2008.06.05.   

PIÓCA VAGY MAGVETŐ?

Keith Moore tanítása a házassággal kapcsolatban 

Lapozzatok velem a Példabeszédek könyvére. Meg vagyok győződve, hogy ez a téma nagyon fog izgatni titeket. Phyllis és én nem azért vagyunk itt, hogy elmondjuk nektek: mi mindenre jöttünk rá a házassággal kapcsolatban, és hogy mi mindent tudunk róla. Nem azért, hogy el tudjuk nektek mondani: szeretjük egymást, és jobban érezzük magunkat a bőrünkben, mint évekkel ezelőtt.

Hálás vagyok ezért, és azért is, hogy a tudtotokra adhatom, az Úr milyen munkát végzett rajtunk, hogyan segített nekünk. Milyen eredményekkel járt az Ő munkája a mi életünkben.

Nem azért vagyunk itt, hogy kijavítsuk a hibákat. Nem azért vagyunk, itt hogy felidegesítsük, elűzzük az embereket. Isten Igéje szabaddá tesz téged! Igaz? Ha megtudod az igazságot, az igazság fog felszabadítani téged. A Példabeszédek könyvének harmincadik fejezetében…

Egyesek közületek nagyon meglepetten néznek rám, mintha ki akarnának törni. Nem azért vagyunk itt, hogy vádoljunk benneteket. Mindent, amit nektek prédikálok, magamnak is mondom, úgy értem ez így működik, nincs egyirányú tanítás (ami csak felétek szólna). Amivel ma este foglalkozunk, szerintem az egyik legnagyobb kérdés.

Példabeszédek 30. fejezet, nem tudom mennyire ismerős nektek ez az igevers, a tizenötös:

Példabeszédek 30,15. A piócának két leánya van: add ide, add ide [angol ford: adj, adj]! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

A pióca. Mindenki tudja mi az a pióca? Ez egy nagy pióca. Pióca. Ha megnézzük ezt a szót héberül, a pióca szó azt jelenti szívni. Szóval a ma esti üzenetem címe˘: „Szívsz, vagy vetsz?” Tudjátok ez igaz, szomorú, de igaz.

Annyi ember van, aki bizonyos helyzetekben hálátlan, elégedetlen. Nem számit, mit teszel, soha sem elég nekik. Vannak ilyen férfiak, és vannak ilyen nők is. Mindig valami mást akarnak, soha nem elég, soha nem elégszenek meg. Nem veszik észre, de piócaként viselkednek. Folyton sírnak, kiabálnak: „Adj! Adj!”, „Nem tetted ezt!”, „Nem csináltad meg azt!”, „Ezt kellett volna csinálnod!”, „Azt kellett volna csinálnod!”, „Még!”, „Még!” Hogy hangzik?

Szívnak, mint egy pióca. Mi is az a pióca? Egy élősködő, parazita. A pióca egy parazita. Mi az a parazita? A parazita olyan élőlény, amelyik más életéből él. Ugye? A mi esetünkben, mint egy szúnyog, a pióca szó szerint kiszívja az élet vérét az áldozataiból. Igaz? A vérben élet van, és ők ezt az életet élik fel, de valaki másból nyerik ezt az életet, hogy fenntartsák önmagukat.

Rá fogtok jönni, hogy a kapcsolataink alapvetően a két nagy kategória egyikébe esnek: az élősködő, vagy az áldozat típusúba. Észre fogjátok venni, hogy az emberek a kapcsolataikban, legtöbbször vagy az egyik vagy a másik kategóriában vannak. Vagy elvenni szeretnének valamit a másik személyből, vagy folyton adni akarnak magukból valamit. Kihúzni, vagy beletenni... Csend van itt ma este... Hányan vették ezt észre?

Hányan gondolják, hogy nincs ilyen? Kapcsolataink igen nagy számban, mondtam én, beleesnek valamelyikbe, az élősködő vagy az áldozat kategóriájába. Itt a Példabeszédekben, csak lapozzatok vissza a 28. fejezetre. Nézzétek ezt az újabb csodálatos Igeverset. Hiszem, hogy minden Igevers valamilyen céllal van itt. Igaz? Úgy, mint a vers a piócáról.

Ugye? Ez nem kérdés! Pontosan meg van a szerepük, és fontosak.

Példabeszédek 28,3. A szegény emberből támadott elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esőhöz, mely nem hágy kenyeret.

Az angol fordítás így szól: „Egy szegény ember ki a szegényt elnyomja hasonló a mindent elsöprő esőhöz, ami nem hagy eledelt.” Nem hagy ételt. Egy másik fordítás azt mondja: „Mikor egy szegény ember a szegényt nyomja el, az olyan, mint egy váratlan áradás, ami elsöpri az utolsó reményüket.”. Más szavakkal, mint egy árvíz, ami semmit sem hagy.

Mikor a szegény elnyomja a másik szegényt. Az ember, akinek nincs semmije, megpróbál elvenni valamit a másiktól, akinek még a semminél is kevesebb van. És mi marad nekik ezután, abszolút semmi. Mint az a hely, amit elsöpört az ár, tiszta, és nincs ott semmi. Az alatt a néhány év alatt, mióta szolgálok, Phyllis és én számtalanszor találkoztunk emberekkel, akiknek gondjuk volt a házasságukkal. Nem egy-két esetre gondolok, több száz ilyet láttunk az évek során. Férj és feleség gyötrődnek, karikásak, vörösek a szemeik, nem tudnak aludni.

Nyugodtan mondhatjuk, pokoli körülmények uralkodnak a házukban. Nincs bennük egymás iránti szeretet, egyik itt ül, a másik ott ül. Düh és harag olvasható ki arcvonásaikból, mintha kitörni készülnének. Próbálnak aranyosak lenni, de tudjátok milyen az, mint egy vízzel teli szivacs, megnyomkodod egy kicsit és máris ereszt. Megkérded tőlük, mi a gond? Ahogy az egyik megszólal, rögtön rákezd a másik:

- Na jó, mondd előbb te!

- Nem, nem, mondd csak te előbb!

- Rendben! Szóval! Nem csinálja ezt... Még azt sem tette meg... és... Nekem igényeim vannak, és őt nem érdekli... Nem úgy gondoskodik rólam, ahogy kéne, semmit sem tesz meg értem.

Hogy hangzik? „Adj nekem!”, ugye? „Adj nekem! Nem adsz nekem!”, higgyétek el, egy pár percen belül a másik is elkezdi:

- Nos, nekem is vannak igényeim! Te meg ezt nem tetted meg értem! És mikor nekem erre lett volna szükségem, te nem álltál mellém! És te nem törődsz ezzel, egyedül engem érdekel, te figyelmen kívül hagyod, és nem vagy mellettem, és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy…!

Ismerősen hangzik? „Adj nekem!”

- Adj nekem, igen azt akarom!

- Nem, te adj énnekem!

- Nem, nem, te adj nekem!

És akkor jön a vallásos ember, és ezt mondja:

- Tudod mit mond a Biblia? Köteles vagy engedelmeskedni nekem, köteles vagy tisztelni engem, köteles vagy segíteni, amikor csak mondom!

- Nem, nem, a Biblia azt mondja, hogy te köteles vagy szeretni engem, és köteles vagy gondoskodni rólam, törődni velem!

