2011.11.09. 

MI A SZEKTA?
(Lektorált anyag.)

 

„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!” — Ésaiás 5,20

Sokan nyomják rá másokra a ‘szektás’ bélyeget úgy, hogy legtöbbször még a szó jelentésével sincsenek tisztában. Az európai országok közül különösképpen hazánkban előszeretettel használják ezt. Az ilyen fajta megnyilvánulás a minimális bibliai ismeret hiányát is tükrözi. Tény, hogy a szekta szónak a nyelvünkben meglehetősen terhelt és negatív jelentése van, ami sok esetben eleve előítéletet is szül.

Az egész világon a közvélemény által általánosan elfogadott, hogy szektának aromboló, vallási alapon nyugvó közösségeket hívják. Károsnak nevezhető dióhéjban az, amely Jézustól elfordítja, míg építőnek tekinthető az, amely Hozzá vezeti az embereket. A szekta egy másik ismérve: belépni könnyen lehet, de kilépni szinte lehetetlen. Az EU-ban létezik a szekták vizsgálatával megbízott ombudsman.

A hétköznapi szóhasználatban a szekta szó olyan (vallási vagy társadalmi) csoportra utal, amely törvénybe ütköző, illetve a társadalom jelentős részét érintően szélsőségesen romboló nézeteket vall és folytat. Például: kilépett tagok zaklatása, felbujtás öngyilkosságra, megfosztás a javaiktól, stb. Valójában az ördög munkája mindaz, ami az embereket korlátozza, kötésben tartja, bebörtönzi. Az értékvesztett és iránytévesztett korunkban nem árt az óvatosság, tehát alaposan nézzük meg, hová is csatlakozunk!

Nem csoda, hogy a ‘szekta’ szó köznapi értelemben vett használata bántó, és senki sem örül annak, ha ‘leszektázzák’. Fontos leszögezni, hogy csak azért, mert valaki erősen hisz valamiben, vagy mert az átlagnál elkötelezettebben éli meg azt, amiben hisz, nem okvetlenül ‘szektás’ és a közössége sem feltétlenül ‘szekta’. 

Akik felelőtlenül megbélyegeznek más keresztényeket, nem is gondolják, hogy valójában Jézus vérét kritizálják, amely a szellemi újjászületéskor tisztára mosta őket. Nem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy Isten a felkent szolgálóit mindenképp megvédi!

Aki szavaival vagy tetteivel mégis bántalmazná őket, az saját magát helyezi átok alá. (Zsolt. 89,21-24) A Biblia világosan int, hogy látszat után ne ítéljünk meg másokat, mert az nem a mi feladatunk, s annak komoly következményei lesznek ránk nézve is. (Mát. 7,1)

Eredetileg ez a napjainkban sértő szó egyszerűen csak ‘felekezetet’ illetve ‘irányzatot’ jelentett. Josephus Flavius például használta ezt A zsidó háború c. művében, a zsidó vallás három irányzatának (farizeus, szadduceus, esszénus) megnevezésére. A ma használatos értelemben azonban a kereszténységen belüli felekezetek akkor sem számítanak szektának, ha nagyon kicsik. Egy ‘kisegyház’ tehát nem automatikusan szekta!

A ‘haireszisz’ görög szó (Strong száma: G139) az idők során több jelentéssel bírt. A korai egyházban pozitív értelemben használták Jézus követőire. Akkori jelentése: vallási irányzat, csoport, törekvés. Ugyanennek a ‘haireszisz’ szónak a későbbi értelmezése: eretnek. De sajnos helytelen fordítás következtében az Újszövetségben kilenc esetben előforduló ‘haireszisz’ görög szót több esetben szektaként fordították latinra (pl. Csel. 24,14). Manapság tehát a szekta szó negatív használata pontatlan, hiszen eredetileg teljesen más jelentéssel bírt.  

Az eretnek szó jelentése: a hivatalos egyházi tanítással ellenkező. Hogy mi is tekintendő hivatalos tannak? Szegletkőnek az eredeti és teljes Evangéliumot tekintsük és semmiképp sem az isteni alapelvekkel ellentétes tradíciókat, dogmákat! A szakadást és a botránkozásokat sokkal inkább azok okozzák napjainkban is, akik nem Krisztust követik.

vallásos szellemiség által uralt emberek ma is éppúgy veszélyesnek tartják Jézus tanait, mint két évezrede, ezért ők látatlanul is hamar megbélyegzik az újprotestáns közösségeket. De egy demokratikus társadalomban nem lenne szabad használni egy ilyen sértő teológiai fogalmat! 

Az Írások ‘haireszisznak’ nevezik a szadduceusokat (Csel. 5,17), a farizeusokat (Csel. 15,5) és a nazarénusokat (Csel. 24,5), ők pedig a korai egyház követőit. Pál azonban visszautasítja ezt a jelzőt: „… én aszerint az út szerint, melyet eretnekségnek(haireszisz) mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindazokban, amik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.” (Csel. 24,14)

Itt Pál megadja a ‘haireszisz’ (eretnekség, szekta) fogalmának a negatív meghatározását is. Védőbeszédében arra hivatkozik, hogy a tanítás, melyet hirdet, nem eretnekség (szekta), mert az ószövetségi törvények ezt készítették elő, s a próféták erről jövendöltek. Valójában akkor lenne ő ‘szektás’, ha a Szentírás egyes részeit megtagadná. Ez a meghatározás lett később a szekta, az eretnekség (herezis) definíciója.  

Ezzel szemben a pünkösdi–karizmatikus megújulás a kereszténység történelmének egyik legnagyobb hatású mozgalma, amelyet A kereszténység története című független könyv (Budapest, 1996) így határoz meg: „A pünkösdizmus nem felekezet vagy protestáns szekta. Valójában a kereszténység negyedik fő ágát képviseli — az ortodoxiával, a római katolicizmussal és a protestantizmussal együtt.” Ők az újjászületett, Szellemmel teljes hívők.

Hogy valójában hogyan ismerhető fel a szekta? Jézus maga adja meg a választ erre a kérdésre: ‘gyümölcséről’ ismerhetjük fel a pusztító vagy az építő közösségeket. (Luk. 6,44) Ahol a hamisítatlan és hiánytalan Evangélium hirdetését jelek, csodák, fejlődés és gyógyulás követik — mint többek között nálunk is —, az jó hely, mert ott egyértelműen Isten természetfeletti ereje nyilvánul meg, szabadulást hozva a jelenlevőkre.  

 

BÉKEVÁR FŐOLDAL