, több ezer dollárt. Így szóltam hozzá: Nézd, talán szükséged lehet erre. Ahogy ránézett a pénzre a következő ült ki az arcára: Isten egyik angyala, hosszú hajjal, micsoda furcsa alak. Én meg nem tudtam mi mást tehetnék. Az új bensőm legelső dolga az adakozás volt. Semmi mást nem tudtam.

1974 karácsonyának szentestéjén szakítottam végérvényesen a zenéléssel. Négy hónapba telt, míg megtettem ezt a lépést, hála a megváltozott körülményeknek, és most nem szeretném ecsetelni a bűn sötét mélységeit, mert azzal az életstílussal nagyon sok bűn és sérelem jár; hűséget és állhatatosságot azonban nemigen találsz benne, azt mondhatom. Az emberek szeretnek, amíg pörögnek a dalok, de ha egy fél évig nem hozol elő valami újat, azonnal elfelejtenek. De Jézus nem ilyen. Ő soha nem feledkezik meg rólad, soha!