- Majd ha engedelmeskedsz nekem úgy, ahogy köteles lennél, akkor majd én is úgy szeretlek, ahogy kéne.

- Nos, talán ha úgy szeretnél, ahogy kötelességed lenne, akkor én úgy engedelmeskednék neked, ahogy kéne.

Hadd elemezzük egy kicsit, mi is történik itt valójában, mit mondanak mindketten?

- Adj nekem! Nekem tartozol ezzel... És ha tényleg megkapom tőled, talán... Egy napon... Valahogy majd én is visszaadok valamit...

- Nos, nem, dicsőség az Úrnak, te vagy az, akinek adni kéne, adj nekem te valamit! Neked kell valamit letenned az asztalra.

Mindenfelől halljuk az emberektől, hogy az egész életüket ilyen, nem igei alapokra helyezik:

- Tudod, drágám, a házasság egy fele-fele arányban szóló mondat.

Ki mondta? Azt kérdeztem, ki mondta? Nincs erre vonatkozó ige!

- Nos az egész adok-kapok módon működik.

Igen? Hol van ez az Ige? Értitek ugye, miről beszélek? Emberek élete olyan dolgokra épül, amik nem igeiek, nem biblikusak. Tudjátok, én már jó néhány tanítást halottam a házasságról. Elolvastam egy pár könyvet is. Nagyon sokan próbáltak rájönni, mi jelenti a legnagyobb gondot a házasságban.

Sokan meg úgy vélik meg is találták: a kommunikáció hiánya. A rossz kommunikáció – mondják egyesek – a legnagyobb gond a házasságban.

Mások azt mondják:

- Hát tudod, hogy van: gyerekek... pénz... szex... és vallás.

Egy, a legnagyobb gondok közül. De én mondom nektek: nem! A kommunikáció hiánya? Nem! Ti tökéletesen kommunikáltok egymással, ez nem is kérdés. Nem tudok egyetérteni azokkal az emberekkel, akik azt mondják, a legnagyobb gond a kommunikáció hiánya. Nem értek egyet ezzel. Tönkreteheted te a házasságodat úgy is, hogy közben tökéletesen kommunikálsz:

- Nyugodtan megmondhatod nekem, mit érzel, meghallgatlak, mondd csak!

- Nos, utálom a képedet! Rosszul vagyok, ha rád nézek! Nem bírom elviselni, ha mellettem vagy!

Mit gondolsz? Nem tudsz kommunikálni? Dehogynem.

- Igen? Én is utálom a képedet!

Na, most hol tartunk? Kommunikálunk, nem? Elmondjuk egymásnak pontosan, mit érzünk! Én erre azt mondom, szellemi embereknek nem arra kéne figyelniük, hogy mit éreznek. És most nyomatékosítani szeretném nektek, a legnagyobb gond a házasságban „ö” betűvel kezdődik: önzés!

Minden gond legnagyobb forrása a házasságban, az önzés. Ez a hiba, itt véted el az Újtestamentum parancsolatában való járást. Ami azt mondja: szeress. Igaz, ez a hiba. Egyike a legnagyobb dolgoknak az, amit láthattok az 1Korinthus 13-ban arról, hogy mi a szeretet:

1Korinthus 13, 5 ...[a szeretet] nem keresi a maga hasznát... Igaz? Nem mindig magára gondol, magáról beszél. Nem arról, hogy nekem mire van szükségem. A piócának két lánya van és mindig azt mondják: „Adj nekem! Adj nekem!” Ők piócák.

Hányan szeretnétek eldönteni, hogy nem lesztek piócák? Nem lesztek paraziták. Nem lesztek olyanok, akik folyton elnyomnak valaki mást. Ahogy az Igében olvastuk: a szegény, akinek semmije nem volt, elnyom valaki mást, akinek semmije sincs. Mire jutunk így? Lesz egy üres asztalunk, ami úgy néz ki, mintha az ár söpört volna végig rajta, magot sem hagyva.

Van két emberünk, akik veszekednek egymással:

- Nem adsz nekem eleget!

- Tudod mit? Te nem adsz nekem eleget!

- Hogy képzeled, hogy bármit is kaphatsz tőlem, mikor semmit nem adsz nekem.

Mindkét ember elszív, próbálnak kihúzni valamit a másikból, senki sem ad semmit, nincs semmi, amit kaphatnak. Így jutnak el odáig, hogy már sivár a házasságuk. Mikor ugyanabban az ágyban fekszenek, mégis úgy érzik, mintha mérföldekre lennének egymástól. Így lehet eljutni odáig. Ez a nagy probléma. Az önzés!

De itt van a jó hír, barátom. Csodálatos, amikor megvilágosodást kapsz erről. Itt a jó hír! Hogyan kerülhetsz ki egy rossz anyagi helyzetből? Mi van, ha rossz helyzetben vagy! Mire van szükséged, ha anyagilag rossz helyzetben vagy?

Aratásra van szükséged, úgy értem: szükséged van, arra hogy pénz folyjon be hozzád. Anyagi betakarításra van szükséged. Mi előzi meg az aratást?... Vetés!

Hogyan jöhetsz ki ebből a rossz helyzetből?

Évtizedekkel ezelőtt Phyllis és én le voltunk égve, mindenkinek tartoztunk, kifogytunk a hitelezőkből, eladtunk mindent, amit tudtunk, szóval nagyon rossz helyzetben voltunk. Aztán kijelentést kaptam, nagyon izgatott lettem, mert hirtelen megláttam, hogyan tudok kimászni ebből a helyzetből. Elkezdtünk vetni. Először csak kis adagokban, tudjátok öt dollárt, aztán tíz dollárt, aztán húsz dollárt, hamarosan jobban ment nekünk. Adtunk ötven dollárt, majd százat, eltelt még egy idő, már ezer dollárt vetettünk és kijöttünk a szorult helyzetből. Kijöttünk, megszabadultunk a gondok terhétől.

Nektek is abba kell hagynotok azt, hogy mindig a gondokra koncentráltok, hogy mindig a szükségekről beszéltek. Fel kell hagynotok azzal, hogy mindig arról beszéltek, mitek nincs, és hogy tennetek kell valamit ellene.

Vessetek! Anyagi magot vettek, és elkezdtek úgy beszélni a dolgokról, amelyek még nincsenek, mintha már megvolnának. Abban a pillanatban, hogy ezt megteszitek, elkezdtek egyenesbe jönni. Remélem, értitek. Nem ülhetsz egész nap, miközben sajnálod magad, nézed a számlákat, és arról beszélsz, amid nincs:

- Szükségünk van nyolcvanezer dollárra, és nekem egy ezresem sincs. Honnan a csudából fogom összeszedni?

És csak arról beszélsz:

- Szükségem van a pénzre! Pénzre van szükségem! Pénzt kell szereznem! Le vagyok égve, rossz passzban vagyok!

Ha sokáig így folytatod, teljesen le fogsz égni. Akkor mit kell tenned? Vetned kell, még akkor is, ha csak egy kis magot tudsz vetni. Hagyd, hogy valaki más hozzon ki téged ebből a helyzetből. Kezdd az Urat az első helyre tenni, ami a dolgod lenne.

Kezdd el beszólítani a dolgokat az életedbe, beszélj úgy a dolgokról, amik még nincsenek, mintha már rég meglennének, még akkor is, ha nagyon rossz helyzetben vagy:

- Minden számlát kifizetettnek nevezek, minden szükséget betöltöttnek nevezek, nem vagyok leégve, gazdag vagyok, kilábalok!

Hogyan jöhetsz ki egy rossz egészségi állapotból? Mire van szükséged, ha egészségileg vagy rossz állapotban? Egy gyógyító aratásra. Igaz? Szóval, mit kéne tennünk? Nézzük csak a problémát:

- Jaj, nekem, rákos vagyok! Ó, Uram, daganatom van! Jaj, cukorbeteg vagyok, jaj, magas a vérnyomásom, most mi lesz, egyre rosszabbul vagyok. Segítségre van szükségem! Valakinek segítenie kell rajtam!

Ez a módja annak, hogy lesüllyedj, így lehet elveszni. Vess gyógyító magot! Ebben az esetben a saját tested az, aminek gyógyulásra van szüksége. El kell kezdened gyógyító magot vetni magadba. Ugye?

Ez egy olyan téma, amivel nagyon sokat foglalkoztunk, sokat beszéltünk a gyógyulásról. Rengeteg jó anyag van erről, különböző szolgálatokból, de vesd el. Kezdd el vetni azt a gyógyító magot. Gondolkodj a gyógyulásról, és beszélj a gyógyulásról. Reggel, és amikor lenyugszik a nap. Ne tekints a gondra, kezdd el mondani:

- Szentnek nevezem a testemet! Gyógyultnak nevezem! Nem fogok meghalni, élni fogok!

Szólítsd be az életedbe, a dolgokat, amik még nincsenek, mintha már meglennének. Hányan tudnák tanúsítani, hogy működik? Kijöttetek belőle, meggyógyultatok. Nézzetek körül, hány kéz van a levegőben. Rendben!

A házasságban másképp lenne? Nem hitben járunk az élet minden területén? A vetés és aratás törvénye nem az egyetemes törvény? Mi van akkor, ha gondok vannak a házasságunkban? Mi van, ha nincs többé szerelem (szeretet)? Mi van, ha kutya-macska viszonyba kerültünk egymással, és az egész helyzet nyomorúságos? Mire van szükségünk? Szeretet-aratásra van szükségünk. Tisztelet-aratásra van szükségünk. Kéne egy kis segítség.

Tehát mi az első lépés? Vetnetek kell valamit! Igaz? Kezdjetek vetni, és mivel nem magaddal házasodtál össze, a másik emberrel kötötted össze az életedet, kezdj vetni őbelé. Ha ezt megértitek, fordulatot hoz az életetekben. Kezdjetek vetni beléjük. A házastársatokba hozzatok létre befektetéseket, a gyerekeitekbe, a családotokba.

Hogy mit értek ezen? Idő, szeretet és adakozás befektetést. Nem kell úgy éreznetek magatokat, mint akinek ezt kell tennie, ahhoz hogy megtegyétek. Csak egy kis szellemi és igei bölcsességre van szükségetek ahhoz, hogy elkezdjetek vetni a másikba; hogy kedvesen bánjatok vele akkor is, amikor legszívesebben felpofoznátok. Még ha úgy érzed is, hogy megérdemelsz valamit, ne tedd szóvá, lépj túl rajta, és ne dühöngj miatta.

- Minden rendben?

- Igen, minden a legnagyobb rendben. Olyan aranyos vagy, drágám!

- Hallod, amit kérdezek?

- Hogyne szívem, legyen, ahogy te akarod, igazad van!

Hogyan jöhetsz ki egy rossz házasságból? Egyesek azt mondják: „nagyon egyszerű, elválunk és keresek szépen egy másikat.” Csak idő kérdése, míg rájössz: magaddal vitted a testedet, és még mindig veled van. Tehát mit teszel? Tovább mész és ezt is eladod, mint egy új autót? „Vége a tárgyalásnak, megszabadultam az egésztől, nyugodtan kereshetek újat.”

Ez így nincs rendben, sokan gyakorolják, de nem jó így. Nem, abba fektessetek be, amitek van. Értékeljétek azt, amitek van. Fektessetek be, és nem csak ennyi, pont úgy, mint az anyagiakban, mint a gyógyulásban. Kezdjétek úgy hívni a dolgokat, amelyek még nincsenek, mintha már meglennének. Nem fog segíteni rajtad, ha azt mondod:

- Azt hiszem ő a leghitványabb ember, akit valaha láttam. Nem képes felemelni a kezét, nem segít nekem a ház körül. Nem akarja követni a szellemi vezetést. Csak terpeszkedik egész nap a székben, és focit néz!

Mire jó ez? Elismeritek, hogy ez nem fog rajta segíteni? Rajtad sem fog segíteni. Egy hiányosságról beszélsz. Mit kell tenned, ha aratni szeretnél? Vetned kell! Hozz létre befektetéseket!

Az első dolog, amit vethetsz emberekbe, az a hit. Igaz? Mennyivel inkább kell hinnünk azokban, akikkel együtt élünk, mint ezer idegenben! Fektessetek hitet beléjük, fektessétek a hit szavait beléjük. És ezt mindig tartsátok szem előtt. Tegyük fel, hogy valami hülyeséget csinált, erre te ezt mondhatod:

- Ő jó ember!

És ha mondjuk te vagy a férj, és te mondod: „Ez a nő az őrületbe kerget. Mi lehet már megint a baja?” Ez nem fog rajtad segíteni. Fektess be:

- Milyen jó asszonyom van! Én mondom neked, olyan igazi „példabeszédek 31.” asszony. Ez egy isteni asszony! Minden férfi ilyen nőről álmodik! Az a nő, akire a többi fel tud nézni! Az elméd azonnal meg fog szólalni „…ugye, most viccelsz…”. Erre te rögtön:

- Elhallgass! Csend legyen! Az én feleségem egy erős nő, egy szellemi asszony, isteni asszony.

Ugye értitek, hogy ez így helyes, ha ezt tesszük. A legtöbben soha nem teszik meg. Templomba járó emberek: „Már megint nem hajlandó megtenni ezt!” Nem hoznak létre befektetéseket, csak követelőznek. Egyfolytában kérnek valamit. Nem hoznak létre befektetéseket, nem gyűjtenek. Ugye érted, ha nem vetsz, ostobaság azt gondolnod, hogy aratni fogsz.

Mindig ezt próbáltam elmondani a gyülekezetnek, ha valaki kérdezett a házassági problémájáról, de nem nagyon kérdeztek. Vajon miért? Nem érezték szükségét. Ez szomorú, mert sokan nem is sejtik milyen ingatag alapokon áll a házasságuk, míg a dolgok addig nem súlyosbodnak, hogy hirtelen felmerül a válás.

- Pedig én azt hittem, minden rendben van!

Nem, a kapcsolatuk ingatag alapon állt. Ilyen „Adj nekem! Adj nekem!” módon éltek évekig, és így nem lehet továbbhaladni, ez egyértelmű. Előbb utóbb valami felüti a fejét.

A bölcs nők és férfiak szeretet-cselekedeteket fektetnek be, a hit szavait fektetik be. Fektess be te is, imádkozz a feleségedért, imádkozz a férjedért. Ez egy nemes gondolat, ugye? Nem így értem:

- Istenem, kapd el! Kapd el! (Adj neki! Adj neki!) Mutasd meg neki, hogy nekem van igazam!

Nem, nem így! Vessetek jó magot. Dicsőség az Úrnak, hála neked, Uram, az Igéért, ami csodálatos eredményeket hoz. Lapozzunk el együtt a Teremtés Könyvére, hadd adjak nektek néhány bibliai példát, mielőtt továbbmennénk. Eddig rendben? Néha a dolgok nagyon egyszerűnek hangzanak. Mindig keressétek a választ. Barátaim, ez meg fogja oldani a házassági gondjaitok nagy részét, ez az egy dolog.

Hagyjátok abba, hogy mindig követeltek valamit, kezdjetek adni valamit. Hagyjátok abba a szívást, kezdjetek vetni. Ne mondjátok: „Adj nekem!” Kezdjetek így szólni: „Hagyd nekem, majd én megcsinálom! Hadd tegyem ezt meg neked! Hadd adjam ezt neked!”

Tudjátok, Phyllis és én az elmúlt éveket tényleg egy jó házasságban éltük le. Nem állnék fel ide és hazudnék nektek. Tényleg így van. Hónapokon keresztül még csak ellent sem mondunk egymásnak. Nem hazudok.

Nem mindig volt ez így. A házasságunk első tizenöt évében voltak gondjaink. Boldog vagyok, hogy nem adtuk fel öt év múlva, és tíz év múlva sem. Komoly gondjaink voltak. Voltak idők, amikor fenn voltunk egész éjjel, és azon veszekedtünk, ki kezdte. Sokszor úgy éreztük, már csak azért vagyunk együtt, mert ez Isten előtt vállalt kötelességünk. Ha ma visszagondolok azokra az időkre, olyan, mint egy rossz álom. Pontosan azt tettük az alatt az idő alatt, amiről beszéltem. A nagy beszélgetések során elmondtam neki:

- Nem segítesz nekem, csak visszahúzol mindenben.

Így is volt. Erre ő azt válaszolta:

- Nem szeretsz! Nem törődsz velem!

Nem törődtem, és hol tartottunk? Felsoroltuk a történteket, felvázoltuk az ügyet. Már késő este van, és még mindig nem vagyunk közelebb a megoldáshoz, mint amikor elkezdtük. Phyllis is fog nektek beszélni erről holnap este, lehet, hogy többet fog mondani, elmondja, mi van az ő szívében, de azt elmondom nektek: akkor kezdtek megváltozni a dolgaink, amikor sikerült végre nemcsak magunkra gondolnunk. Nem arra, hogy a másiknak mit kellene tennie értünk. Elfeledkeztünk erről.

Elkezdtünk szellemben növekedni, felvállalni a felelősséget, hogy egymás felé komolyan szolgáljunk. Vetni, és befektetni kezdtünk. „Mit tehetnék érted! Szeretnék tenni érted valamit!”, nem pedig: „Rendben, én ezt tettem érted, mikor fogsz értem tenni te valamit?” Ugye értitek, ha ezt teszitek, soha nem adtok semmit.

Úgy értem, ha adakozol a gyülekezetnek, aztán odajössz hozzám, és azt mondod „Keith testvér, most adtam százezer dollárt, mit fogsz tenni értem?” Szépen visszaadom, abban a pillanatban, mert te nem adni akarsz valamit, te vásárolni szeretnél valamit, kereskedni akarsz. Amikor adsz valamit, amikor igazán adsz valamit, nem kérsz semmit, és titokban sem vársz érte semmit. Nem mondod:

- Gyere már, én megvakartam a hátad, szóval… most te jössz.

Tudod, hogy van: fele-fele. Nem, nem, adakozás. Mondom: a d a k o z á s. A szeretet ad, és nem vár semmit. Isten a mi Atyánk az alap-adakozó. Ő mit tesz folyton? Mi lenne, ha minden nap vitatkozna velünk. Mi lenne, ha azt mondaná:

- Nézzétek, nem olyan mértékben adtok nekem vissza, mint ahogy én adtam nektek. Vissza fogom venni a dolgokat. Holnaptól, napsütés csak fél napig. Nem annyit teszel be ebbe a kapcsolatba, mint amennyit én, így azt hiszem, ki kell vennem dolgokat, holnaptól csak minden második lélegzet van érvényben.

Emlékeztetnem kell téged, hogy én sokkal többet adok neked. Nem, nem, mi történik? Ugyanúgy küld esőt az igazra, mint a hamisra, a nap ugyanúgy süt a bűnösre, mint rád. Ő egy adakozó. Ő csak ad, egész nap és egész éjjel, és ha az emberek aljasak és undokok, Ő továbbra is jó marad. Árasztja áldásait tovább, vet. És ha mi nem teszünk meg mindent, amit meg kéne tennünk, ő továbbra is jó hozzánk.

Engedetlenek és lázadóak voltunk, Ő mégis várt ránk, hogy visszatérjünk, megbocsát nekünk, és csak ad, ad, ad nekünk, még akkor is, ha mi nem akarjuk. És mi van veletek? A ti Atyátok fiai vagytok? Akkor pont ugyanolyan adakozóak vagytok. Szóval mit teszel a házasságodban? Én adok, nem számít, mi történik. Te adsz, nem számít, mi történik. Csak adsz, adsz és adsz folyton. Nem mondod többé: „adj nekem, adj nekem, adj nekem”, csak adakozol, adakozol, adakozol egyre, befektetsz. Ugye értitek, hogy ez a vetés és aratás törvénye. A dolgok elkezdenek visszajönni hozzád. Betakarítás.

Ha folyton vetsz, vetsz és vetsz, el kell érkeznie az aratás idejének. Nagyon sokfelől jöhet hozzád vissza. Ne csak a házastársadra figyelj. Isten munkálkodhat a szívedben. Megváltoztat téged, és már nincsenek olyan igényeid. Értitek már? Nem vagy olyan igényes. Néha sajnálatot érzel valaki iránt, mert a házastársa gyakorlatilag kiszívja az életét. Sokan teszik ezt egymással. Mindig kivenni akarnak valamit, mindig igényelnek valamit. „Nem töltesz elég időt velem, és többet beszélsz velük, mint velem. Folyton dolgozol, és azt hiszem, jobban szereted a gyerekeket, mint engem…” Szív, szív, kiszív. Pióca.

Kényeskedik, igényei vannak. Folyton szeretne kapni valamit: „Ne feledkezz meg rólam! Túl hamar itt hagysz. Nem is gondolsz rám, soha nem gondolsz rám.” Ha így nyúzol egy embert, szegény egész nap ezt fújja: „Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom!” de előbb utóbb megunja:

- Nem tetted meg ezt!

- Sajnálom!

- Azt sem tetted meg!

- Sajnálom!

De már azt gondolja: „Dehogy sajnálom! Bárcsak elmennél!”

Mózes első könyvének 30. fejezete. Ott vagytok? Az Úr szólt hozzánk egy pár hónappal ezelőtt. Azt mondta: „Fel fogom emelni ezt a templomot, gyorsan!” Emlékeztek? Hiszem, hogy mi nem vagyunk ilyen kényeskedő, követelőző, erőszakos emberek. Önző piócák. Nem, nem, nem, mi nem vagyunk piócák. Mi magvetők vagyunk! Ugye?

Mi nem olyan emberek vagyunk, akik kihúznak valamit másokból. Mi adunk! Mindig visszatérek ehhez. Tudjátok, sok temetésen voltam, amióta szolgálok. Nagyon szomorú dolgot tapasztaltam. Sokszor, ilyen kritikus pillanatban jönnek emberek és nyúzzák azokat, akik felé szolgálniuk kéne. Jönnek és csak sírnak: „Jaj, mi lesz most veled? Hová leszünk apád nélkül? Mi lesz velünk?” Nem veszik észre de, gyakorlatilag nyúzzák a másikat.

Láttam ilyen embereket a saját esetemben. Én voltam az, akinek a rokona a koporsóban feküdt, a jelenlévők felének mégis én szolgáltam. Mi lett volna, ha jönnek, és ők szolgálnak felém, lélekben megerősítenek egy kicsit. Nem? És sorra találkozol ilyen esetekkel. Ugye látjátok, hogy a világ tele van piócákkal. Nem látják magukat annak, nem gondolják hogy azok, de bejönnek és nyúznak (lehúznak).

Phyllis és én a szolgálatban rájöttünk: okunk van rá, hogy nem teszünk dolgokat. Egyes emberek nem értik: „Miért nem maradsz mindig itt és beszélsz mindenkivel? Miért nem teszed ezt? Miért nem mész el azzal és…” Azt teszem, amit az Úr mutat nekünk, úgy viselkedem, ahogy Ő vezet. Volt idő, amikor beszélgettem, de tanultam. Sokszor, amikor elutazunk, emberek, akiket nem ismerek, vagy a pásztor, a szolgálat előtt egész délután feltartanak, és beszélni akarnak velem. Alkalom után ismét ott tartanak, és beszélni akarnak veled, akár egész éjjel. Nyúznak, nem veszik észre, de nyúznak téged. Néznek rád, és így szólnak: „Keith testvér, mit gondolsz erről?” és azt szeretnék, ha egy órát nekik prédikálnál. Nos, ez rendben van, nincs ezzel semmi gond, de ha hagyod, hogy ez így menjen, egyszer csak észreveszed, hogy valaki más is nyúz, még valaki rád akaszkodott.

Meg kell tanulnod csendben maradni. El tudjátok képzelni milyen az, ha ötven pióca akaszkodik rád. Egy idő után bejössz, mire az emberek: „Keith testvér, sápadtnak tűnsz.” „Talán ettől az ötven piócától van!” és ez nem csak a prédikátorokról szól, ez mindenkiről szól. Tegyük fel, hogy van valamilyen fizikai gondod. Harcolsz valamivel a testedben, csörög a telefon, megnézed a kijelzőt és látod, Mildred van a vonalban. Tudod, ha felveszed, százszor meg fogja kérdezni:

- Hogy érzed magad? De most komolyan, hogy érzed magad? Hagyj engem ezekkel, a hitben-megvallom dolgokkal, arra vagyok kíváncsi, hogy vagy? A múltkor láttalak, nagyon sápadt voltál. Egyáltalán nem úgy néztél ki, mint aki jól érzi magát.

Egyszerűen tudod: semmi szükséged rá, hogy ma Mildreddel beszélj. Mert jobban jársz, ha nem beszélsz vele, mert nem szándékosan, de kiszívja a hitet belőled. Igaz? „Tudom jól, hogy te elhiszed, hogy ez a hit dolog, amit ott a gyülekezetben látsz, majd kihúz a bajból… de… sosem lehet tudni!” Ezek az emberek nem tudják, de szívnak, lehúznak téged. Tehát döntsd el, hogy nem leszel ilyen.

Teremtés könyve, 30. fejezet. Ott vagytok?

1Mózes 30,1. És látá Ráhel, hogy ő nem szüle Jákóbnak, irigykedni kezde Ráhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.

Mi ez? Nyúzza Jákobot: „Ha nem teszel valamit, meghalok.” Igaz? Hányszor látunk ilyet emberek kapcsolatában: „Nem bírom így tovább! Ha nem változol meg… Ha nem teszed ezt, vagy azt… nem bírom ki.” A második versben látjuk, milyen hatással van ez a férjére:

1Móz. 30,2. Felgerjede azért Jákób haragja Ráhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét.

„Isten vagyok én? Csak Isten adhat neked gyereket!” nyomás, düh. Látjátok, ezek olyan gondok, amik később óriási problémát okoznak. Egyes tettek, és a rájuk adott válaszok. Nyúzás (lehúzás), nyomás, és düh. Nagyon szelleminek kell lenned, mikor valaki nyúz, nyúz, és csak nyúz és nyúz, hogy ne mondd: „Hé, én nem vagyok Isten! Hagyd abba!”

Mikor mindkét ember elkezd felnőtté válni és növekedni… Most nem rád célzok. Az emberek nevetnek, amikor ilyesmit mondok.

Tudjátok, Phyllis évek óta megtanulta alkalmazni a vetés és aratás törvényét ruhákra, és hasonló dolgokra vonatkozólag. Azt mondta egyszer: „Szükségem lenne új ruhákra”, mire én: „Segíts magadon!” Aztán jött valaki és azt mondta: „Tudod, Keith testvér, kéne neki venned néhány új ruhát.”

„Nem én vagyok az ő forrása!” — feleltem. Természetesen vehetek neki valamit, ha szeretnék, de nincs arra korlátozva, amit én tehetek érte. Ha én szeretnék valamit, vagy szükségem van valamire, nem terhelem őt vele. Nem mondom: „Kérlek, kérlek, vehetek egy új motorbiciklit? Kérlek!” Ő sem mondja „Kérlek, kérlek, vegyél nekem új bútort! Kérlek, szerezz nekem jobb ruhákat! ” Nem én vagyok az ő forrása, és ő sem az én forrásom. Ő is, én is az Urat tekintjük forrásunknak. Ez az, ami leveszi rólunk a nyomást. Mondom: ez az, ami leveszi a nyomást. Nem őt nyúzom, nem őt kényszerítem, ő se engem.

Mit teszünk hát? A magunkat elvetettük, Istenre tekintünk. Igaz? Hányan teszitek ugyanezt az érzelmi igényeitekkel? Ugyanezt teheted, amikor hiányt érzel a szívedben, vagy valaki nem tesz ezt vagy azt érted. Bízd rá az Úrra! Nézz rá, Ő megadhatja neked. A házastársadon keresztül adhatja meg neked, de mindig Őrá kell tekintened, nem pedig rájuk.

Bírák könyve: 14. Egy emberről szól, akit Sámsonnak hívtak. Gondjai voltak a nőkkel való kapcsolataiban. Nem követhette el ugyanazt a hibát. Bírák könyve: 14,16. Mindenki jól van, ugye? Mindenki boldog? Rendben.

Sámson rávetette a szemét erre a filiszteus nőre. Elmondott a filiszteusoknak, akik a nővel jöttek, egy rejtvényt: ha nem fejtik meg, ruhákat és egyéb dolgokat kell adniuk neki, ha pedig megfejtik, neki kell adnia. Mint egy fogadás, aminek jó nagy tétje van. Nos, ezek a filiszteusok nyomást gyakoroltak az ő menyasszonyára – azt hiszem a menyasszonya volt – hogy megtudják mi a megfejtés, és így megnyerjék a fogadást.

Bír. 14,16-17. És sírt a Sámson felesége őelőtte, és monda: Bizony te gyűlölsz engem, és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nékem sem fejtetted meg. Ő pedig monda néki: Íme, még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát néked mondanám meg? Az pedig hét napon át sírdogált előtte…

Hét napig sírt egyfolytában. Sírt! Miért sírt? Figyeljetek gyerekek, a Bibliát olvasom, igaz? „Miért mindig csak a nők?” Tudjátok, kerestem olyan esetet, amikor férfiak tették ezt, de valahogy olyat nem találtam˘. Nos, ez nem igaz, meg is fogok nektek mutatni egyet azonnal. Abban egy férfi lesz, és ha lehet az még rosszabb.

Tehát ez nem egy újabb történet nőkről, ez egy újabb igevers. Ez a Biblia. Itt nem az a lényeg, hogy én mit gondolok, vagy te mit gondolsz. A Biblia a lényeg.

Hét napig, éjjel és nappal sírt: „Te nem szeretsz engem. Utálsz engem, mert ha szeretnél, elmondanád nekem a megfejtést.” És a Biblia azt mondja:

Bír. 14,17. …Végre a hetedik napon megmondá néki, mert folyvást zaklatta őt.

Folyvást zaklatta. Így kezdődnek a gondok. A 16. fejezetben látjuk, talált egy másik nőt, Delilát, emlékeztek rá? Azt gondolnád tanult valamit az első estből, nemde? Delila azzal nyúzta, hogy mondja meg neki, miben rejlik az ereje. „Ez természetfeletti, hogy ilyen erős vagy?” A 15. versben:

Bír. 16,15. Ekkor monda néki Delila: Miképpen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd?

Amikor emberek elkezdenek nyomást gyakorolni rád, férfiak vagy nők: „Ha szeretnél, megtennéd ezt értem!” Ezzel elmondják neked, hogy ők nem szeretnek téged. Ha szeretnének téged, nem kényszerítenének ilyen módon, ha szeretnének, nem próbálnának kiszívni, kihúzni valamit belőled. Ha tényleg szeretnének, adnának neked valamit. Velem vagytok? Azonnal világosabban fogjuk látni mindezt, meg fogjuk nézni azt az esetet, amiről beszéltem nektek, a férfiról.

Mikor emberek nyúznak: „Nem szeretsz, ha szeretnél, megtennéd ezt vagy azt nekem.” Ezzel elmondják neked, mennyire szeretik saját magukat, és mennyire szeretik azt, amit tenni tudsz értük. Ennek semmi köze ahhoz, hogy ők szeretnek téged.

Nem úgy gondolják, de elmondják neked, hogy nem szeretnek. Önmagukat szeretik. Azt akarják, hogy megtegyél nekik valamit. „Ha szeretnél… Ha szeretnél…” amikor, hallod ezeket a szavakat: „Ha szeretnél, megtennéd ezt értem!” elmondják, hogy nem téged szeretnek. Az a tipikus „Adj nekem! Adj nekem!”

Bír. 16,16. Mikor aztán őt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte őt: halálosan belefáradt a lelke.

Tényleg ilyen komoly lehetett? Addig zaklatta, hogy már nem bírta tovább! Olyan ez, mint egy élősködő? Igen, olyan.

Tartsatok velem a következőhöz, ez egy férfiről szól. Sámuel második könyve, 13. fejezet. Beszéljünk egy kicsit róla. Dávidnak volt egy fia, akit Amnonnak hívtak, és egy lánya Támár.

2Sám. 13,1-2. Lőn ennekutána, hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép húga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté őt. Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az ő húgáért, Támárért; mert szűz vala, és Amnon előtt lehetetlennek tűnt fel, hogy rajta valamit elkövessen.

Szerette őt? Igaz? Ez van ideírva? Szerette őt? Azt mondja, belebetegedett a szerelembe. Annyira szerette hogy fizikailag megbetegedett, rossz állapodba került, nem tudta a mindennapi teendőit ellátni. Tudom, sokan ismeritek, hogyan folytatódik a történet, de meg kell értenetek, hogy az Ige jó része ez: úgy hívják szeretet. Szerette őt, annyira, hogy beteg volt tőle. A történet folytatódik. Amnonnak volt egy barátja Jondáb, aki elmondta neki, mit tegyen. „Feküdj az ágyba, mintha beteg lennél. Mikor eljön apád, Dávid, hogy meglátogasson, mondd neki, hogy küldje el Támárt, hadd főzzön neked egy meleg ebédet.” Így is történt. Mikor Dávid elküldte őt Amnon házához:

2Sámuel 13,8-9. Beméne azért Támár az Amnon bátyja házába, ő pedig fekszik vala. És lisztet vévén, meggyúrá és bélest csinála őelőtte, és megfőzé a bélest. Előhozá annakutána a serpenyőt, és kitölté eleibe; de ő nem akara enni. És monda Amnon: Küldjetek ki mellőlem mindenkit; és kimenének mindnyájan előle.

2Sámuel 13,10-12. Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az étket, hadd egyem kezedből; vevé azért Támár a bélest, melyet készített vala, és bevivé Amnon bátyjának az ágyasházba. És eleibe vivé, hogy egyék, és megragadá őt, és monda néki: Jőjj, feküdj mellém, húgom. Ő pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts [angol ford.: ne kényszeríts]…

Látjátok itt ezt a szót? Kényszeríteni. Ez egy újabb oldala ugyanannak a dolognak. Hadd álljunk itt meg egy kicsit. Bibliai volt-e, ahogy ő kínálta a szeretetét? Hogyan fogadta el tőle Támár? Erőszakkal, igaz? Erőszakkal. A piócák erőszakosak is, nem csak nyúznak, hogy tégy meg valamit, kényszerítenek is. A piócák erőszakosak és kényszerítenek dolgokra. Láttunk egy pár nőt, aki pióca volt, most itt egy férfi, és mit alkalmaz? Erőszakot. Elkezdte kérlelni őt:

2Sámuel 13,12. Ő pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts, mert nem szoktak így cselekedni Izráelben, ne kövess el ilyen gyalázatot.

Féltestvérek voltak.

2Sámuel 13,13. És én, ugyan hová vigyem szégyenemet? Te pedig olyan leszel Izráelben, mint egy bolond.

Elveszti minden tiszteletét. Jó tanácsot adott neki? Bölcsen szólt? Hányan értik közületek hogy a bűnben nincs bölcsesség? Bárki, aki bölcs, mielőtt bűnt követne el, úgy dönt, hogy inkább nem követi el. Mikor gondolkodni kezdesz: „ha ezt teszem, akkor annak ez lesz a következménye, de ha úgy tenném, akkor talán…” a bűnben nincs bölcsesség.

2Sámuel 13,14. Ő azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erősebb levén nála, erőt vett rajta, és vele feküvék.

Ismét itt ez a szó, erőszak. Ez egy élősködő kapcsolat. Elvenni valamit valakitől erővel. Ne gondoljátok, hogy ez csak erre az egy esetre vonatkozik. Hány pár került ugyanilyen helyzetbe. Láthatjátok, hogy a vége mindig válás, majd a harc a válás alatt: „Ezt nekem jár! Ez az enyém.” Mindketten, a nő is és a férfi is: „Ezt akkor is nekem fogod adni! Ha bele szakadok is az enyém lesz!” És az emberek mindennel megpróbálkoznak, jönnek a különböző perek, a zaklatások, millió különböző módszer van arra, hogyan vedd rá a férjedet, vagy a feleségedet, hogy azt tegye, amit te szeretnél.

Bármilyen fokú is ez a kényszer, ez az erőszak, a testtől van és ördögi. Ilyenek a démonok. Irányítani akarnak, rá akarnak venni, hogy megtegyél valamit, kényszerítenek. Remélem, értitek, hogy a Szent Szellem nem ilyen, egyáltalán nem ilyen. A Szent Szellem vezet téged, és ha nem akarod követni, nem akarod megtenni, amire ő vezet, nem fog kényszeríteni. Hagyni fogja, hogy eltéveszd, hagyni fogja, hogy lázadj, hogy visszautasítsd Isten dolgait.

Ő másként akarja, de semmit nem fog tenni, nem fog kényszeríteni. Önként engedelmeskedsz neki, ha akarsz. Igaz? Óvakodjatok: mert bármikor „én most ráveszem ezt az embert, hogy ezt tegye” hangulatba találjátok magatokat, kikerültök a szellemből, a hústestben vagytok, és rossz szellemeknek fogtok engedelmeskedni. Mondom nektek, magukhoz szoktatnak, gonosz gondolataitok lesznek, megjelennek a bűnös tervek, és sötét emberré váltok. „De hát keresztény vagyok, mégis mit kellene tennem, ha egyszer a feleségem nem hajlandó azt tenni, ami a kötelessége?” „Mit tegyek, ha a férjem nem viselkedik úgy, ahogy kötelessége lenne? Mit tegyek, ha nem akar...”

Isten nem fogja kényszeríteni, te pedig jobb, ha nem próbálod meg. Ez van. Nem vagy pióca, nem lehetsz erőszakos. Mi vagy akkor? Magvető vagy, és ha vetsz, és elvárod, hogy eredményt hozzon, úgy is lesz, ez egy ajándék:

- Itt vagyok, hadd segítsek neked, hadd tegyem ezt meg érted!

- Jó, de mit vársz tőlem cserébe?

- Semmit!

És gondold is úgy, mondom: gondold is úgy.

- Hadd tegyem ezt meg neked!

- Áááá… ravaszkodni próbálsz mi? Mit vársz érte? Semmit?

Ne hidd, hogy nem lesz olyan, akinek ez gyanús, de előbb-utóbb rájönnek az emberek: te tényleg nem vársz semmit. Adakozóvá válsz. Ugye tudjátok, hogy az adakozók áldottak? Az adakozók áldottak. A magvetők áldottak. A magvetők aratnak is. Igaz?

Tehát kényszerítette. Kényszerítette, aztán meggyűlölte őt!

2Sámuel 13,15. És meggyűlölé őt Amnon felette igen, mert nagyobb lőn gyűlölete, mellyel gyűlölte őt, a szeretetnél, mellyel őt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.

Meggyűlölte. Tessék? Azt hittem, szerette! Azt hittem annyira szerette, hogy belebetegedett! Nem, ő soha nem szerette a lányt. Mikor megpróbálsz rávenni valakit, hogy tegyen meg neked valamit, nem szereted. Mikor rájuk akaszkodsz, nyúzod őket, hogy tartoznak neked ennyivel, nem szereted őket. Meglátjátok, milyen hamar megváltozik ez a dolog. Ha az emberek, nem kapják meg, amit gondoltak, hogy megérdemelnek tőled, az ő úgynevezett „szeretetük” milyen gyorsan átcsap gyűlöletbe. De tudnak téged utálni olyankor! Miért?

Soha nem szerettek, ne is törődj vele. A szeretet nem egy érzés. Isten a szeretet. Mondom: Isten a szeretet. Ő szeretet! A szeretet ad, a szeretet és a hit nem gyakorol nyomást az emberekre. A szeretet vet és ad. Ámen!

Zárásképpen lapozzunk együtt az Újtestamentumra most. Római levél 13. fejezet. Sokszor halottam ezt Kenneth Hagin testvértől, aki az én szellemi atyám. Ő nagyon sokat beszélt a szeretetről. Phyllis és én évekig elég közel voltunk hozzájuk ahhoz, hogy megfigyeljük a házasságukat belülről, nap elején, nap végén, éjjel kettőkor, reggel hatkor, hidegben, kánikulában, éhesen és sok mást sorolhatnék. Gyakorolták a szeretetet. Hála legyen az Istennek.

Sokszor kérdezték emberek a házasságról. Próbáltak a törvény oldaláról rávilágítani, a házasságra, sőt házasságra, válásra, újraházasodásra. Mindig ezt mondta: „Az új szövetségben egyetlen törvényünk van a házasságra vonatkozólag, ez a szeretet törvénye.” És ez az. Bármelyik részt is nézed meg az Újszövetségben, például az 1Korinthus 7, ami a házasságról és kapcsolatokról szól, tényleg a szeretet törvényének kiterjesztése, különböző módokon. A Róma 13-ban figyeljétek meg ezt, ez a rész erről beszél, más szavakkal.

Róma 13,8-9. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte, Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint tenmagadat.

Az összes törvény összegezve van ebben. Így van? Most nézzétek meg ezt:

Róma 13,10. A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.

Tudod mit jelent, az hogy felebarát? Aki melletted, van, az a felebarátod. Kit vagy te köteles szeretni, kit nem illetsz gonosszal? Mindig, azt, aki épp melletted, van. Igaz? Akárkit, akinek a társaságában vagy. És hol találod magad legtöbbször valakinek a társaságában? Hát minden reggel, amikor felébredsz valaki melletted van, amikor lefekszel, amikor az asztalnál ülsz, vagy bármilyen más esetben, miről kell gondolkodnod? Nem szabad semmit tennem, ami bármi sérülést okozna nekik, semmit, ami bántaná őket. Nem tehetek semmi olyat, ami kihúz belőlük, elvesz tőlük bármit is. Nem vagyok pióca, hanem gazda. Ámen!

„Na jó, de mi van velem?” Felejtsd el magad! „Mi van az én szükségleteimmel?” Feledkezz meg róluk! Szedd össze magad, és tégy így. Elképesztő, mennyivel boldogabb leszel, ha elfeledkezel magadról. Felejtsd el, mit akarsz; azt, amiről úgy gondolod, szükséged van rá; töröld ki ezeket a fejedből, kezdj vetni az emberekbe, a házastársadba és mindenkibe, aki csak körülötted van. A munkatársaidba, a gyermekeidbe, mindenkibe, aki csak a közeledbe kerül. Csak azt lásd bennük: „Se szavaim se tetteim nem ártanak semmilyen módon senkinek.”

Mindig megvallom ezt, és a Biblia azt mondja, ne engedd, hogy romlott beszéd hagyja el a szádat, csak olyan, ami épülésre van, olyan, ami megtiszteli azt, aki hallja. Tudjátok az Efézus 5. miről szól? Meg fogjuk nézni. Mit lehetett Isten szándéka, mikor a házasságot rendelte?

Vajon ez a sok veszekedés és harc volt a szándéka? Éjszakákon át tartó bokszmérkőzések? Az Úr rendelt ilyet? Szenvedést? Úgy értem ilyen pokoli, istentelen helyzetet. Nem, Ő biztosan nem ezt rendelte. Akkor mi volt a szándéka? Mi volt a terve?

Itt egy fejezet az Újtestamentumból, ami férjjel és feleséggel foglalkozik. A 22. versben arról beszél a feleségnek, hogyan kell kezelnie a férjét, a 25. vers pedig a férjről beszél. A harminckettes vers:

Efézus 5,32-33. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. Ki-ki azért úgy szeresse a feleségét, mint önmagát; az asszony pedig félje a férjét.

Nem úgy hangzik, mintha a férj vetne valamit a feleségébe? És a feleség szintén vet valamit a férjébe? Mi történik, ha folytatják ezt a vetést, milyen házasság lesz abból? A férj folyton vet a feleségébe, a feleség a férjébe. Jót mondanak egymásról, nem számít, hogy néz ki a helyzet, vagy hogy érzik magukat. Szeretetet, hitet, tiszteletet vetnek.

Elmondhatom nektek, Phyllis és én, sok mindenen átmentünk évek alatt, mire eljutottunk idáig. Az Úr csak áldott és áldott minket, a végén már képesek voltunk adni dolgokat egymásnak. Nem azért mert nyúztuk egymást érte. Észre fogod venni, amikor abbahagyod a nyúzást, a követelőzést; az az a pillanat, amikor a dolgok elkezdenek bejönni az életedbe.

Vásárolt nekem motorkerékpárokat és gyémánt órákat, én vettem neki gyöngysort, meg mindenféle más dolgot, adakoztunk folyamatosan, és nem azért, mert kényszerítve éreztük magunkat. Ő meg akar áldani engem, én pedig őt, de ez a kisebbik dolog. Ő tudja, hogy én hiszek benne, én tudom, hogy ő hisz bennem. Tudja, hogy vele vagyok, nem futok el valaki mással holnap. Nem kell félelemben élnie semmi hasonló miatt. Én ugyanígy ismerem őt. Ilyen a jó élet. Mondom: ez a jó élet.

Erre ébredni minden nap: „vajon kivel beszél telefonon? Miről beszélnek ezek? Vele fogsz ma elmenni? Hol voltál? Biztos vagyok benne, hogy egy férfivel találkoztál. Hol voltál?” Mi nem tesszük ezt.

Megtanulod az aggodalmaidat az Úrra bízni. Az emberek sok mindent akarnak tenni, lehet, hogy be akarnak csapni (meg akarnak csalni), van ilyen. Ők úgy gondolják, győztek, és ha úgy döntenek, elhagynak téged, semmi gond. Nem ő a kincs, amit meg szeretnél tartani. Hallotok engem? Még mindig megvan neked Isten. Igaz?

Mikor elkezdesz növekedni ebben, és abbahagyod a nyúzást, a követelőzést, azt hogy erőszakkal elérj dolgokat, amikor tényleg elkezdesz szeretetben és hitben élni, ember, megszabadulsz. Szabad leszel. Akkor valóban fogsz tudni élni. Megtanulod, hogyan fogadj el dolgokat, valamint azt, hogyan adj. Hála legyen az Úrnak!

Elhiszitek ugye, hogy ez volt Isten szándéka. A mennyország virtuális megnyilvánulásai a földön. Békével, örömmel és kényelemmel teli házak, hittel teljes emberek, biztonság, biztos alap. Ez a mi jogunk, ez az, ami megillet minket. De ez nem jön olyan emberekhez, akik önzőek és lusták, élősködnek, mint a piócák: „Adj nekem! Adj nekem!” Olyan emberekhez jön, akik az Ige alapján cselekszenek, és adakozóvá válnak. Úgy értem befektetőkké és magvetőkké. Mondjuk együtt, Ámen!

Álljatok fel, legyetek szívesek! Dicsőség az Úrnak, köszönjük Uram. Köszönjük, köszönjük, köszönjük. Phyllis, gyere légy szíves, imádkozz velem a jelenlévőkért. Köszönöm, Uram. Halleluja!

Van itt a jegyzeteimben egy rész, amit nem beszéltünk meg. Ez az a rész, ami arról az emberről szól, aki sok pénzzel tartozott. Hivatta az ura, és nem tudott fizetni, így átadták a családjával együtt a hitelezőknek, illetve, készültek átadni. Így szólt az urához: „Ha megkegyelmezel nekem uram, és adsz nekem időt, visszafizetek mindent.” Az ura megkegyelmezett neki, elengedte az egészet.

Nem sokkal azután hogy kijött onnan, találkozott valakivel, aki tartozott neki húsz dollárral. Azt mondja az Ige, megragadta és rázni kezdte: „Fizesd meg, amivel tartozol nekem!” Tudjátok mi történt azzal az emberrel? Levágta magát a kegyelemről. A következő, ami történt, hogy a halál ismét rajta volt, és kötésben volt, hogy megfizesse a tartozását. El kell engedned akármit, mindent, amivel úgy érzed, valaki tartozik neked.

„De tartozik nekem!” — el kell engedned! „De rosszat tett nekem, bántott engem.” Meg kell bocsátanod neki. Ha te nem bocsátsz meg neki, Isten sem fog neked megbocsátani. Ez a Biblia. Ezt fogjuk tenni most, ez egy nagyon jó hely, arra, hogy elkezdjük. Meg kell szabadulnunk ettől. Ámen!

El kell jutnunk arra a pontra, mikor elmondhatjuk, semmivel nem tartoznak nekünk. Semmivel. Hunyd be a szemed!

Mindenki mondja hangosan:

Atyám, Istenem, tisztelem a te Igédet, a te Igéd igaz. Segíts, hogy bármilyen szükséges változtatást meg tudjak tenni. Nem vagyok parazita, nem vagyok pióca, nem vagyok szívó, nem vagyok követelőző, nem nyúzok embereket soha. Segíts, hogy erős legyek, hogy adakozóvá váljak, minden nap, és minden éjjel.

Segíts, hogy olyan legyek, aki jó magot vet, aki befektetéseket hoz létre az emberekben, akik körülvesznek. Minden ember, aki körülvesz, bátorítva és táplálva legyen általam. A Jézus nevében.

Atyám, megvallom, hogy mindenkinek: a házastársamnak, embereknek, akik közel álnak hozzám, azoknak, akik ártottak nekem, akik megsértettek engem, képzeletben, vagy valóságosan, megbocsátok. Elfelejtem. Feloldozom őket mindenért, amivel ártottak nekem, bármiért, amivel megbántottak engem, azért amit mondtak, vagy nem mondtak, tettek, vagy nem tettek, megbocsátok nekik mindenért, elengedem nekik. Nem tartoznak nekem semmivel, semmilyen magyarázattal, semmivel. Nem kell elnézést kérniük, nem tartoznak nekem semmivel. Halleluja!

Dicsőség az Úrnak! Emeljétek fel a kezeiteket és dicsérjétek az Urat. Adjatok hálát Neki.

BÉKEVÁR FŐOLDAL